Életpálya-modell

Ma, (öt hónap után) megkaptam a tervezetet, hogy miként is lesznek a különböző elhelyezéseim a következő időszakban. Ennek egyrészt nagyon örülök, mert végre egy kicsit tisztábban láthatom a jövőt, másrészt meg ezt igazából már az első munkanapomon meg kellett volna, hogy kapjam, ráadásul nem is szegény Karcsinak kellett volna ezt az egészet kitalálnia, leszerveznie meg összeállítania,mint ahogy ez történt, hanem nála feljebb álló koordinátoroknak, szervezőknek, de hát mindegy. Szóval az a terv, hogy júliusig maradok Thealeben, most Karcsin kívül egy másik fickónak is dolgozok ott, Ricsinek, úgyhogy végre ellátnak tennivalóval, meg tényleg van sokminden amit csinálni kell, de nem bánom, őszintén szólva szívesebben teszek valami hasznosat, mint,hogy egész nap facebookozzon, meg 9gag-et olvasson az ember. Kicsit mondjuk kockább dolgokkal foglalkozom mostanában, kalkulációk, tervezések, számítgatások, de nem baj, ezt is el kell végezni, meg jó a csapat akikkel együtt dolgozunk, aztán idővel majd jönnek érdekesebb, meg izgalmasabb feladatok is. Ricsi amúgy nagyon jó arc volt, múlt héten előre elnézést is kért, hogy most ad egy csomó szárazabb munkát, mondta, hogy ne haragudjak emiatt, de most tényleg kell a segítség, és ha jól megy, utána találunk majd testhez állóbb melót is, meg mondta, hogy ha már unom, szóljak neki nyugodtan, meg bátran.

Júliustól pedig Slough. Három hónap rádió evolúció, meg három hónap pénzügy+projekt management, és hálózatkapacitás. Samu is jön, bár vele majd felváltva leszünk a különböző csapatoknál, de hát nem baj, attól még jó móka. Sloughban van ugye a többi frissdiplomás, szóval talán egy iciri-picirit a szoc élet is fellendül majd, meg ugye ott van egy rendes menza, tudom ez nem tűnik nagy dolognak, de tessék elhinni, ez igenis, nagy dolog. A franc se akar haláláig szendvicset enni ebédre, meg mikrós kaját vacsorára. Ezen felül meg mozgolódik a másik szál is, hogy idővel bekerüljek a biznisztranszformáció csoportba, meglátjuk. Az mondjuk még rengeteg szervezést, meg tervezést, meg mítingeket, meg ilyesmit igényel, szóval az még a jövő zenéje.

Ezt leszámítva meglehetősen eseménytelenül telnek, teltek az elmúlt időszakban a hétköznapok. Ma tönkrement a zuhanyzó, kilyukadt a cső a zuhanyfejhez (vagy valami hasonló történt), szóval nem lehet használni. Remélem hamarosan majd megcsinálják, ez azért így kicsit kellemetlen. Hétvégén készítettem palacsintát, meg mivel ragyogó napos idő volt, elmentem sétálni kicsit. Semmi egyéb szociális program nem adódott, de hát ez van, kis pihi azért kellett már. Hétvégén úgyis megyek a régi finnbéli barátokkal találkozni Grazba, utána egy hét tréning a skót határnál, majd szülinapozás a japán béli cimborákkal, utána meg meglátogatom egy német barátomat, szintén születésnap végett. Hóhh, utána meg választás, ha-ha! :) Most, hogy egy kicsit több időm lesz ezekben a napokban majd szeretnék megint néhány személyes célt, objektívát, ilyesmit kitűzni, utána járni néhány weboldalnak amiket ajánlottak, stb stb. Amúgy olyan dolog ez, hogy a melóban bizony elfáradsz, még akkor is, ha egy nap épp nem dolgozod magad halálra, és utána mikor hazaesel, az, hogy megnézz egy filmet, olvass kicsit, vagy xboxozz egy órát teljesen kikapcsol, meg kilazít, többre nem nagyon van se erőd, se energiád. :) Na de most majd gyűjtünk, szerdán meg csütörtökön folytatódik a 2014-es koncertszezon. :)

Tökre ilyen lesz:

Palacsinta nap

Ma van Angliában a híres-neves palacsinta nap, amikor mindenki nagy boldogan palacsintát készít, és eszik, és örül neki. :) Kivéve én! Persze munka után még én is így voltam vele, hogy kivételesen jó fej leszek, és fogok palacsintát készíteni a lakótársaimmal, és részt veszek ebben a jópofa mókában. De haveeeeer, nem. Mire mindent megvettem, és hazaértem, egy régi cimborám felhívott, dumáltunk egy órát. Na most mire nekikezdhettem volna a sütésnek, negyed 9 lett, én meg most nem fogok egy órát elszenvedni azzal, hogy palacsintát süssek, fél óra alatt megkajálok, aztán huss el is ment a nap, mehetek aludni. Mármint, szerintem ez egy tipikusan birka angol dolog, hogy meló után hazamész, és az egész estét főzéssel töltöd, majd mész aludni. Főzni ebédkor kell, vagy főzzenek neked a menzán, este meg eszel gyorsan valami egyszerűt, a maradék időben meg olvasol, csinálsz valami hobbit, stb. Mindegy, a hozzávalók megvannak, hétvégén majd készítek palacsintát. Nem mintha nagyon menne, de... gyakorolni kell.

