Kockasági együttható

Huhh, a mai nap olyan volt, mint egy jó kis kombó a BME-n. Azzal kezdtünk, hogy bementünk a sloughi "irodába", pontosabban amellé. a telephelyre ahol a hálózati központos mérnökök vannak, és körbevezettek minket a teszthálózaton, meg alapos agytágítás volt arról, hogy mi micsoda, és mi, hogyan működik. Nos, ha eddig nem tűnt úgy, hogy itt az a klasszikus "mérnöki munka" is folyik, akkor a mai nap egy hatalmas cáfolás volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint mikor annó a T-MIT laborbemutatóján jártunk. Egyrészt láttunk rendes laborokat, számítógéptermeket komoly mérnökökkel, akik ott terveztekk, teszteltek, rengeteg panel, eszköz, kábel, meg csatlakozóhegyek. Mellette faradaykalickák, kisebbek, nagyobbak, hogy lehessen a hullámterjedést tesztelni,, az igazán durva mégis maga a hálózati berendezések, IP alapú kiszolgáló egységek, szerverdobozok vizsgálata volt. Az elmúlt 20 év válogatott adóval, kontrollereivel ismerkedhhettünk meg, minden szinte tökugyanúgy nézett ki, egy kb nagyfeszlabor méretű terem volt csurigrakva ilyen drabális dobozokkal, szerverekkel, full durva volt. A legfrisebb cuccoknál rengeteg IP csatlakozás, optikai kábelek tömkelege, a legdurvább mégis talán az volt, hogy micsoda őrületes hődiszcipáció zajlik a különböző adótornyoknál. Végtelen mennyiségű ventillátor, meg óriási csillapítók segítették azt, hogy "szobakörnyezetben" lehessen valós hálózati körülményeket létrehozni. Félwelmetes. Amúgy olyan brutális áram, meg energia kell ennek a gigateszthálózatműködtetéséhez, hogy a közeli erőmű speciálisan kezeli ezt az irodát, meg ezt az egész blokkot a hatalmas villamosenergiafelhasználás miatt. És tudod mi az abszolút poén? Hogy ezek után teleplakátozzák az iroda összes budját, hogy micsoda körrnyezettudatosak vagyunk, mert víz nélküli piszoárokat használunk, és ezzel mennyit spórolunk. :D Szerintem ha a PR-os aki ezt kitalálta lenézne a termekbe ahol ma mi jártunk, infarktust is kapna. :D

Nah, szóval van itt nagyon bonyolult, mély, komoly mérnöki munka is. Pl nagyon brutál lehet napi 8 órákat faraday kalickákban lehúzni, halkan jegyzem meg ezeken a részlegeken az amúgy mindig smartan öltöző angol mérnökök is csak egy szál pólókban lófráltak. Amúgy ez egy szép tudomány, és érdekes, meg izgalmas volt ezt az egészet látni, ,ég Ouluban kellett annó dolgoznom egy UMTS adóval, hát ez azért sokkal durvább volt. Ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy örülhetek, hogy nem ebbe a csoportba kerültem, valószínű főbe is lőném magam, ha egész nap ezeket a berendezések kellene tesztelnem, meg üzemeltetnem.

A délután amúgy erről is szólt, rámírt az európai tálentumos egyik főszervező menedzserHRes, hogy találkozzunk, és meséljek, hogy hogy érzem magam. Tök jó volt, nagyon érdekelte, hogy mi is az ábra, én meg igazából elmondtam minden szívfájdalmam, meg úgy in general, hogy két teljesen különálló vonalnak érzem azt amit ők mondanak, hogy mi leszünk a jövő európai biznisz vezetői, meg legyünk többek, meg ilyesmi... ahhoz képest, hogy meló szempontjából folyton gépekkel dolgozunk, és tervezünk, és egyre "gíkebb" feladatokba kell magunkat beleásnunk. Szóval meglátjuk mi lesz, mondott pár ötletet, mondta, hogy szeretne segíteni, meg majd találkozzunk rendszeresen, hogy a karrier terveket/lehetőségeket meg tudjuk beszélni, és követni tudjuk. Rendes dolog. Remélem vezet is majd ez az egész valahova.

Kb ennyi. Holnap jönnek szüleim, úgyhogy vasárnapig most szünetel a blog. Városnézés lesz, meg elmentem estefelé vettem cuccokat, hogy ha már meglátogatnak ne halljanak majd éhen a szomjúságtól. Holnap, holnapután még melózok, de pénteken majd megyünk kirándulni.

Amikor megszülettem, nem volt napsugár

... és még most sincs.

Tegnap óraátállítás volt, így elért minket az elkerülhetetlen: Mire végzünk a melóval, már besötétedett. Ma amúgy is piszok hosszú volt a nap. Egyrészt úgy volt, hogy ma lesz az évtized viharja, de ez ugye elmaradt... ennek ellenére bizonyos vonatokat töröltek, szóval zsongott a readingi állomás, mint a hangyaboj. Kitaláltam amúgy, hogy mégkorábban fogok kelni mostantól, hogy fél 9-re beérjek dolgozni, és negyed 6-ig bent legyek minden nap. Ez azért így korrektebb, mert a pisiszünet, teaszünet, ebédszünet időpontjait jobban betartom, meg reggel talán lesz helyem is. Amúgy zsufi nap volt, délelőtt egyszerre két projekten dolgoztam két monitoron, du meg elmentünk Csavardi Samuval Sloughba, ahol megnéztünk egy másik irodát. Nos, az ottani kockasági mutató messzemenőkig átlendült a tűríséhatáron. Azzal foglalatoskodtak az ott dolgozók, hogy mobilprototípusokat (iphone 6 meg ilyen még meg nem jelent, meg be sem jelentett cuccokat) tesztelgettek, hogy tudnak-e kommunikálni, fasza-e a szoftver, stb. Alapvetően jól hangzik a dolog, de tessék elhinni, azért én biztos gutaütést kapnék ha napi 8 órában azt kellene nézegttem, hogy a 2g 3g 4g protokollok különböző csomagjaiban az egyes bájtok mit jelentenek, és, hogy melyikben mit küld a telefon, az állomás, stb. A faszi amúgy nagyon örült, hogy ott vagyunk, mondta, hogy majd lefekvés előtt szabadidőnkben mindenképp olvasgassuk el a 3G protokoll részleteit, hogy hogyan épül fel, meg a kommunikációban a csomagokban melyik bájt mit jelent. Ajánlom én is a kedves olvasóknak, miután egy ilyenen végignyálazod magad, garantálom, hogy értékelni fogod az épp aktuális melódat, még akkor is, ha az épp wc pucolás.

Utána meg bemutattak minket egy pofátlanul csinos, igen igen szemrevaló lengyel leánynak, akiben egyrészt az is durva volt, hogy villamosmérnök (mert ugye nálunk nincsenek lányok, ha meg vannak is akkor ők nem okvetlenül olyanok, hogy meg lehet különböztetni őket a fiúktól...), de az igazán kemény az volt, hogy volt nála 12 mobil, és imádta mind. Mindegyikre megmondta, hogy hűűűdenagyonfasza, és ezajövő, meg deszuper, mondta, hogy 2 hetente szokta cserélgetni a telóját, és full meg volt őrülve a különböző oprendszerekért, alkalmazásokért...na ott azért kiderült, hogy masszív gík, de kb olyan brutális szinten, amilyet még én is csak ritkán látok. Amúgy mondta, hogy a nemtommilyen részlegen, ahová majd másfél év múlva elvileg én is megyek van egy rahedli magyar mérnök, no nem o2-sök, hanem valami magyar cégnél dolgoznak, és onnan ki-kijönnek pár hétre ide mérni meg tesztelni ilyen ultragík cuccokat. Remélem még egy ideig elkerülöm őket... valahogy itt az angolok olyan elnézőek, hogy kb semmire nem emlékszem már az egyetemi tanulmányaimból, és minden apróságnak örülnek, gyanítom ha összefutnék ilyen bme-ről kikerült hazai arcokkal, az lenne az első kérdés, hogy hogyan kell a 3D Schrödinger egyenletet levezetni, és mi a faszt keresek itt, ha ilyen triviális dolgokat nem tudok. Ráadásul még Orosznál is megbuktam (hogy rohadna meg...). De nah, visszakanyarodva, tök érdekes volt az egész. Egyrészt mert Thealeben mindentől el vagyunk szigetelve, és jó látni, hogy máshol mi van, másrészt olyan volt az egész, mint valami egyetemi konzultáció. Holnap meg megyünk reggel laborba, Faraday kalickázni, meg mérni a süket szobában, tiszta mintha msc laborokban lennénk. :) És ez jó, nekem tökre tetszik. :) Kicsit jó látni ilyen szakmaibb, tudományosabb dolgokat is, és nem csak a hálózattervezést.

