Mivel a hétvége különösebben nem volt érdekes, majd egy talán a péntekről írnék egy kicsit többet. Péntek este, meg szombat este bementem Londonba, spanyol arcokkal iszogatni/barátkozni, tök jó volt, semmi különösen extra, és sajnos az utolsó vonat miatt jóval hamarabb lépnem is kellett, mint szerettem volna, de azért elvoltunk. Nagyon hálás vagyok, hogy a régi Erazmuszos cimborám, Miguel próbál segíteni, meg bevonni az itteni spanyol kisebbség életébe, jó arcok, meg helyes csajok ezek, bár a spanyolomon még javítani kell. De pár ital után meg-megszólalnak angolul ha-ha. Kezdetnek jó, majd azért próbálni kell más társaságokba is beilleszkedni, meg több barátot találni. A vasárnap meg lézi szándély volt, nagy alvás, pihenés, néztem egy filmet, volt kis rokkújságírás, ettem egy orbitálisan nagy ebéd/vacsorát... szóval semmi különös, de azért jól el voltam. :)
Pénteken a közvetlen kisfőnökömmel tartottunk ilyen "lélektől lélekig" szeánszot, ahol elmeséltük egymásnak az érzéseinket, és odafigyeltünk, hogy szinkronban legyenek a csakráink. Nem, nem ám, csak hülyülök. Vele is toltunk egy meetinget, amin egyrészt afelől érdeklődött, hogy mennyire érzem jól magam, hogy tetszik a munka amit csinálok ebben a két hónapban, illetve értékelést kellett adnia. Érdekes módon azzal kezdte az értékelést, hogy micsoda egy humoros gyerek vagyok, és mennyit lehet velem nevetni, ez alapvetően jól esett, ugye régebben mondták nekem, hogy "Ne hülyéskedj, mert úgy maradsz"... de én azt hiszem frankón "úgy is maradtam". De nem ez volt a lényeg, hanem, hogy mondta, hogy úgy érzi, hogy többet ki lehetne belőlem hozni, mert noha jól dolgozom, és elégedett, meg nagyon szeretnek, nem látja rajtam, hogy annyirahűdeimádnám a munkámat. (meg még azt mondta, hogy milyen őszinte gyerek vagyok, ez dejó, meg nagyon ügyesen tudok angolul, meg mindenki szeret, meg ilyesmiket) Úgyhogy megmondtam neki (is), hogy szeretnék egy kicsit kevésbé specializálódni, és nem ilyen szupergík matematikusfizikusrádiósszakértővé válni, hanem a szoc szkilljeimet, az emberekkel való készségem, a stratégiai gondolkodásmódomat, esetleges menedzseri kvalitásaimat is szeretném kipróbálni, s noha nem akarok teljesen elszakadni a technológiától, szeretnék a jövőben kissé emberközelibb dolgokkal foglalkozni.
Miért? A kérdés jogos. Volt egy tanárom, azt mondta, hogy akkor menj villamosmérnöknek, ha amikor véletlenül találsz a szobában egy ellenállást kallódni, nem tudsz megnyugodni meg elaludni addig, amíg meg nem mérted, hogy mekkora. Én meg alapvetően nem ilyen vagyok... mármint, szívesen megmérem nagyon precízen akárhány ellenállás nagyságát, de csak ha kapok érte kreditet... Szóval nem tudom. Voltak azok a srácok ugye az egyetemen, akik már 10 évesen rádiót építettek, meg akiknek ez volt az ultimate nagy dolog, szabadidejükben áramköröket terveztek, mert ez volt a nagy hobbijuk, nézegették a nasa meg a CERN honlapját, hogy mik a legújabb kísérletek, stb. Nah, ők az igazi mérnökök, a jó mérnökök, azok akiknek az való, hogy egy céghez bekerülve kockuljanak mint az állat, és 20-30 év kemény munka után valami senior tervező specialisták legyenek valamilyen területen.