Amúgy semmi izgalmas nem történik velem mostanában. Úgy tűnik, hogy örök időre megrekedtem Thealeben. Az utóbbi időben ráadásul el sem lát Karcsi rendesen munkával... kicsit faramuci ez az egész, szerintem ezt az egész Thealei elhelyezést csak azért találták ki, hogy egy emberrel kevesebbnek kelljen munkát találni, az elmúlt 3-4 napban in totál ha 8 óra hasznos munkát végeztem. És nem azért mert bliccelek, egyszerűen ennyit kapok. Most nem mehetek 30 percenként a Karcsihoz, hogy Karcsi nincs mit csinálnom adj valamit, így is napi kétszer megteszem, tudja jól, hogy terhelhet. Amúgy ezen talán fölösleges panaszkodnom, mert a fizut így is ugyanúgy megkapom, szóval én csak olyan szempontból nem járok jól, hogy nem tudok fejlődni meg tanulni. Na mindegy. Most kicsit átkerültem egy másik fickó, Ricsi csapatába (is), aki kockább dolgokkal foglalkozik, ő ad nekem pár dolgot, ma volt erről egy beszélgetésünk, elnézésemet kérte, mondta, hogy száraz meg uncsi lesz, de pár hónap után ha ügyes vagyok, kapok frankóbb cuccokat is. Persze az igazi még mindig az lenne, ha stratégiával, menedzsmenttel, meg inkább a vállalat átalakulásával tudnék foglalkozni, erről mindenki ígérget, de az 5 hónap alatt a kisujjét sem mozdította senki, hogy valóban segítsen... hát ez van. Igazából mondjuk eléggé genyó dolog tőlem, hogy panaszkodok, odahaza sokan 2-3 műszakban halálra dolgozzák magukat a minimálbérért, szóval nekem semmi okom elégedetlenkedni, hogy alig kell csinálnom valamit a fizumért. Na, ugye, hogy milyen hasznos dolog volt mérnöknek tanulni!

Amúgy tényleg semmi érdekes nincs. Hétvégén bementem a "szép emberekkel" Lándönbe bulizni. A "szép emberek" azok a figurák, akik a sloughi iroda bal oldalán dolgoznak, ők azok akik nem technikai dolgokat csinálnak, hanem háert, marketinget, pénzügyet, ilyesmit. De ennek ellenére jó fejek (páran), szóval a péntek este tökre móka volt velük. Szombaton szintén benéztem Lándönbe, egy cimborához, szóval a hétvége kellemes volt. Ezen felül vettem egy vasalót meg egy vasalódeszkát, nem akartam többet a lakótársaim cuccait használni, meg azt figyelni, hogy mikor mehetek le vasalni, ez jó lesz majd az én szobámban, és így talán kicsit rendezettebbek lesznek az ingeim. :) Gőzerővel megy ezen kívül a készülés a március közepi skót tréningre, ahol majd egy hétig a szabadban fogunk ilyen csapatépítő, vezetőkészségfejlesztő cuccokat csinálni. Mivel tökre vájldernessz lesz, megkérdeztem, hogy kell-e vinni bicskát, jót nevetett mindenki. Óóóh meg vettem egy hangfalat. Mert tökre elegem volt belőle, hogy ha zenét akarok hallgatni mindig fülhalgatóznom kell, mert a laptop meg a teló nem szól elég jól, vagy hallhatóan. Bluetoothos, elvileg jó lesz mindenhez, neten vettem, úton van. Csütörtökön veszem majd át, kíváncsi vagyok milyen lesz. 

Nah, dióhéjban ennyi. Sok izgalom nem történik, hogy őszinte legyek, próbálom egyengetni finoman a lépteimet.

-Mit csinálsz? -Képek.

Itt vannak. Barcelonáról. Erősen cenzúrázva van.
https://plus.google.com/photos/100159208061498886194/albums/5983657657097668993?hl=en&partnerid=gplp0&authkey=CLmkkqbT5vv_ywE

És ezúton reflektálnék Göcsei Gábor barátom megnyilvánulására, a marhahúst igen jól átsütve kell enni.