Más kérdés, hogy azért örökre tuti nem jönnék ide. Ráadásul ez sem a sloughi főépületben van... komolyan, a csicsás kacsalábon forgó gyönyörű irodában kb csak a marketingesek, hresek, salesesek, pénzügyesek, meg a többi agyatlan faszagyerek, és csinilány van, a mérnökök, meg akik alapvetően dolgoznak, és megcsinálják a dolgokat, amiket utána lehet marketingelni, meg eladni, eldugják is félreeső helyekre. Nah, ne tessék azért mindjárt sértődni, szeretjük a többi részleget is, ők is jófejek. :) De hosszútávon majd mindenképp meg kellene próbálnom magam beverekednem ebbe az irányba. Egyrészt mert napi 8 óra kockulást kiújul a pikkelysömöröm, másrészt, mert a valódi felelősség/pénz/hatalom/elismerés ott van... illetve a legfontosabb, hogy talán kicsit izgalmasabb dolgok, mint egész nap azt bámulni, hogy 10 méterrel idébb-vagy odébb tegyél-e egy antennát, és ha igen, milyen szögben álljon.

Na hirtelen ennyi, kicsit kesze-kusza vagyok, meg késő van... elment minden időm arra, hogy inget vasaltam. Jajj de utálom. A másik amit nagyon utálok a McDonalds, ma is ott ettünk, mert rohanás volt, és mire megérkeztünk a főirodába már bezárt a kajálda. Szóval imádkozok, hogy holnap valami rendes falat is jusson nekünk.

Eladó, kiadó...

... most a szívem.

Nem, nem romantikus dolgokról lesz szó. Tegnap elmentünk Csavardi Samuval egy ilyen business exhibition live nevű dologra Londonba. Emm. Kicsit mondjuk elcsesztük, mert péntek délutánra iratkoztunk fel segítőnek, a dolog pedig pangott, gyakorlatilag senki és semmi nem volt már ott. A dolognak amúgy az volt a lényege, hogy egy rahedli cég összegyűlt egy baromi nagy csarnokban, és ott ilyen profi cuccokat meg termékeket mutattak be. Minden szigorúan bizniszről, meg biznisz megoldásokról szólt, privát cuccoknak itt most helye nem volt. Nah, és itt volt egy kütyü ami 4g-ből wifit csinál úgy, hogy megtartja a sebességét, ezt kellett nekünk promotálnunk, meg meggyőzni ilyen bizniszvezetőket, hogy szerezzenek be ilyet, mert ez nagyon kell a vállalkozásuknak.

Megmondom őszintén, én eddig életemben nem végeztem nem mérnöki munkát. Mármint ugye tiszta sor, mérnöknek tanultam, mérnökként is dolgoztam mindig. Ehhez képest tegnap borzasztó nagy újdonság volt kipróbálni egy alapvetően saleses melót... még akkor is ha mindössze két embernek kellett összvissz bemutatni ezt a terméket a nap során. De ugye ez egy tök fura dolog, alapvetően "kliensekkel" soha nem találkozom, meg soha nem szembesülök a véleményükkel, észrevételeikkel. Itt viszont az egész erről szólt. Amúgy nem csináltam rosszul, bár igazán nagyot szerintem Samu dobott a dologgal, baromi kis lelkes meg meggyőző volt. Mondjuk ha valami jó, akkor azt könnyű eladni, ez a kütyü meg baromira felvillanyozta a kedves érdeklődőket. Amint meglátta a fickó, hogy milyen gyorsan megy a telefonján a youtube hd-ben, teljesen odavolt kb mindkettő, hogy hühühűűűűűű adjunk neki prospektust, mert hühühűűűűűűűű. Amúgy őrület, hogy az emberek mennyire meghülyülnek a technológiáért, mikor odajöttek az asztalhoz full szkeptikusak voltak, aztán meg teljesen odavoltak, hogy jáhááá egy másodpercel gyorsabban jön be a telefonomon a nemtommi. A másik vicces dolog az volt, amikor az ott sertepertélő hostesskislány megkérdezte, hogy mi is Nokia Lumia okostelefont kaptunk-e a cégtől, de mondtuk, hogy nem, mi csak egy iphonet. (A Marketingesek olyan Nokiat kaptak, ami tud 4G-t, a miénk meg nem.) De a csaj full megőrült, hogy mi az, hogy csak iphonet, hát az a legmenőbb, meg a celebeknek is az van, meg az detrendi, meg különben is, meg huhuhúúúú. Kréziwörld. Mivel hamarabb vége lett a dolognak, mint terveztük, Samuval megittunk egy pint sört utána, este meg átruccantam Windsorba, mert néhány kollégám ott tartott ilyen péntek esti iszogatást. 

Tök vicces mondjuk, hogy hét közben a műveletes kollégák (mérnökök, infósok) állandóan wacapon hülyülnek meg rengeteget kommentelnek/kommentelünk, de élőben soha nem szterveződnek találkák, meg el sem jönnek az ilyen teljes frissdiplomáscsoportos találkákra. Tegnap is alapvetően a marketinges/HRes/szélzes társasággal találkoztunk. De jól sikerült, rengeteget nevettünk, meg tök jól elvoltunk. Csak hát ugye utolsó vonatot el kellett érni, úgyhogy negyed 12-kor leléptünk páran. Amúgy Windsor tök jól néz ki, van egy óriási kastély, ott lakik a királynő. Azon felül viszont egy apró falucska, még Readinghez képest is full kihalt. :) Na majd megnézem egyszer napfényben is.

Mi történt még? Nem sok. Óh, csütörtökön bementem Lándönbe, szintén a céges frissdiplomások egy másik csoportja szervezett egy csapatépítő sörözést, mondjuk ott csak öten voltunk, és egy kicsit trükkös is volt az egész (a szervező csaj szabadidejében azon a helyen pincérnő is ahol voltunk, aztán kérdezés nélkül hozatta csak úgy nekünk a piákat, ami kissé kínos ám sajnos abszolút nem váratlan meglepetést eredményezett a számla kézhez kapásakor). Mindegy, ismerkedni kell, meg kapcsolatokat alakítani, szóval próbálok mindenhol ott lenni. Meg amúgy is jó haverkodni meg szocializálódni, szóval kellemes napok voltak. Most itt a hétvége, lövésem nincs mit csináljak. Mivel még nem kaptam fizut, semmit nem terveztem, kicsit felkészítem magam meg a szobát szüleim szerdai fogadására. Aztán majd ha jobban el leszek engedve, eljárok majd kirándulni, meg ilyenek, hogy ne unatkozzak. Ráadásul kicsit rockújságírni is kell, mert brutális elmaradásaim vannak.

Check-in

Csak gyorsan, mert későre jár.

Emm... semmmi extra nem volt a melóban, egy projekten dolgozgatok, rengeteg melót igényel a számítógéptől, ami azt jelenti, hogy mellette elég sok a szabadidőm. Eddig még elütöttem a kötelező kvízek kitöltésével, ügyintézéssel, e-mail válaszolgatásokkal, a jelentkezéssel ideoda, de ma vészesen elfogyott a tennivalóm. Szóval szóltam a főnökömnek, hogy túl sok a szabadidőm, adjon több melót, mondta, hogy remek, holnaptól fog. Hurrá. Ma megint volt egy kicsit ókvard szitu a lakótársaimmal, az egyik csaj randira ment, és elment fürdeni, de közben a szobájában felnyomta csutkára a dzsézondárullót, hogy hallja fürdés közben, ennek függvényében dübörgött a ház, én meg nem bírtam a szüleimmel skypeolni, mert csak a sónpóltól hallottam, hogy szexilédi. Rászóltam, hogy heló, ami nyilván mérgezi a kapcsolatot a többiekkel, de igazából... Hatan lakunk itt, próbálok türelmesnek lenni, de könyörgöm, ne zavarjuk egymást. Én sem teszem be a lenti dalt fullcsutkán fürdés alatt, hogy az utca is ezt hallja (lenne is sírás rívás)... Amúgy rendes, barátságos emberek ezek, apunak adok igazat aki azt mondta, hogy jobb, mintha cigányokkal laknék együtt. Ez igaz. De ennek ellenére túl sok kapcsolódási pontom nincs velük. Pl elmeséltem ma ennek a csajnak hogy este elmegyek egy spanyol kollégámhoz vacsizni, a japán felesége készít nekünk kaját. Utána a csaj úgy adta tovább ezt a többieknek, hogy valami fura japán nővel megyek randizni. Nah. Abszolút nem értem meg magam ezzel az öt emberrel, komolyan, mintha más bolygóról jöttek volna. :D

Nah, mint utaltam rá, áthívott az egyik srác kajálni, tök fasza volt, eldumáltunk, elhülyültünk, meg végre kicsit lazábban meg jól éreztem magam korombeliekkel. Kellett már, mint egy falat kenyér. Szóval az ember ha nagyon keres tud találni hasonló figurákat, és ez jó. Ennyi mára, szuper későn értem haza, reggel meló.

Kötelező önkénteskedés

Ugye de hülyén hangzik?