Én meg nem ilyen vagyok, méghozzá azért, mert engem ezek a dolgok bocsánat, de baromira nem érdekelnek. Nem, ez így nyilván nem igaz, de szerintem aki ismer, az érti, hogy mire gondolok. Szóval szeretek kockaságokkal foglalkozni, meg ezzel dolgozni, de nem ez a hű de nagy szenvedélyem, vagy a nagy szerelmem, meló után eszembe nem jutna szabadidőmben technológiai, meg fizikai dolgokról olvasni, ismereteket szerezni, vagy csak úgy tervezni magamnak valami áramkört. Ha kell, szívesen megcsinálom, de ha nem, akkor inkább vagyok a barátaimmal, járom a világot, olvasok, zenét hallgatok, stb. Szóval a karrieremmel kapcs is azt beszéltük meg, hogy megpróbáljuk majd egy kicsit elmozdítani. Félreértés ne essen, a jövőben is technikára, meg mobilkommunikációs ismeretekre fog szorítkozni a munkám, csak egy kicsit más emberekkel fogok együtt dolgozni, és ahelyett, hogy egy-egy program vagy funkció részletes megtanulását meg gyakorlását csinálnám állandóan, ehelyett több olyan mítingre kell majd járnom, vagy feladatban kell majd részt vennem ami stratégiával, folyamatokkal, projekt menedzsmenttel kapcsolatos, vagy amelyekből jobban átláthatom, hogy a rádiós csapat a nagyobb céges stratégiában hol helyezkedik el, miként felelünk meg a nagyobb terveknek. És ez jó, ez érdekes, ezt jó lenne kipróbálni. Lehet aztán nem megy majd jól (Karcsi mondta is, hogy készüljek fel, az elején szenvedni fogok, meg bukdácsolni, mert nem mindig egyszerű megtalálni a helyes hangnemet mindenkivel, de örül, hogy el akarok mozdulni ebbe az irányba, mert ez nagyon fontos, erre szükség van, és valószínű bele fogok majd jönni), meglátjuk. Lehet rá fogok jönni, hogy ez az egész valami tök rossz, és pár hónap múlva visszasírom majd a nyugodt kis zugomat a gép mögött a sarokban, amikor nem kellett mások hülyesége miatt aggódnom, elég volt csak a számítógép hibáin stresszelni magam. Szóval majd elválik.
Ami viszont a lényeg itt, az a mentalitás. Zseniális dolog, hogy mennyire érdekli a főnökeimet, hogy mi az amit szeretnék, mi az amit meg akarok tanulni, mi az amit ki akarok próbálni, mi az amihez úgy tűnik lenne tehetségem, és mennyire támogatják, hogy fejlődjek, hogy mélyítsem a tapasztalataimat, meg az ismereteimet. Erre újra meg újra rácsodálkozom. És ez tök jó, szóval kíváncsi leszek mit hozunk végül össze. A másik érdekes dolog, hogy azt maga Karcsi, aki a theali főnököm sem tudta, hogy meddig fogok Thealeben maradni. Ő azt hitte, hogy csak egy évet... elvileg másfelet... majd elválik. A tanulság, hogy nyitottnak kell lenni, meg figyelni. Van 4-5 főnököm, kicsit mindenki mást mond, kicsit nem is tudnak egymásról, meg egymás terveiről, ügyesen kell tervezni, meg szervezni, illetve ha szeretnél valamit magadnak, azután neked kell menned, és neked kell kikaparnod a gesztenyét a sikerhez. Mert a végén oda lyukadsz ki, ahová te magad tartasz. A többiek minden segítséget megpróbálnak megadni ahhoz, hogy olyan dolgokat csinálhass amiket szeretsz, de a munkát neked kell elvégezned, és neked kell szorgalmasnak, figyelmesnek, jófejnek, meg nyitottnak lenned az új lehetőségek irányába. Úgyhogy megyek is aludni, hogy holnap vihessem magammal a gesztenyekaparócájgomat.
(Ez a szám már lehet volt...)