Úton-útfélen

Noh, megvolt a tavaszi barangolások első felvonása.

Ugye a párizsi kiruccanásról beszámoltam, azt követte egy eléggé intenzív hét, elég gyakran bejártam Londonba barátokkal találkozni, az azt követő szombaton pedig már indultam is haza Pápára, hogy három nap otthonlét után elmenjek a régi jó cimborákkal egy hetes sítáborba Ausztriába. Nagyon nem részletezném a dolgot, ugye egyrészt mert a blog olvasóinak nagy része ezen az eseményen ott volt, borzasztó remekül éreztem magam, kétségtelenül az idei év eddigi legjobb hete volt. A síelés mondjuk baromira nem ment, de hát hiába, ahhoz, hogy sportolj, izmok is kellenek ám ha-ha. Vagy hát kellenének. Na de nembaj, még így is jobban ment, mint előzetesen hittem. Amúgy remek hét volt, nagyon, nagyon hiányoztak már a régi cimborák, meg hát ugye azóta is már újfent hiányoznak, a családdal is igazán szuper kis napokat töltöttünk együtt, szóval nincs okom panaszkodni, tényleg szuper volt. Kár, hogy olyan messze vannak, és a hétköznapokban nem tudok velük több időt együtt tölteni. :S

A sítábor amúgy nyilván nem az alvásról, hanem a buliról meg a sportról szólt, dögfáradtan értem vissza Angliába hétfő reggel, ahol is a reptérről az első utam rögtön a munkahelyre vezetett (mert ugye ilyen kis szorgalmas vagyok), csak, hogy a meló befejeztével hazajöjjek, összepakoljam a cumómat, és menjek is tovább Sloughba aludni az egyik kollégámnál, mert kedd hajnalban már együtt indultunk bérelt kocsival Barcelona felé. Jó, ez így nem teljesen igaz, először ugye a reptérre mentünk kocsival, aztán a repülő vitt minket Barcelonába egy hetes üzleti útra/tréningre. Igazán különleges programmal készültek a szervezők, ugye, a várostól 40km-re, a semmi közepén található "házban". De eléggé luxusszálló jellegű volt a ház. Azt mondták, hogy globálisan csak a cég 6000 legfontosabb embere kap meghívást ide, és, hogy mivel belőlünk akarják a jövő fontos, vezető beosztású főnökeit képezni, mi közéjük tartozunk. Hihetetlen, futurisztikus szállás, meg lakosztály, internetport a wc-ben, űrkapszula alakú berendezési tárgyak, stb stb. Hihetetlen kaják, végtelen mennyiségű tortilla, meg krokett, szuper ételek végtelen mennyisége, igen igen jól tartottak minket. Mondjuk a steakek meg a húsok eléggé nyersek voltak mindig (mindenki engem nézett hülyének, hogy a steaket well done módra kérem), mondjuk a sok gumigyomrú nyugati spenóthuszár rá is faragott, mert valamelyik este ilyen csoportos ételmérgezés szerű hányás tört a csapat felére.

A program amúgy érdekes volt. Rengeteg előadás meg workshop volt arról, hogy mennyire fontos a mobil, meg a konnektivitás, mennyi adatot használunk, meg fogunk használni, és ez miként módosítja a cég stratégiáját, stb. Kicsit amúgy nekem az a benyomásom, hogy mindenki azt várja, hogy mivel mi okosak, fiatalok meg szépek vagyunk, a sok előadás után valamelyikünk agyából kipattan majd az új facebook, és megcsinálja a cég szerencséjét. Mármint rengeteget beszéltünk a digitális világról, adathasználatról, trendekről, stb de arról elég kevés hangzott el, hogy konkrétan mik azok a nagy ötletek amikkel ezt az egészet ki fogjuk tudni használni, és megcsináljuk a szerencsénket. Olyan ez, mintha fájna a hátad, és pofáznál mindenkinek róla, hogy mennyire rossz, meg milyen fontos az egészséges hát, meg, hogy mennyire nélkülözhetetlen egy fájdalommentes hát megléte, de közben nem tudod, hogy mi a francot csinálj, hogy ne fájjon a hátad. Na mindegy. De azért érdekes volt, meg inspiráló, én is szeretnék pár dolgon változtatni ennek hatására a saját szokásaimon, meg stílusomon. Ami különösképpen fontos és jó volt, hogy rengeteg olyan emberrel laktunk, dolgoztunk, buliztunk együtt, akiket amúgy alig látunk. Lehetett csomót tanulni a közös munkából, különböző munkastílusokból, ki, hogyan irányít, vagy ad elő, stb stb. Pl én rájöttem, hogy ha vezető akarok lenni, sokkal többet kell írnom, és jegyzetelnem, illetve rengeteg energiát kell belevinni a dologba, és figyelni állandóan, hogy ki mit mond, mikor mi történik. Igazán koncentráció igénylő feladat haha. De jó volt sokat ismerkedtünk, barátkoztunk, tanultunk. Szeretném még egyszer átnézni majd a diákat meg a jegyzeteket amiket csináltunk, hogy egy kicsit jobban képbe kerüljek azzal, hogy miről is szólt ez az egész, és jobban el tudjam rendezni a gondolataimat a sok új infó körül.