Nah, van nálunk a cégnél ilyen önkénteskedés dolog, a cégnek van ilyen jobbátesszük a világot programja. Terveztem, hogy ebbe beszállok, hogy emberek közé keveredjek, meg elüssem a szabadidőm, de ma ránkszóltak, hogy ebben kötelező is résztvenni. Szóval kitöltöttem néhány jelentkezési lapot, lesz ennek is valami tréningje, meg kiképzés, meg mittudoménmi, és akkor ezek után majd szabadidőnkben jókedvünkből megválthatjuk a világot. Amúgy ez azt mondják borzasztó hasznos, mert ha ilyeneket csinálunk, sokan megismerik a nevünket, és tudják, hogy aktívak vagyunk, és mindenben lelkesek vagyunk, és a kapcsolatok a későbbiekben jól jönnek majd. Másrészt nem igen tudom elképzelni, hogy a főnököm örülni fog annak, ha valamikor benyögöm, hogy nekem most antennatervezés helyett el kell mennem árva kisgyerekeknek elmagyarázni, hogy milyen jó is az iskolában mérnöknek tanulni. Na mindegy majd megpróbálom összehozni ezeket a dolgokat, meg valószínű időütközés esetén fogok majd túlórában itthonról dolgozni ellenszolgáltatás nélkül... most ha már "önkéntéskedsz", akkor azt csináld már önkéntesséből, meg szabadidőből, ne azért, hogy ezzel mismásold el a munkát.

Amúgy fura meg érdekes ez az egész. Volt ma egy konferenciahívásunk, és ugye mindig azt halljuk, hogy minél aktívabbak legyünk, minél többrétűek, minél szélesebb látókörrel, minél több helyen próbáljuk ki magunkat, ugyanakkor kiderült, hogy minél inkább letérünk a "nekünk kijelölt" munkapályáról, annál kisebb az esélye, hogy két év után is itt maradhatunk, mert igazából ez a két év egy speciális szerepbe való beleképzést jelent. Ami fura, mert eredetileg ez nem teljesen így hangzott, de hát nembaj. Gyanítom szemfülesnek, meg ébernek kell lenni, és valami okos, meg ügyes kompromisszumot megkötni. Aki azt hiszi, hogy az út vége az, hogy a sok év egyetemi szopása után kijössz Angliába a frankó mérnök pozícióba, ülsz a seggeden,és élvezed, hogy itt a kolbász is kerítésből van, az hatalmasat téved. A "munka" most jön ugye. Rengeteg képzésünk, meg tréningünk van, meg ilyesmi. De semmit nem kapunk készhez, ha tényleg szeretnél a jövő digitális vezetője lenni, magadnak kell a kapott képességeket kihasználni, és beverekedned maga oda ahová akarod. Szóval sokmindent el lehet érni, sokfelé el lehet jutni, de nagyon okosnak, és elővigyázatosnak kell lenni. Nem tudom amúgy mikor jut majd el az élet arra a pontra, hogy a sok stresszes rúgkapálás után ellazulhatsz, és élvezheted kicsit az eddigi sok sok munka gyümölcsét... úgy tűnik, hogy nem 25 éves korunkban történik ez meg. :D Legalábbis biztos el lehet üldögélni a gép előtt a sarokban és szürcsölni a kávét, de a közvetlen főnöködön kívül azt hiszem senki nem ezt akarja tőled. :D Vagy nem erre ösztönöznek.

Fura világ. Érdemes lesz továbbra is bátornak, szemfülesnek, és talpraesettnek lenni.

Amúgy két tökre nem ide tartozó dolog. Az egyik. Angliában ne vegyél sajtot. Komolyan. Full vacak sajtjaik vannak, botrány. Hihetetlenül büszkék a "britt csedári" sajtrja, de rémes. Olyan, mint az edámi, csak mégrosszabb. Közelébe nincs a trappistának. Komolyan, mostantól briet fogok venni, mert már annyira elegem van a csedárból, egész egyszerűen nem elég finom, meg ízes.

A másik amit semmi esetre ne vegyél itt, az a bor. Szinte az összes bor csavaroskupakos, és eddig én mindig csak "szar" borba futottam itt. Köszönőviszonyba sem volt egy finom szürkebaráttal, kékfrankossal.Valószínű vannak amúgy jó borok is, de azok azok palackja 10-11 fonttól kezdődik. Mondjuk az annyira még nem vészes. Na annyira még nem próbálgattam még végig, majd talán idővel.

Nah, ennyi mára. Baromi fáradt voltam egész nap, megpróbálok hamarabb lefeküdni.

This

Avagy vissza a realitások talajára.

Minden eddiginél elveszettebbnek érzem magam. :D Mármint, komolyan, lassan begolyózok. Ehmm. Ugye amit mondtam, hogy egyedüli céges arcként Readingben, meg egyedüli céges arcként Thealeben lenni eléggé elvág a világtól. Ehmmm vannak ilyen céges wacapp csoportok ahol folyamatosan napközben próbálnak a srácok kommunikálni egymással, ezekbe próbálok bele-bele szólni, de full béna kommentjeim vannak, és folyamatosan gáznak érzem magam miután kiküldöm őket poénosnak szánva, és semmi válasz nem jön rájuk.

A lakótársaimmal való "jól kijövésről" gyakorlatilag már teljesen lemondtam, full fura emberek, mármint semmi fura nincs bennük, csak van egyfajta magabiztosságuk ami nekem nincs, és semennyire sem tudok beilleszkedni közéjük. Nem tudok velük beszélgetni, már ők is lassan feladták a dolgot, és nem is igen próbálkoznak, elröhögcsélnek a saját kis dolgaikkal, békén hagyjuk egymást.

Nem is tudok mit mondani. Tudom, az előző bejegyzésem ilyen szuperhepi volt, akkor így 4 nap összezártság után valamennyire ráhangolódtam a dolgokra, de úgy, hogy most megint le vagyok szakadva a csoporttól, így igen elveszett vagyok. Aki ismer az tudja, hogy abszolút nincs türelmem, mindent akarok, és azonnal, a dolgok most pedig elég lassan haladnak, meg alakulnak. Nem is tudom mi furább, Milton Keynesben full egyedül lenni egy kis szobába zárva, vagy itt, ahol körülvesz egy csomó korodbeli, hasonló figura, mégis egyedül érzed magad közöttük. Nem is igazán az egyedüllét a baj, inkább az elveszettség érzés. Nem úgy sülnek el a poénjaid, nem úgy tudsz belefolyni a beszélgetésekbe... Olyan érzés ez, mintha én lennék a This. A This egy egyetemi haverunk volt, full elborult alak, abszolút szociopata. Már a barátunk volt, de idővel az idegrendszere nem bírta kezelni a sulival járó stresszt, és a srác teljesen elborult, és nem lehetett vele kijönni. Folyton kedves meg jópofa akart lenni, de mindig fordítva sült el. Így érzem most magam én is.

Mindegy, ez van. Nem adjuk fel, teszem a dolgom. Nem akarok senkit sem elkeseríteni, meg senki ne ijedjen meg, hogy jajj de rossz nekem. Beilleszkedni egy másik világba nem egyszerű. Mindig is tudtam, mindig is vállaltam. A konferencián az egyik csaj mondta, hogy "Marci, itt nem mindenki a barátod." Igaz. Kétségbeesetten próbálom helyettesíteni azokat az embereket akik odahaza, Finnországban, Japánban, meg egyéb helyeken közel álltak hozzám, de itt minden más... idő kell amíg ezt megemésztem, és megértem. Nem lesz semmi baj.

Play hard, work hard

Elnézést, hogy nem volt az utóbbi napokban bejegyzés, ennek egy nagyon egyszerű oka van. Londonban voltam 4 napig konferenciákon.

Vegyük sorba. Az első az Arsenal stadionban volt, 1 napos, a teljes UK rádiós mérnökcsapatnak. Hamisítatlan kolbászfesztivál, javarészt 30-40-es mérnökökkel, volt pár előadás, meg csapatépítés, ahol lufiból kellett mindenféle cuccokat építeni. Ritkán látsz olyat, hogy 8 csapatból 7 lufihajtogatás címszóval mobiltelefon átjátszó tornyokat épít lufikból. Kemény. Amúgy érdekes volt, meséltek csomó dolgot, aminek mondjuk egy részét nem értettem, de mindenképp hasznos meg érdekes. Az Arsenal stadion meg egy zseniális hely, iszonyat királyság.

A nagyobb dolog aztán a frissdiplomás konferencia volt, ami az O2-ben volt, 3 napos, és szállodában aludtunk. Őszinte leszek, én borzasztóan féltem a dologtól. Alapvetően azért, mert eleddig nem tudtam olyan hűdeigazán összehaverkodni. Valahogy nem igen tudtam beszállni a beszélgetéseikbe, olyan csendeskén üldögéltem mindig, figyeltem. Eleinte most is így volt. Ugye az érkezés az csak laza, kötetlen kajálás, beszélgetés, italozás volt a hotelben. Ott volt az összes brit kezdő, a németek, a spanyolok, meg a csehek. Ismerkedés, elvoltunk, igazából semmi extra nem történt, próbáltunk nyitni egymás felé. Nah aztán a az első rendes nap...