A hétvége meg városnézés, bulizás volt, eléggé kibuktam péntek este, mert egy discoban nem akarták odaadni a kabátom, mondván, hogy nem az enyém, mert nem ismerem a márkáját (soha nem tudtam, hogy van olyan márka, hogy Montgomery...), de ezt leszámítva frankó volt, tényleg csodaszép hely, majd megyünk vissza júniusban haha. :) Azóta meg eltelt egy hét, tegnap este végre ki is tudtam magam aludni. Kicsit lehangoló volt visszjönni Thealebe, a sok utazgatás, meg buli, meg társasági élet után megint itt vagyok a hülye lakótársaim között Readingben, és járok dolgozni egy faluba a világ végére. Az jutott eszembe, hogy megpróbálom meggyőzni a szkeptikusokat, hogy ne szeptembertől, hanem már Áprilistól átkerüljek a transzformációs részlegre Sloughba. Egész egyszerűen nem látom sok értelmét a halogatásnak,még akkor sem, ha most azért eléggé kell az agyamat használni a napi meló alatt, de ennek ellenére továbbra is csak ülök a székemben kussba egész nap és excelt programozok egy számítógépen. Na mindegy. Szóval jövő hét végén még lesznek erről diskurzusok, meg próbálom majd erőltetni a dolgot. Klisé, de igaz, a gesztenyét magadnak kell kikaparnod, hiába lelkes, meg támogató minden főnököm, mindenki full elfoglalt állandóan, és végül soha semmi nem lesz azokból a dolgokból amikről beszélünk. 5 hónap eltelt már, és hiába mondtam pl mindig ugyanazokat a dolgokat eddig Matyinak, meg Karcsinak, mindössze annyi változás történt, hogy mostanában nem egy számítógépes programban importálok táblázatokat, hanem excelben programozok eztmegazt. Na aztán majd meglátjuk. Most három hónapig nem lesz semmi nagyobb program, vagy tréning, de március közepén majd megyünk a skót határra egy hétre, utána meg a kalandok tovább folytatódnak.

Képzelt barátok

Noh, mindenki nagy örömére, elindult a tavaszi őrület.

Csütörtökön elmentünk a kezdő mérnökkollégákkal a szokásos havi csapatépítő italozásra. A szokásokhoz híven eléggé veszedelmesre sikeredett, kiváltképp a vége, aztán az egyik srácot ki is dobták a még utolsónak nyitva lévő pubból, szóval hazamentünk. Nem, nem engem. :D Én abszolút jól voltam. :) De azért frankó volt, sokat hülyültünk, meg nevettünk, kellett már az ilyen. Van itt egy játék, az a neve,hogy "Emberiség ellenes kártyák". Naggyon mókás játék, mondjuk meglehetősen... illetlen is haha. Péntek reggel míting a Karcsival, délután meg repültem Párizsba erazmuszos reunionra.

Szóval a hétvége frankó volt. Tényleg, Párizs ugye gyönyörű, meg remekül meg is találtuk a helyes arányt a városnézés/buli határmezsgyén. Notredámm, Eifel torony, Montmárt, Lúvr (kívülről), stb stb, hihetetlen város, nagyon nagyon bejött, meg tetszett. Azért örülök, hogy Finnbe kerültem erazmuszra, Párizs azért eléggé olyan, mint Budapest, de frankó volt. :) A cimborák meg ugye cimborák, már hiányoztak, és regeteget sztoriztunk, meg röhögtünk együtt. Mivel én csak azt a két szót tudom franciául, hogy vojázs vojázs, bármikor bárki beszélt hozzám Franciául, mindenre ezt válaszoltam haha. És, hogy honnan ismerem?

Na,ilyen volt az egész hétvége. Amúgy a kaják meg pluszpláne remekek voltak, szóval Franciaország jól belopta magát. :) A csigát mondjuk nem kóstoltam meg. :S

Nah. Hétfőn hulla voltam, valami röhejesen bolond időpontban értem haza, alvás, meló. Kedd. Találkozom volt egy fickóval koránreggel, akinek a csapatába megpróbálok bekerülni. Karcsié után. :S Nem mintha a Karcsi nem lenne jó arc, de szeretnék emberibb dolgokkal foglalkozni, és úgy tnik, hogy ez azt is jelenti, hogy lelépni a mérnök kárrierről, és azt menedzserire cserélni. Persze kell a mérnök, meg minden, de egész nap a kubiklben ülni és kockulni a monitor előtt nem az én világom. Ugyanazt kódolni, vagy excelben bogarászni kicsit monoton, pláne egy kis faluban a céges élettől elvágva. :S Szóval páróbálok a HQba bekerülni, egy olyan csapatba amelyik inkább a céges folyamatok optimalizálásával, és a céges lehetőségek, projektek menedzselésébe, jobbá tételébe folyik bele. Rengeteget kell majd ott tanulnom, meg dolgoznom, de több emberrel leszek kapcsolatban, több emberrel kell foglalkoznom és dolgoznom, és változatosabb munkákat kell majd csinálni. Még semmi nem fix, a buli szeptembertől indulna. Ha tetszik, meg ők is tetszenek, még majd kell futni pár kört. A mai nap nyugisabb volt, meg lazább, szokásosan adatbázisokkal szenvedgettem, meg pár kollégám marháskodását figyeltem akik valami tréningen voltak és tájékoztattak minket folyamatosan a helyzetről. Holnap reggel meg öltöny, szépcipő, szépsérő és indulás megint Lándönbe befejezni ezt a biznisz tréninget iskolásoknak. Még mindig baromi álmos vagyok amúgy, pénteken bemegyek majd Londonba találkozni Miguellel meg Judittal akik korábbi erazmuszos cimborák, aztán szombat reggel irány haza, mert kedden megyünk síelni Ausztriába. Most, hogy így belegondolok, ez a mai bejegyzés inkább egy naptárrészlet napi bontásos tennivalókkal, mint sem egy valódi bejegyzés hahaha. De a valóság azért az, hogy hmmhmm. Szóval szeretek utazgatni, meg világot látni, meg a régi emberekkel kapcsolatot tartani, de nem igen tartom ezt maximálisan jónak. :S Az embernek nem így kellene élni, oda kellene beilleszkednie, meg abban a közösségben kellene megtalálnia a helyét ahol éppen van. Én meg csak próbálom élni a múltat, olyan emberekkel akiket szeretek, és nagyra tartok, de már nem vagyunk részei egymás életének. Csak amolyan képzelt barátok. :S Na jó, nem nyavalygok, tök jó lesz minden, meg azért mindig móka a cimborákkal együtt lógni, meg szerencsés vagyok, hogy ilyen sok kedves meg szerető ember vesz körül mindenfele a nagyvilágban :)

Matyócsipke, dióda

Tegnap találkoztam egy celebbel. Persze ez így nem teljesen igaz, annyira nagyon nem találkoztunk, ültünk egymás mellett a metrón. Mondjuk én nem tudtam róla, hogy ő celeb, de hát gyanítom ő sem tudta rólam, hogy villamosmérnök vagyok, egyikünkre sem volt ráírva a dolog. Onnan tudtam meg, hogy ő egy celeb, mert a Samu hirtelen nagyon izgatott lett ott ülés közben a metróban, és beírta a telefonjába, hogy: az a csávó ott melletted, az ám nem akárki! Utána el is mesélte mindenkinek, hogy kivel találkoztunk. Amúgy a fickó az Matt Dawson volt, na most már mindenki vágja ki ez, nem? :D Ő volt Dawson, a Dawson és a haverokban! Nem, nem ám, hülyülök. Rögbijátékos volt, azóta meg valami sportkvízben ő a GundelTakácsGábor, mondta a Samu, hogy minden este nézte a műsorát mikor még kicsi volt, meg még mindig megy, szóval tökre celeb. Nah, micsoda izgalmak vannak ide, nem?

De amúgy nem csak ez történt, ugye azért voltunk eleve metrón Samuval, mert bementünk Lándönbe egy iskolába,hogy előadást tartsunk meg valami kvízt vezessünk le egy csoport iskolásnak, az etikus üzletről. Ezt a videót mutattuk meg nekik, tessék megnézni:

Hahahahaha. Na jó, csak hülyülök. Nem, nem a fentit mutattuk meg nekik, hanem ezt:

Jajj, komolyabban kellene venni a blogírást, akkor lehet még valaki olvasná is. :) Na mindegy, erre még visszatérünk. Szóval ilyesmiről beszéltünk, fenntartható fejlődés, cégek környezettudatossága, miért fontos ez, stb stb stb. A gyerekeket persze ez marhára nem érdekelte, szóval szerintem kicsit fölösleges dolog volt. Majd megyünk jövő csütörtökön megint, akkor már kvíz lesz meg játék, meg mentorálni kell őket, de ott már a profitszerzés lesz a fő. Amúgy nagyon durva volt az iskola, nem Londonban volt, hanem Londonisztánban. Komolyan, volt kb 8 fehér gyerek az egész évfolyamban, a faliújságon meg ilyen szövegek voltak, hogy "Allah nevében minden keresztényt el kell pusztítani." Nem, nem ám, csak hülyülök. Olyanok voltak, hogy "A kényszerített házasság nem kultúra, és hagyomány, hanem bűncselekmény." Szóval elég durva volt ezeket olvasni (16 éves korig járnak ide gyerekek), maga a suli amúgy meg egy nagyon gazdag, és szép, "puccos" környéken volt. Fura volt az egész, kicsit bánom, hogy ilyennel csesztük el az időt, bár összességében érdekes élmény volt, fura volt látni egy angliai sulit, meg megtapasztalni, hogy milyen ott az isiélet. Jó katonás az egész, meg nagyon nagy a rend, a tanárok nagyon kiabálnak, meg borzasztó rámenősek, szerintem itt tutyimutyi alak nem végezhet ilyen állást alapból. Kíváncsi vagyok a jövő csütörtökre, az már izgalmasabb lesz.

Mi volt még? Tegnap ugye egész nap öltönyben voltam, ma meg elkészítettem a... Najó. Szóval van egy céges tv, a bímórtévé, ahol minden hónapban ilyen híreket mondanak, hogy mennyire király a cég, meg interjúk vannak a vezetőkkel, meg ilyesmi. Erre keresnek most a cégnél munkatársakat műsorvezetőnek, én meg hajlok rá, hogy jelentkezzek. Nem egy nagy dolog, eddig minden adást mások vezettek, gyanítom ez így is marad, az egészet meg fel lehet venni 40 perc alatt, mert egy adás max 5 perces, abban van 2 perc műsorvezetés, a maradékban meg mások beszélnek, havi 40 perc meg simán rááldozható. Emellett meg új arcokkal lehet megismerkedni, személyesen meg lehet ismerni néhány nagykutyát, meg vezetőt, és egy kicsit a képedet ismertebbé teszed céges berkeken belül, szóval igazából nem egy haszontalan dolog szerintem. Szóval készítettünk ma Samuval egy felvételi videót, majd a blogbejegyzés után elküldöm jelentkezésnek. Nagyon tuti amúgy, jó időben, szabadtéren forgattuk, mögöttem a tó, benne a szökőkút, olyan, mintha az egész mögém lenne fotosoppolva haha. :D Ezen felül meg ment ma a meló ezerrel, végre kicsit sikeresebben tudtam a feladataimat ellátni, meg le tudtam adni pár doksit, eredményt ilyesmit, Karcsinak tetszett is a dolog, úgy tűnt. Mondta, hogy pénteken dugjuk össze a fejünket, hogy kitaláljuk mi legyen a jövő, meg beszélgessünk kicsit karrierről, meg a pályámról, meg mit szeretnék, mit csináljunk, ilyesmi. Amúgy vicces, mert ezeket a dolgokat Matyinak kellene intézni, Karcsit, meg a részleget ahol dolgozunk cserélgetni kellene 3-4 havonta... de hát mivel Thealeben vagyunk, ami kicsit olyan mintha nem is a cégben lennénk, velünk ez nem így van, Karcsi kicsit átvette Matyi szerepét, meg ő mondjuk befolyásosabb, magasabb beosztású fickó is... na érdekes lesz még ez. Szóval péntekig ezt át kell gondolnom (de hát most nem nagyon tudok mit mondani, Thealeben csak a rádió csapat van, úgy, hogy semmi mást nem próbálhatok ki, mit mondjak, mi szeretnék lenni... na jó, majd mondom ezt), meg kedden lesz Matyival találka, meg valószínű a Tóni nevű fickóval aki Karcsi után a következő managerem lehet... nah, szóval zajlik a karrierépítés meg a biznisz ezerrel. Meg a rádiótervezés is, persze. :) Aztán csütörtökön lesz az egyik kollégánknak szülinapi bulija, az eléggé keménynek ígérkezik (a frissdipis mérnökökkel minden ilyen találka eléggé keményre szokott sikerülni), pénteken meg repülünk Párizsba Erazmuszos találkára. Addig meg még a tavalyi év rocklemezeit is próbálom sorrendbe tenni, ja meg aludni is kellene. De a holnap este pihizős lesz. :)