Szóval megint a szokásos agymosós bullshittel kezdtünk, hogy bímór, meg legyünk többek, mint milyen attitűddel dolgozunk, meg blabla. Csoportokba raktak minket, és együtt kellett mindenféle dolgokról beszélgetni, hogy hogyan lehet jobbkedvvel meg jobb teljesítménnyel dolgozni, hogy együtt mindent elérhetünk.... igazából tök jó dolgokról volt szó, de. Egy héten belül már harmadszor kellett végignéznem/hallgatnom kb ugyanazokat a diákat, megnézni ugyanazokat a videókat, hogy legyél kutyább, és mivel én egy olyan pozícióban vagyok ahol emberekkel nem igen, javarészt gépekkel, meg kompjuterprogramokkal kell foglalkoznom, már elsőre is csak nehezen találtam kapcsolódási pontokat. Aztán egy idő után besokalltam, és elszakadt a cérna. Mivel semmi értelmét nem láttam ennek a nagy közös fingfűrészelésnek, annál a feladatnál, hogy "Találjuk ki, és beszélgessük meg, hogy milyenebbek akarunk lenni a munkahelyen a hétköznapokban, csináljunk róla videót, és töltsük fel a céges fészbúkra!" azt válaszoltam, hogy én Kardashianabb szeretnék lenni (ez egy TV show 3 borzasztó buta, gazdag, és elkényeztetett csajról), amin a rengeteg komoly (és értelmetlen) beszélgetés után annyira meglepődött mindenki, hogy elkezdett röhögni, én meg a későbbiekben elővettem a legszatirikusabb, ironikusabb, és kritikusabb humoromat, és a nap hátralevő részében úgy hoztam csapattársaim tudtára a program értelmetlenségére vonatkozó véleményemet, hogy rengeteg poénos megjegyzéssel színesítettem a napot.

És ez bevált. Végre. Fel tudtam kicsit szabadulni, laza lettem, önmagam, és így valahogy csak meg tudtam nyílni a többiek előtt, meg ők is előttem, és el tudtam kezdeni végre valójában összebarátkozni a srácokkal, meg a csajokkal. A két csúcspont amúgy valószínű a metrón levágott közepesen obszcén monológom, illetve a nap végén "Mit tanult a csapatotok a 3D jegyében?" prezentáció volt. Amúgy ez már baromi kellett, nem tudom miért, valahogy a humor nálam az a közös nevező amit megtalálok az emberekkel, ha valaki nem veszi azokat a szatirikus poénokat amiket el szoktam sütni, akkor kellemesen elbeszélgethetünk, de igazán sosem fogunk összebarátkozni (ld a lakótársaim). Volt amúgy egy marha nagy Londoni városfelfedező játék is, abban pl a mi csapatunk brutálisan leszerepelt, de hát nah, nem is tudom mit vártak rendes csapatépítés nélkül. Amúgy villámgyorsan, hogy mi is volt a bajom a nappal kapcsolatban.

Tele volt a hely különböző szaktudású, nemzetiségű, tehetséges fiatalokkal. Rengeteget tanulhatunk együtt egymástól, workshopokban, előadásokon, praktikus, gyakorlatias ismeretátadáson, tréningeken,. Ehelyett mi kutyákról meg macskákról nézünk videókat. Heló...

Amúgy ha már különösebben a tetszésemet a szakmai program nem tudta elnyerni, az estét egy masszív berúgással sikerült megkoronáznom, amire mondhatnád, hogy nem volt egy bölcs dolog, de ez nem igaz, sikerült még jobban leküzdeni bátortalanságom, és nyíltabban, barátságosabban elhülyéskednem a többiekkel. Az egyik csajt el is jegyeztem, de erre másnap nem emlékeztem, csak a barátnői hívták fel rá a figyelmem. Remélem a valóságban majd ennél ügyesebb leszek.

Brutális másnaposság, és hihetetlen fáradság indította a második napot, az első kávészünetben kávé helyett bezártam magam az egyik wc-be és aludtam 15 percet. Ennek ellenére ez már egy sokkal frankóbb nap volt. Más csapatok, és rengeteg tréning, illetve előadás zajlott, frankó vezetőképzés, ami érdekes, szórakoztató, és hasznos volt, ebből már végre tudtunk tanulni. Előadások + játékok, este meg elmentünk a British Music Experience nevű kiállításra, és ott volt egy formális vacsora. Tök frankó amúgy a kiállítás, rengeteg brit zenei relikviát sorakoztat fel az elmúlt 50 évből, nekem nyilván a Judas Priest/Black Sabbath/Motörhead/Def Leppard cuccok jöttek be leginkább. További networking, további beszélgetés, majd elmentünk egy kocsma/diszkóba, és ittunk, meg táncoltunk. Baromi jó volt az egész, az egyetlen szépséghiba az volt, hogy az egyik ír csaj elkezdett verekedni egy random ott lévő brit csajjal, "catfight", ami később többrésztvevős kocsmai verekedéssé fajult. Valamikor hajnalban mentünk vissza a szállodába, egy indiai csaj a folyosón aludt, egy spanyol srác meg annyira berúgott, hogy elaludt a lépcsőházban két emelet között.

A harmadik nap is hasonló tréningekkel meg érdekes előadásokkal zajlott, ez a része már frankó volt, tanultunk egy csomót. Ami viszont számomra a legfontosabb az elmúlt napokból:

Mióta itt vagyok először érzem úgy, hogy sikerült barátokat szereznem, sikerült beilleszkednem valahova, és ténylegesen jól érezni magam. Borzasztó nehéz volt eleinte, nagyon elszoktam attól, hogy társaságban legyek, de a harmadik nap végére már mindig volt kikkel röhögni, beszélgetni, elszórakozni. Többen mondták, hogy én vagyok a kedvenc munkatársuk, én dobom fel az egész csoportot, meghívtak az egyik srác házavatójára, nah. Tudom, ez elég egoistának hangzik, de komolyan, úgy, hogy hetek óta full elveszettnek érzem magam ebben az egész országban, végre kijönni emberekkel, és beilleszkedni valahová kiemelkedő érzés.
A másik fontos dolog, hogy válogatott elit csapatról beszélünk. Komolyan, mindenki zseniális, mindenki jófej, mindenki szuper arc. Mindenkinek van valami full érdekes sztorija az életéről, a világról, az elhivatottságáról, kb az összes beszélgetés után az járt a fejemben " Wow, ez a csaj/srác zseniális!"
A harmadik, hogy a társaság tele van jobbnál jobb csajokkal, tudom ez kicsit hímsoviniszta hozzáállás, de nah, egy élmény volt velük összeismerkedni,táncolni, stb. Bár nemi élet jelentősen kevesebb volt, mint amiben a srácok jó része előzetesen reménykedett.

Rengeteg érdekes dolgot tanultam, láttam, hallottam. Remek napok voltak ezek, igazi agytágító, a maga hibái ellenére is. amúgy később odamentem a szervezőkhöz és megmondtam, hogy a jövőben mit lehetne / kellene másképp csinálni. Mégis zseniális volt, remekül szórakoztunk, jó volt kicsit jobban összebarátkozni ezekkel az arcokkal. Remélem hamarosan lesz folytatás, ami pedig fix, az egy egy hetes tréning/kongresszus Februárban Barcelonában! Csak győzzem kivárni. :))))))

Amúgy ez az a szám amit kb végtelenszer elénekelt a társaság a zenekiállítás karaoki részlegén:



Imádom ezt a társaságot, imádom ezt a céget, imádom egyelőre ezt az életet. Rengeteg röhögés, drunktalk, networking, áhhh. Szenzációs volt nah! :)

Munka, és hivatás

Kicsit ezt elcsesztem, péntek este kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, lévén, hogy akkor valósággal égtem a lelkesedéstől, és teljesen magával ragadtak a dolgok amikről szó lesz, sajnos azonban csak most, pár nap késéssel tudok leülni, és mesélni, igyekszem azért visszaadni sok mindent abból ami a fejemben kavarog.

Pénteken konferencián voltunk. Az egész céges technikai részleg Anglia déli részéből, A londoni O2 arénában. Egy: már attól a libabőr futkosott a hátamon, hogy leszálltam a metróról, és a kijáratnál láttam, hogy ki van nyilazva, merre is van az O2. Azt hiszem, hogy ha a tömegközlekedésen már ki van nyilazva, hogy merre is kell menned a mítingre, akkor tudhatod, hogy itt valami igen grandiózusnak vagy részese. Az O2 egy hatalmas aréna, akkora, mint a Papp Laci, csak sokkal nagyobb, és van benne mozi, meg éttermek, meg boltok, meg rengeteg technológiai cucc, kiállítás, stb. Lélegzetelállító, ahogy kiléptem a metróból, és megláttam a környékét rögtön a Tokyo Big Sight jutott az eszembe, az az egyetlen olyan hely a világon amit élőben láttam, és hasonló ehhez. Maga a "míting" az aréna egyik mozijában volt, a legnagyobb, hightechimaxstb moziban, mozgólépcső vitt fel minket, mindenhol neon, welcome drink, blabla. Ámulok, bámulok. Beengedés, leülés, majd megszólalt a zene, fények, még több neon, és kezdődött a show.

Valami ilyesmit tessék elképzelni. Színpad, zenék, fények, videók, a beszélő közben a kivetítőn is látható óriásiban, rengeteg ember... az első fél órából gyakorlatilag kb semmi sem maradt meg, csak tátott szájjal bámultam... igazából, ha egy ilyen rendezvényen vagy VIP résztvevő, akkor azt hiszem, hogy érzed, és tudod, hogy jó helyen vagy, arról nem is beszélve, hogy egy Veszprém megyei kisváros kicsi iskolájából indultam, és soha el sem bírtam képzelni, hogy egyszer majd valami ilyennek a részese legyek. A nap során a cég különböző vezetői tartottak előadásokat, beszéltek 2013 eddigi legfontosabb dolgairól, a cég stratégiai lépéseiről, projektekről, kaptunk csak erre az alkalomra telefonokat amikről kérdéseket lehetett smsezni a vezetőkhöz. Ebéd gyanánt all you can eat volt egy étteremben, a kaja rántott polip, meg rántott gombafejek voltak, rengeteg csipsz, kolbászkáék, csirke, fuff. Alapvetően amúgy az ebéd alatt éreztem úgy, hogy itt idő "megmutatni, mi is a magyarok Istene", és gyakorlatilag annyit ettem amennyi csak belém fért, már alapból annyit szedtem, hogy potyogott le a tányéromról a cucc, de utána még repetáztam is. Kaja után meg kaptunk pattogatott kukoricát (sajnos édeset, nem sóst), meg fagyit.

De a lényeg maga az előadás volt. Roppant tehetséges, inspiráló emberekkel találkozhattunk, akik beszéltek a cégről, annak jelenéről, jövőjéről. Rengeteg szó esett arról a projektről amelyiken éppen én is dolgozom, és ennek borzasztóan örülök. Egyrészt, mert roppant szerencsés vagyok (pl a többi kezdőhöz képest, sokan mesélték, hogy még nem nagyon csinálnak semmit, közben az én kezem alatt már ég a munka), egy olyan folyamatban tanulhatok, és juthatok fontos szerepekhez, amely azon felül, hogy több millió fontot spórol a cégnek, egy egészen újszerű tervezéstechnika, mely a szó legszorosabb értelmében írja át a telekommunikáció mintáját, soha senki ilyent még nem csinált előttünk, pláne ilyen gyorsan. Pár hét múlva pedig már német mérnökök érkeznek hozzánk szintén tanulni, hogy utána a legnagyobb európai mobilpiacon is a mi módszereinkhez hasonlóan dolgozhassanak. Ennek részese lenni egy abszolút agyeldobó, különleges élmény, borzasztó büszke vagyok rá, ez egy óriási dolog. Eleinte szkeptikus voltam, mikor azt mondták a programkoordinátorok, hogy az elhelyezésem egy jó hely, lévén, hogy hozzászoktam, hogy kezdőként mindig a szar munkákat sózzák rád, de itt ez baromira nem így van, valami egészen különlegesnek, és fontosnak lehetek már kezdőként is a részese. (Ehhez képest odahaza a műegyetemi állásbőrzén azzal hirdeti magát a veszprémi Continentál, hogy menjünk hozzájuk dolgozni, mert a VW Golf nemtudom melyik spéci modelljének a fékútját 50 centivel, vagy 1 méterrel le tudták rövidíteni. Cuki.) Amúgy tudom, hogy ez most egy kicsit humbugnak tűnik a konkrét számok, meg adatok ismertetése nélkül, de mivel ez egy személyes blog, ami az én személyes élményeimről szól, túlzottan részletekbe nem szeretnék menni, ráadásul borzasztó szigorú titoktartási kötelezettségeim is vannak.

De a többi elhangzó dolog is rendkívül érdekes, és tanulságos volt, mindenki elmondhatta az  aggályait, a kérdéseit (én is kérdeztem), és nagyon úgy tűnik, hogy még csak a küszöbén állunk a technológiai, digitális forradalomnak, amiről annyit beszélek. Több embernek van már telefonja, mint fogkeféje, a most születő gyerekek pedig előbb tanulnak meg az ipaden játszani (candy crush-al meg a többi marhasággal), mint wc-be kakilni, vagy rendesen beszélni). Egy olyan világban, ahol mindenki a nap 24 órájában online akar lenni, amikor a focistadionok is hamarosan "okosstadionokká" fognak válni, az ehhez szükséges technológiát tervezni, biztosítani kulcsfontosságú. És őszintén mondom, ha végignézek az eddigi életemen, a tanulmányaimon, a különböző országokban szerzett élettapasztalataimon, és mindenen ami történt velem, azt hiszem minden afelé terelt, hogy 2013 őszén itt legyek. Mert itt és most van a jó hely, és a jó idő. Európa legnagyobb városában, a legjobb hálózatszolgáltatónál első sorban állni az ami minden rádiós mérnöknek az álma lehet. A fejlődés, a változás, a jövő itt történik, most történik, én pedig abban a megtisztelő helyzetben lehetek (rengeteg munka, és tanulás után), hogy ennek részese lehetek, ezt alakíthatom, hogy tehetek azért, hogy a holnap emberei úgy éljenek, ahogy szeretnének. Ennél szakmailag inspirálóbb dolgot el sem lehet képzelni.

Illetve még egy dolgot halkan megemlítek. Volt lehetőségünk találkozni/látni/hallani a cég vezetőit, olyan embereket, akik élnek-halnak ezért a cégért, és a munkájukért. És lehet mondani, hogy baromi jól keresnek, de hidd el, nem az ami hajtja őket. Hanem a szeretete annak amiért dolgoznak, hanem az elhivatottság, és a hit amit ebbe a cégbe, és az bő szerepükbe élnek ennél a cégnél. Persze, ha már profitot termelnek, nyilván szeretnének belőle, a mai világban a kereset az egyik legfontosabb értékmérője annak, hogy a társadalom mennyire becsül meg téged, de tessék elhinni nekem, feleennyi pénzért és ugyanilyen lelkesen tennék a dolgukat, és próbálnák a legtöbbet kihozni ebből a cégből. Mert imádják amit csinálnak, és azt szeretném, hogy egy nap én is megtaláljam azt a valamit,ami iránt ilyen elhivatott, és lelkes lehetek.

Egész euforikus állapotban hagytam el a konferenciát, persze, néha úgy éreztem, hogy egy kicsit sok az agymosás (volt, hogy videót néztünk, amiben kb végig ugyanazt a 3 szót ismételgették, eszembe is jutott a klasszikus Mechanikus Narancs agymosós jelenete), de a lényeget kell meglátni a dolgok mögött, nem kell mindent benyelni, de ez egy olyan ország, és világ, ahol úgy tűnik, hogy az elhivatott, kreatív munka nem hiábavaló. Reméljük az enyém sem lesz az.

A konferencia után egy barátommal találkoztam Londonban, Sohoban voltunk, hihetetlen hely,péntek este megőrül az egész város, zseniális. Szombaton meg egy másik barátommal Londonban megnéztük a Rock Of Ages musicalt, szenzációs volt, az angolok full musical őrültek, hatalmas show, meg buli volt az egész, nagyon élveztem. Varázslatos amúgy az egész, rengeteg ember, rengeteg lehetőség, rengeteg dolog történik állandóan, wow.

Fikció, és valóság

Ugye eredetileg valami olyasmiről szólt a fáma, hogy London köré fog ez az egész kintlét összpontosulni. Jó, az iroda épphogy, csak mellette lesz Sloughban, de majd a jövendő munkatársaimmal együtt beköltöztök EU legnagyobb városába, és mcsak elózni járok be Sloughba. Lesz sok közös program, sok móka, meg kacagás, mindenki jól érzi magát, sokat tanulok, sok új barátom lesz, és izgalmas metropoliszi életem.

Ebből végül az lett, hogy Readingben lakok, és Thealebe járok dolgozni, full egyedül, a többi kezdő teljesen máshol van, ráadásul olyan nagyon a lakótársaimmal sem jövök ki (bár tegnap egyikük készített nekem vacsit, amiért kb végtelenül hálás vagyok). A friss kezdők közössége megvan, annyi kitétellel, hogy kb mindenki Windsorban él, és közös programokat, meg bulikat kb csak a bizniszes arcok szerveznek maguknak, meg egymásnak (ha már melózniuk nem kell...). Ma pl kutyajelmezbe öltözve (be more dog) besétáltak Windsorból Sloughba. Erre pl csak azért nem mentem, mert nem Windsorból járok Sloughba dolgozni (hanem Readingből Thealebe), illetve mert előzetesen nekem senki nem szólt a dologról. Este meg buliztak egyet Lándönbe, erről sem szólt senki, van egy wacap csoport amin ezeket a dolgokat utólag megosztják mindenkivel, hogy nézzétek dejólmulatunk. Már akiket meghívtunk. Ez van. Mindegy, nem bántom őket, nem szidom őket, ez igazából csak példa. Egyrészt ezek ugye apróságok, lehetne sokkal rosszabb is a sorom, nyugodt, szép helyen, frankó szobában barátságos emberekkel lakom, komolyan vesz a cég, jól keresek, kiváló, szakmai munkát végzek, nincs semmi baj. Arról viszont senkinek ne legyen téves elképzelése, hogy ha egyedül veszed a sátorfádat, és elmész egy másik országba új életet kezdeni, akkor ahhoz, hogy beilleszkedj, beszokj, rengeteg idő, meg erőfeszítés kell. Vagy 10-szer nehezebb a dolog, mintha erasmuson lennél. Alapvetően azért, mert a melót, a lakást,meg mindent ha úgy tetszik egy brit sráctól vettem el, és nem britként most egy előzmények nélküli brit életét próbálok meg élni, aminek megvannak a szépségei, meg a nehézségei. Meg kell látni mindkettőt, és helyén kezelni a dolgokat. Türelmesnek kell lenni, fejlődni, és a reményt, meg a lelkesedést soha nem feladni. Még jó párszor rá fogok kefélni mire el fogom kezdeni jól érezni magam itt.