Na, Elzi, aki szerint nagyon irritáló az új kinézete a blognak, ezért majd megváltoztatom, küldött egy ilyent, akit érdekel, olvassa el:

http://hataratkelo.blog.hu/2013/04/15/miert_koltozom_vissza_magyarorszagra

Érdekes. Pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik ugye, hogy az én helyzetem olyan szempontból más, hogy nincs se feleségem, se gyerekeim otthon. Persze, vannak barátok, meg szülők, de Karácsonykor is voltam otthon, jövő hétvégén is megyek haza. Jó, persze Nagyit látni nagyon csak ritkán tudom, de ha otthon maradtam volna, se hiszem, hogy hazajárnék minden hétvégén. Barátok persze hiányoznak, de próbálunk valamennyire kapcsolatban maradni, meg igazából ők is inkább a barátnőkkel vannak már inkább esténként mint a cimborákkal, nem lennénk már úgy együtt, mint annó suli alatt. Meg különben is, fiatal vagyok, nekem most még élni kell, tanulni, tapasztalni, és rájönni dolgokra az életben. A szüleim hála égnek egészségesek, nincsenek rám szorulva, most kell még a lehetőségeket megragadni, és nem sírdogálni 50 övesen, hogy hahh, fiatalabb koromban miért nem próbáltam ki ezt meg azt. 

Hazaszeretet, otthon. Ez meg egy érdekes dolog. Senki nem kérdezi honnan gyüttem. Én sem kérdezek senkit honnan gyütt, igazából ez baromira nem is érdekel senkit. Persze, ha valaki úgy van kint külföldön, hogy együtt dolgozik az ottaniakkal, de kevesebbet fizetnek neki, vagy ilyen frankón emigránsként, hogy csak külföldiek közt, csak a pénzért kell valami olyan melót tolni, amit a helyiek meg nem csinálnának, az is teljesen más. Az egyetlen hátrányom ami van, az nyilván az itteni múlt hiánya, nincsenek itt ismerőseim, meg barátaim se nagyon, de a kultúrám, a nemzetiségem, vagy ilyesmi miatt engem senki nem bántott, meg semmi hátrányom nem volt a dologból, igazából senkit nem is érdekelt. Ez meg lehet, hogy durva lesz, de az, meg annyira nem hiányzik, hogy a magyar kultúra körbevegyen. Egykét dolog... ami gyerekként mókás volt, vagy sokat jelentett... pl mikor Karácsonykor a haverokkal azon viccelődtünk, hogy minden találós kérdésre az a válasz, hogy "platós ifa", szóval egy egy ilyen dolog, de a magyar nyelv, vagy úgy a hazai dolgok abszolút nem. Az emberek igazából ám mindenhol ugyanolyanok. Szeretnének élni, boldogulni, szórakozni, szeretni, mindent megtenni egy boldog családért, és a lehető legtöbbet megadni a szeretteiknek. Ezek sokkal fontosabb dolgok a vallásnál, vagy annál, hogy csador van-e rajtad, matyó csipke, vagy skót szoknya. Mindenki szereti a jó társaságot, a hasonló gondolkodásmódot, a jó vicceket, a jó zenét, egy finom sör mellett ellazulni... ezek a fontos dolgok, nem az, hogy mi a vallásod, vagy a politikai nézeted, vagy, hogy mi az anyanyelved. Mindenhol vannak jók, meg rosszak, vannak szépek, meg csúnyák, okosak, meg buták. Nem mindig vesznek körül olyan emberek akiket szimpatikusnak tartok, de ennek köze nincs a nemzetiségükhöz. Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, hogy olyan közegben dolgozok, és töltöm napjaimat, ahol hasonló emberek vannak, és ahol nem azt nézik, hogy milyen kultúrába nőttem bele, hanem azt, hogy ki vagyok... de ez nem teljesen igaz. Persze, kellett a szerencse is, de sokkal fontosabb volt a munka, az elkötelezettség, a szorgalom, a kitartás, az elhivatottság, és a helyes gondolkodás. Ezeket a dolgokat külföldön is nagyra becsülik, meg értékelik. Ha ezek megvannak, nem "a magyar", vagy "az emigráns", vagy "a külföldi" leszel a munkahelyen, hanem a munkatárs akivel szeretnének együtt dolgozni, vagy a szakember/manager, akit megbecsülnek, és nagyra értékelnek. Én továbbra is úgy látom, hogy egy fiatal mérnöknek egyszerűen több itt a lehetőség, mert itt vannak a HQ-k, ha nem akarsz halálodig szísárpban programozni, diódátforrasztani, vagy gyártósoron droidokat tologatni, akkor ez az a hely, ahol lehet mást is csinálni. Szóval vagy ez, vagy a matyócsipke, diódával.

Ki ad nekem pénzt?