Holnap egész napos konferencia lesz Londonban, koránkelés, aztán menés, elvileg valami VIP jegyem lesz az O2 arénában.Borzasztó kíváncsi vagyok, még sosem jártam ott. Utána meg akkor már ott maradok haverozni. Amúgy két dolog jutott az eszembe. Az egyik, hogy beköltözzek Londonba. A rádiótervezős csoportnak ugyanis van Londonban is egy irodája, nekem is kell az ottani arcokkal dolgozni. Hétfőn a menedzseremmel szeretnék beszélni, ha lesz lehetőségem a közeljövőben valami bizniszesebb/menedzseribb elhelyezést Sloughban megcsípni, akkor mondjuk tuti nem megyek be, de ha most az a terv velem, hogy maradjak a rádiósoknál még 1-1.5 évig, akkor lehet megpróbálom elintézni, hogy tegyen át oda. Apró dolog, de kíváncsi vagyok. Miért? Hmm. Van ott egy-két barátom (több, mint Readingben), meg igazából ott van minden. Rengeteg ember kis helyen, csomó újdonságot ki lehet próbálni. Reading olyan, mint Veszprém, vagy Pápa, barátságos, de túl sok minden nincs itt... persze mit is tudok erről, még semmit sem próbáltam ki ha-ha. :D Ez igaz, de azért a neten már nézelődtem, meg majd még fogok is, aztán kiderül mi sül ki az egészből.

De mondok egy egyszerű példát. Ma melóból hazafele menet megláttam két feltűnően metalarcnak (itt abszolút nincsenek metalosok, komolyan mondom, 0 a számuk, a két és fél hét alatt max 4 rockólót ha láttam) kinéző középkorú fazont, mindketten Reckless Love pólóban dzsaltak a vasút fele. A Reckless Love egy finn glam banda, Finnországban minden 14 éves kislány őértük piszkít maguk alá, olyanok amúgy, mint a Mötley Crüe, meg a Guns, Ouluban elcsíptem őket egyszer.

És basszus, belém hasított, hogy de jó lenne menni, de basszus, Londonig elmenni drága, meg különben is hogy, mikor, hogyan, stb... szóval nyilván nem mentem (idővel amúgy majd vissza-visszanézek a koncerttermek fémvilágába). De ott akárhol, akármit egyszerű csinálni, elmehetsz egy stand-up estre egy random napom, valami egyetemi cserediákbuliba, külföldről itt dolgozó diplomások helyismertető estjére, vagy bármire. Readingben meg elmehetsz inni a barátaiddal, azt csá. Na jó, befejezem, elhamarkodott ítélet ez, a következő hetekben-hónapokban alaposan fel kell majd fedeznem még ezt a helyet, és fel is fogom. :)

A másik dolog, hogy be kellene szállnom a cég jótékonykodási programjába. Nem azért, mert jótékonykodni akarok (brrrr), én olyat még életemben nem csináltam. Inkább azért, mert ezek a szociális tevékenységek jó lehetőséget nyújtanának ahhoz, hogy emberekkel kelljen foglalkozom, és kicsit újra felbátorodjak, gyakoroljam a beszédet, a figyelmet, és jobban belerázódjak az emberi kapcsolatokba itt.

Persze minden majd csak a jövő hét befejezése után kezdődhet. Jövő hétfő kitaláljuk a főnökömmel, hogy mi legyen a sorsom, és mi mindent csináljak a következő két évben, meddig, és hová juthatok el. Kedden egész napos kongresszus az Arsenál stadionban, kedd estétől péntekig meg gólyatábor Londonban a többi frissdiplomással... na azt baromira nem kellene elcseszni, és ha meg kell magam érte erőszakolni, akkor is kellene már szerezni már pár barátot. Szombaton meg jön Cseta haverom.

Amúgy nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy itt állandóan csak rinyálok, mint egy kislány, mert a szépet, meg a jót is látom, és örülök neki. Pl a Milton Keynesből Cosgrowba járni melózni dolognál jelentősen jobb a helyzet, és ennek nagyon örülök. Csak egy lankadatlan, megalkudást nem ismerő álmodozó fiatal vagyok, aki szeretne mindig többet kihozni a saját sorsából. :) Ez azért nem akkora nagy bűn, nem? :D

BTW ma megjött a tél, baromira lehűlt az idő.

Nem jön szememre álom...

Na, de vajon miért, nem?

A főnökeim azt szeretnék, hogy azért ne jöjjön, mert annyira azon járjon éjjel az agyam, hogy miként lehetne még többet kihozni a digitális forradalomból, és az izgasson, hogy mi lesz az Apple, a Google, meg a többi nagyágyú legújabb aduász dobása? 

 A családom azt szeretné, hogy azért ne jöjjön, mert épp egy kedves kisleánnyal romantikázzak a kisszobámban, és vele duruzsoljak szerelmes szavakat egymás orcájába. Azt hiszem a barátaim is ezt szeretnék. Meg én is. 

 A kiskutyám azt szeretné, hogy azért ne jöjjön, mert épp hazafelé tartok a repülőn hozzá, és végre találkozhat velem, mert nagyon hiányzunk egymásnak. ( A múltkor skypeoltunk egymással, szegény vak, és hallotta a hangom, de nem látott, nem érezte a szagom, és zavartan szaglászta a számítógépet, meg keresgélt benne, hogy hol vagyok... tündér). 

De valóságban tudod, miért nem jön szememre álom? No, azért, mert csörög a telefonom. Felveszem: -Haló tessék? - Jónapot, Kovács Edit vagyok, és a Légfavirág Hotel Pécs megbízásából érdeklődnék, hogy szeretne-e ősszel üdülni menni? Na ezért nem tudok aludni. Mert reggel hétkor a magyar telómon felhív valami szélszes nyanya, hogy utazási ajánlatokkal zaklasson. Heló!!! Van két angol telefonom. Két angol telefonom van, két angol telefonszámmal. Tudod hányszor hívtak az elmúlt 2-3 hétben, plusz előtte a 4 hónapban fel ezeken a számokon angol telemarketingesek? EGYSZER SEM!!! Erre véletlenül egy éjszakára bekapcsolva hagyom a magyar telefonomat, és azonnal felébreszt valami állat, hogy menjek üdülni hozzá! Nagyon durva, és obszcén módon küldtem el a hölgyet olyan gusztustalan, és mindenképpen kellemetlen helyre, aminek a hallatán a hölgy csak annyit tudott mondani: "Öőőő. Jó." És letettem. Persze erre lehet mondani, hogy ő csak a munkáját végzi, nem szabad vele bunkónak lenni, de nem, ez nem így van. Milyen munka az, hogy embereket telefonon zaklatsz? Kora reggel? (Még az időeltolódás ellenére is.) 

A magánszféra számomra egy fontos, és sérthetetlen dolog. Hogy jön ahhoz egy idegen, hogy zaklat, hogy felkeres, csak azért, hogy pénzt próbáljon meg kicsalni tőlem? És mielőtt belemegyünk, értem, hogy egy ügyfélszolgálatos is csak ember, pénzt akar keresni, nehéz az élete, kell ez a kis betevő, mert gyereke van, mert lakáskölcsöne van, mert nem bírja fizetni a tartásdíjat/rezsit/sulikezdést... de komolyan mondom, haljon éhen az aki ilyen módon próbál betevő falathoz jutni. Wc-t pucolni, szart lapátolni, mosogatni, gyártósornál, vagy építkezésen dolgozni tisztességes munka, ahol valami produktívat teszel, termelsz, hogy a világ jobb legyen. Embereket zaklatni, megtörni a mindennapi rutinjukat, felébreszteni őket alvás közben, megzavarni őket munka közben egész egyszerűen nem tisztességes, nem fair, nem olyan dolog, ami korrekt. Aki ilyenből keresi a kenyerét, az ugyanolyan alávaló alak, mint az aki, kitalálta, hogy legyen a cégénél ilyen marketing. 

Nah, elég a gyűlölködésből, vissza Angliába. Itt van két telefonom, itt kétszer annyi telemarketinget kellene kapnom, mint odahaza. De nem kapok semennyit. Miért? Na, hát ez az. Mert itt rájöttek, hogy ez egy tisztességtelen, zavaró dolog. Odahaza meg noha ezt mindenki tudja, az emberek mégis szarnak bele. Hölgyeim, és uraim, itt a különbség Magyarország, és Anglia között. 

#gyerehaza.org 

 Amúgy nem csak ezért nem tudtam aludni, egyik munkatársam eddig éjszakai műszakos volt, és mivel vége, és ma kimenője volt, a barátaival tegnap elmentek kajálni, meg inni kicsit, és hajnali 1-kor részegen, hangoskodva értek haza, szóval lementek, és megkértem őket, hogy legyenek csendesebbek. És csöndesebbek lettek, kész. Mindenki élte tovább az életét, nem fenyegettük meg egymást, elnézést kértünk mindketten egymástól, nem írtunk cetliket az ajtókra, tettük tovább a dolgunkat. Munka szempontjából bizi napok vannak, indulnak be a projektek, eléggé ellátnak munkával, meg tennivalóval, ami jó. Ma voltam az első céges mítingem, 3 tök idegen emberrel voltam összezárva, elmondták mit kell majd csinálni, egy tök érdekes feladat, amiből sokat fogok tanulni. Mondjuk egyikük sem Thealeben dolgozik (hanem szerintem Londonba, ami hmm... oda tök jó lenne beköltözni), kíváncsi vagyok mi lesz ebből. De van még csomó minden más tennivaló is, szóval nem unatkozom, és ez jó. Ma ráadásul tudtam végre venni cipőpasztát, hurrá! Már csak használni kell elkezdeni, haha. 

Amúgy van egy céges intranet oldal, amit minden dolgozó lát, mint kezdőlapot, kikerült oda egy hír rólunk, hogy hány új ember kezdett a cégnél dolgozni, van egy kép is. Tök jópofa, mert azt írták, olyan egzotikus helyekről is érkeztek emberek, hogy erősítsék a nemzetközi közösségét a társaságnak, mint Görögország, vagy Magyarország. :) Kedves dolog. Amúgy rájöttem, hogy ami eléggé hiányzik a blogból, az Anglia. Mármint Angliáról írások, az angol szokásokról, kultúráról, emberekről, történelemről érdekességek, szemelvények. Na, ilyenek a mai bejegyzésben sem lesznek, de idővel majd teszek közzé. Amúgy ennek szerintem az az oka alapvetően, hogy már voltam itt korábban négy hónapot, és nem annyira újszerű, meg váratlan minden. Jó, baromi messze vagyok attól, hogy tősgyökeres angol legyek, a helyiekkel még kommunikálni sem tudok olyan hűd de jól, de mégsem esek hasa mindentől. Anglia amúgy baromi jellegzetes. Igen jellegzetesek a házak, az utcák, a környezet, a levegő, minden. Akárhol is vagy a világban, azonnal tudod, ha Nagy Britanniába tévedsz, és nem csak azért, mert rossz oldalon mennek az autók. Borzasztó tradicionális, hagyományőrző, és tisztelő ország ez, a nagyvárosoktól az utolsó kis faluig minden jellegzetesen angolos. Vagy bejön a szett egybe, vagy nem tudsz vele mit kezdeni, és utálod, szerintem középút nem nagyon van. Nah, ennyi mára, elteszem magam hajnalra, már alig várom, hogy valami izgalmas 

reklámajánlatra ébredhessek!

A munka nemesít

(Nem, nem szabaddá tesz. Az a rock'n roll ami szabaddá tesz. Amúgy aki tudja, hogy melyik rajzfilm elején hangzott el mindig a címben szereplő mondat, az kap egy piros pontot.)

Kénytelen vagyok szembenézni az elkerülhetetlen ténnyel, az életem a munka köré összpontosul, és épül. Persze ez nem okvetlenül rossz, 25 évesen, a karriered kezdetén ez talán még rendben is van. Ami nagyon érdekes, hogy a főnököm nagyon lelkes a munkámmal kapcsolatban, eddig bármit készítettem, mindig nagyon tetszett neki, meg nagyon örült, meg nagyon megdicsért mindig mindenki, hogy de ügyes meg okos vagyok, és mennyire gyorsan tanulok. Ez egyrészt nyilván jól esik, másrészt meg tök fura, mert ehhez abszolút nem szoktam hozzá, odahaza az egyetemen is, a szakmai gyakorlatokon is, a részmunkaidős mérnök állásokon is általában mindenki cseszegetett, meg szidott, meg elégedetlenkedett azzal amit csináltam, vagy ha más nem legalább megpróbált hibát találni benne, és jól belekötni. Itt viszont a főnököm nagyon oda van, meg ilyen nagyon "visionary" fazon, mindig azon agyal, hogy hogyan hozzunk majd még ki belőle még többet, meg mi mindent lehet még csinálni majd a terveimmel, meg, hogy de jó lesz majd ez. Amúgy full kedves társaság, mindig készítünk egymásnak teát (tejjel, pár hét alatt tökre rászoksz), meg ilyesmit, ha valaki akar egy picit járni a sok ülés közben. Amúgy ma szereztem egy ilyen "munkaterv" táblázatot, ami szerint az első másfél(!) évben Thealeben leszek, és profi rádiómérnököt faragnak belőlem, utána meg pár hónapra majd el kell mennem csomagkapcsolásoshálózatosIPs dolgokat tanulni. A második év végén meg majd választhatok, hogy melyiket akarom még csinálni. Őszintén szólva kissé vegyes érzelmeim vannak erről a dologról. Theale nem rossz, de a sloughi iroda jobb, szebb, minden fiatal ott van, van kajálda, és ott "történnek" igazából a fontos dolgok, lévén, hogy az a fő központ. Theale egy félreeső iroda ahol a 30-as 40-es rádiós mérnökök összezárva csodát teremtenek... ennek is megvan a maga varázsa, és szépsége, de a franc tudja. Hétfőn fogok majd a másik főnökömmel beszélgetni a karrierterveimről, meg az útól amit bejárhatok, majd meglátjuk, hogy ő mit mond, mik a lehetőségek. Óh, a másik dolog meg, hogy protokollokkal, meg IP hálózatokkal csak akkor szeretnék foglalkozni, ha nagyon nagyon muszáj, ez a téma már az egyetemen is konstans hányingert hozott rám. Amúgy a hálós csapat négy témája közül talán a legkevésbé programozósat, és ezáltal talán a legkevésbé szárazat/kockát kaptam, amit nem bánok. De azt továbbra is tartom, hogy a jövőben szeretnék kicsit majd a menedzsment/biznisz/stratégia vonal felé elmenni, amennyire csak lehet.

Van egy barátom, Csavardi Samu. Én meg vagyok Frodó. Vagy rosszabb esetben Gollam. Nem, amúgy nem. Az van, hogy van még egy új kezdő, egy fiatal srác velem, Samunak hívják. Angol srác 19. Van egy új trend itt Angliában. Mivel az egyetemre járás évi 9000 fontos (3 150 000 forint/tanév!!!!) tandíjtól kezdődik idekint, az angol fiatalok egyre kevésbé szeretnék ezt kifizetni, és egyre kevésbé szeretnének egyetemre menni. A cégek pedig ezt kihasználják! A cégnek van egy a frissdiplomáshoz hasonló "Apprentice" programja, ami a gimiből kikerülő tehetséges, okos fiataloknak szól. Az a lényeg, hogy 19 évesen felveszi őket a cég, és elkezdhetnek melózni nagyon nagyon hasonló pozíciókban, mint amilyenben én vagyok. Pl Samuval kb ugyanazokat a dolgokat, meg feladatokat kell csinálnunk, annak ellenére, hogy ő nem járt egyetemre. A cég amúgy is kiképez, meg kitanít minket, a cégnek inkább az a fontos, hogy értelmes legyél. És ez a srác értelmes, meg okos, egy BME infót csúszás nélkül simán megcsinálna... csak nem akar évi 9000 fontot fizetni. Ellenben a cégnél megtanul mindent ami neki kell (ugye az egyetemen tanultak 90%-át később az életben nem használod), és mire befejezné a sulit, addigra már lesz 4 év munkatapasztalata, és egy magasabb fizuja, mint amit kezdő diplomásként kapna. Mindenki jól jár. (Mondjuk szvsz azért jó ha egyetemre jársz, mert a tankönyveken túl is sokat megtanulsz az életről, meg sok mindent megtapasztalsz a világról, ami nélkül azért szegényebb lenne az életed). Nah, szóval Csavardi Samuval dolgozok együtt, egy értelmes, intelligens, ám azért eléggé csöndes srác, de munkatársnak tök jó. Meg ugye ha vele eszek, gyakorlom az angolt, a kommunikációt, ilyesmit. Ráadásul van kocsija, amivel be tudunk menni hébe-hóba Sloughba ha szükség van ránk. Amúgy folyamatosan szerveznek a marketingesek különböző programokat, amikre lehet önkéntesként jelentkezni, és mesélni kell mindenhol mindenféle embereknek a cégről, a programról, meg, hogy mit csinálunk. Ilyenekre pl noha szívesen mennék, de őszintén szólva magamtól nem lenne pofán ezekre elmenni, lévén, hogy mérnök vagyok, és a főnöknek kell dolgozni, meg tervezni, nem ilyen marhaságokkal elcseszni a munkaidőt. De Samu baromi lelkes ezekért a dolgokért, szóval mindig meggyőz, hogy jelentkezzünk, és menjünk, és igaza is van, mert amiben most borzasztó béna vagyok az a közösségi élet, a beszéd, meg a társaslét, ezek a helyzetek meg talán segíteni fognak, hogy jobban belejöjjek a dologba.