Hellóóóóó!!!! :D

Nah, visszatér a blog! Legalább is ez a terv, ha-ha. Nah, azért nem volt eleddig bejegyzés, meg ilyesmi egy darabig, mert december eléggé zsúfolt meg zűrös volt, hála égnek nem unatkoztam, és elég sok tennivaló akadt. :) Ellenben Januárban punnyadás van, meg otthonülés, szóval úgy néz ki, hogy most több időm lesz blogolni. Ami miatt eddig nem írtam, az az, hogy vettem magamnak egy xbox one-t, úgyhogy a munkán kívül eddig kb folyamatosan csak ültem a szobámban, és autóversenyeztem. :) És jól esett! De, minden csoda három napig tart, szóval ideje meghódítani a világot 2014-ben is, illetve ideje beszámolni itt róla. :) Ezen felül meg volt egy kellemes téli szünet, barátokkal, családdal az jó volt.

Amúgy ez ilyen fura dolog, túl gyakran azért nem szerencsés hazamenni, mert utána nagyon honvágya van ám az embernek. Remek kaják (itt olyan sosem lesz, hogy sertéshúst, meg sertéstermékeket reklámozzanak nagy hirdetőplakátokon haha), a legjobb barátok, szerető család, meg ugye az illúzió, hogy de jó is minden, hisz van egy csomó pénzed kintről, dolgozni nem kell mert Karácsony van, csak a jót látod. Azt meg kicsit mindig nehéz otthagyni. :) De azért nah, amikor elkezdtem újra itt rendesen dolgozni, meg megint elkezdődtek a karriertervezgetési meg építgetés tervek, újfent szembecsapott, hogy mennyi lehetőség van itt, mennyivel jobban megbecsülik a tudást, mint odahaza, és, hogy mennyivel többet ki tud az ember hozni a képességeiből. Szóval azért mégiscsak jó helyen van itt az ember. :) (De azért nem kell félni, a blog a továbbiakban is kb abból fog állni, hogy panaszkodok mindenfélére haha. A társasági életem továbbra is kritikán aluli.)  

Nah, szóval újra itt, ki ad nekem pénzt? Hát az adóhivatal! Ma végre be tudtam váltani a tavalyi adóvisszatértésemet, meg a postahivatalon megpróbáltam elküldeni a cégnek az utazásokat visszaigénylő vonatjegyeket. Utóbbi nem sikerült, mert bezárt a posta mire odaértem (itt van posta szombaton). Előbbi meg olyan, hogy Angliában bizonyos mértékű éves fizu alatt nem kell adód fizetned, és nekem tavaly pont nem kellett, mert csak pár hónapot voltam itt, és az alatt annyit kerestem, hogy éves szinten az még mentes volt, úgyhogy most visszaküldték az adómat. Micsoda rendes emberek. :) Hétfőn meg majd kísértjük a postát, hogy visszakapjam a repjegyem árát. Mert majd megyünk Barcelonába egy hónap múlva (meg előtte mindenfele Európában, majd lehet csinálok facebookra albumot, hogy mikor épp mi van mögöttem...). Más különösebben érdekes nem történik. Letöltöttem egy app-ot (alkalmazást trendin mondva), ami majd minden nap tanít spanyolul 10 percet (spanyol cégnél dolgozom, és mondták, hogy ha szeretnék vezérigazgató lenni, kell tudni spanyolul...) meg jövő héttől egy leedsi spanyoltanár skypeon fog tanítani majd spanyolul heti 1szer2szer. Gyáááh. Nem szeretek nyelveket tanulni, de nah. Hasznos. Meg a cég fizeti. Meg különben is, ha valamikor szeretnék Latin Amerikába (vagy Spanyolországba) menni fél évre dolgozni és megkeresni az óriáskígyót a dzsungelben, akkor nem árt ha az ember beszél valami nyelvet. Ma elkezdem, állítólag nagyon mókás meg jó app, hát meglátjuk. Ez a házi az első órára. Mi van még? Mindjárt majd akarok írni koncertbeszámolót, meg szeretnék ilyen listákat készíteni, hogy mi az amit el szeretnék érni 30, 40, 50, 60, 70, 80-an éves koromra. Nem okvetlenül kötelező jelleggel, sok-sok álommal megtűzdelve. Mert rájöttem, hogy ilyen bakancslista dolgokban jó vagyok, szinte mindig teljesen megcsinálom a dolgokat amiket eltervezek, és ha elkezdesz dolgozni, a meló/alvás/hétvégén berúgás a haverokkal körforgásban hajlamos vagy elfelejteni a nagy terveidet, meg, hogy mit is szeretnél igazán, és egy idő után csak észreveszed, hogy elrohant melletted az élet. Na majd meglátjuk milyen lesz. Óh, meg volt még valami amit a hétvégén ki akartam próbálni, készíteni magamról egy videót... na majd ha elkészül leírom, hogy minek. (Nem, nem fogok videóblogot vezetni, és nem is társkereső oldalra akarok regisztrálni haha. Céges dolog (nyilván).)