Dehosszúlett. Na jó, ennyit mára, majd holnap leírom, hogy mennyire hűdejó, mert talán egy boltot a környéken. Meg volt még valami amit akartam írni, de az marhára nem jut az eszembe.

Öregesen, ahogy jól esik

Lassul a blog, gyorsul az élet. Nem, nem így van, az élet is lassul. Nyugis hétvége volt, péntek este elmentünk bulizni a lakótársakkal, ami nem volt rossz, de olyan hűűűdehűde nagyon ütős sem... azért elvoltunk. Betévedtünk egy klubba, aminek az aljában dáre szólt, és iszonyatos tömeg nyomorgott, fent meg Metallica, Maiden, meg Bon Jovi klipek, meg számok mentek. Na ott mondjuk senki nem volt. Szombaton aludni akartam...de nem tudtam, ugyanis a szomszéd szobában lakó leányzó imád tévézni, és szombat reggel 8kor már elkezdte nézni a kardassianékat (az ugyan olyan, mint a Mézgáék, csak mindenki gazdag, és retardált benne), vagy tudomisénmit... apa ökölbe szorított keze vagyok, és kussba maradok, legyünk egyelőre jóba mindenkivel. Amúgy a lakórásaim közül ezzel a csajjal jövök ki a legkevésbé egyértelműen. Barátságos, de stílusa, meg a személyisége borzasztó ellenszenves. Szombaton elmentünk így házilag egy pubba ebédelni, ami elég puccosra sikeredett, és elég sok pénzt elkértek ettől a lánytól, aki utána ott balhézott, meg bosszút forralt meg tudomisén még órákon át (ahelyett, hogy rendeléskor megnézte volna az árakat is, nem csak a kínálatot...). Na mindegy. Lazulás, pihenés, agents of shield, meg Gattaca volt a szombat maradéka, kicsit elegem volt a világból, jó volt a saját dolgaimmal a szobámban foglalkozni.

Vasárnap meg bementem Lándönbe egyik legkedvesebb cimborámmal, Zolival találkoztam, jövőre ünnepeljük majd barátságunk 20. évfordulóját. Szóval az eléggé baba volt. Ma meg a szokásos. Meló. Lassan kezdenek itt rendeződni a dolgaim, ma hatalmasat takarítottam, mostam, vasaltam, de még van egy csomó dolog amit el kell intézni a héten, szóval van rengeteg tennivaló. Ugyanakkor kicsit elkezdtem... ha nem is unatkozni, de úgy eltűnődni, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Na nem mintha olyan sok lenne belőlem de valami társaságba bele kéne csöppenni, vagy megtalálni magamat, meg másokat, vagy nem tudom. Nem azért, őszintén megmondom, tökéletesen kielégít az, hogy a szobámban a kedvenc zenéimet hallgatom, jó filmeket nézek, nassolok, eszek, különböző videókat nézek a youtubeon, 9gagezek, de 25 vagyok már, nem élhetek örökké úgy, mint egy 17 éves, még akkor sem ha úgy érzem jól magam. :S Muszáj valamit kezdeni, hogy idővel legyen családom, házam, meg ilyenek, és 40 évesen ne az legyen a legnagyobb örömöm, ha látok valami vicces mémet 9gagen. Na de mivel most még igen, zene helyett egy kis humor, egy szerintem baromi jó humorú amcsi stand upostól, aki amúgy nyilván magyar, és a vezetékneve Székely. A téma továbbra is a technológia álarca...

Digitális átállás

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az valószínű nem veszi újdonságnak szkepticizmusomat a mobilhasználattal, illetve a 24/7-es non-stop internetezés, wacappolás, facebookozás, skypeolással kapcsolatban. Mármint, komolyan mondom, nem bírom ezt a dolgot megszeretni. Tegnap ülök egy pubban, épphogy elkezdek beszélgetni egy csajjal, aki kérdezett tőlem valamit, és még a válaszom felénél sem vagyok, de már előkapja a telóját, és csekkolja a méljeit, a wacapját, vagy a francsetudja épp mijét. Komolyan mondom, legszívesebben ott helyben lekevertem volna neki egy pofont, elképzelelni sem nagyon tudok bunkóbb dolgot annál, hogy dumálás közben ahelyett, hogy figyelnél a másikra, a haverjaiddal csetelj. Pedig a világ egyre inkább felé megy el, mindenki ezt csinálja. És őszinte leszek, szerintem ez szomorú. Már akkor is csak a telódat nyomkodod, amikor elmész a barátaiddal beszélgetni? Erre ma volt egy mítingünk. Találkoztunk a cég technikai vezetőjével... igazából ilyen ösztönző agymosás volt az egész, mindenki mesélt kicsit magáról, majd a fickó elmesélte, hogy ő hogyan jutott el a csúcsra, lehetett kérdezgetni tőle, és kihangsúlyozta, hogy mennyire tehetségesek és szerencsések vagyunk, és mennyire kizárólag az akaraterőnktől függ, hogy mennyire mászunk magasra a cégnél, és mennyire tesszük sikeressé magunkat, és a céget. Blablabla. Viszont mondott valami érdekeset. "Egy digitális forradalom kellős közepén állunk." Tudom, ez klisé. De egy kicsit erről elbeszélgettünk, illetve arról, hogy miként is látja a jövőt. Tovább fog gyorsulni az adathasználat. 3G-4G-5G, új technológiák, nagyobb sebességek... persze erre mondhatod, hogy mi a francnak még gyorsabb, de hidd el, az emberek meg fogják találni a módot, hogy miként lehessen azt használni. Eg.: Spotify, Netflix, iPlayerek... cloudról HD minőségben streamelheted gyakorlatilag a netről projektorra a kedvenc filmedet. (Mielőtt azt mondod, hogy az nagyon sok adat, és sokba kerül, megsúgom, hogy a díjszabások idővel úgy fognak majd alakulni, hogy ez ne kerüljön sokba, és használd a videót, meg az adatforgalmat.) Minden digitális lesz, az életünket pedig online fogjuk élni. Online kapcsolat az emberek között, folyamatos netezés, személyre szabott ajánlatok, reklámok... stb. Ott van pl egy netszolgáltató, aki látja az adatforgalmadat. Pontosan tudja, hogy mikor milyen oldalt nézel meg, és jobban ismer, mint a saját rokonaid, vagy a szüleid. Tudja mi érdekel, mik a perverzióid, mik a titkaid,... és eszerint tudja a tartalmát, amit kínál alakítani, formálni. Ennek az egésznek még csak az elején járunk a "személyre szabott reklámokkal", de képzeld el mik lehetnek ennek a határai. Mondok egy egyszerűt, meg egy durvát. Az alapján, hogy milyen zenéket hallgatsz, automatikusan ha bekapcsolod a géped, vagy elindítod az internetet, és rögtön egy olyan banda oldalára navigál a gép, akiket tuifix imádni fogsz (mert jobban tudja a gép, hogy mi az amit szeretsz, és tetszik neked, mint te). Vagy. Az alapján, hogy milyen modellekről nézel meg képeket a neten (vagy facebookon a haverjaid mutogatnak neked csajokat, vagy tudomisén) automatikusan összepárosít emberekkel, és megismertet velük (olyanokkal akiket tényleg kedvelni is fogsz, és akik ténylegesen tetszeni is fognak. Akkor is ha nem akarod. (Pl google ads-ot is kapsz akkor is ha nem akarsz, nem lehet mindenről leiratkozni, mindent kikapcsolni.) Persze, ez még rengeteg finomítást igényel, és személyre szabást, de a jövőben ez be fog következni, akár tetszik, akár nem. Szóval nem tudom. Engem ezek a dolgot baromira zavarnak, és idegesítenek. Az internetszolgáltatóm jobban tudja, hogy mi érdekel, mit akarok, mint én. Közben pedig mindenki állandóan online, és az emberek nem is igen figyelnek egymásra, vagy vannak egymással, mert inkább instagramoznak, vagy redditelnek fél szemmel. És haver, ez még csak a kezdet, még több internet, még több adat, még több videó, még több figyelem a telefonra, még kevesebb egymásra. Szerintem ez végtelenül szomorú. És rossz. Persze, villamosmérnökként egy vezető mobilszolgáltatónál technológiai szempontból borzasztó izgalmasnak tartom a dolgot, és nagyon is tetszenek a lehetőségek, amik megnyílhatnak az ember előtt, a leleményes mérnöki megoldásokról nem is beszélve, amelyeket a jövőben napvilágot fognak látni. De emberileg borzasztó szomorúnak tartom a változást, ami előtt állunk. 10 éves gyerekek okostelefonon vacapolnak egymással a suliban a pad alatt, és ez teljesen normális dolog. Képzeld el, mit fognak majd az ő gyerekeik csinálni. 25 évesen azt hiszem ritkán érzem magam öregnek, de most határozottan ezt érzem. Talán jobban magaménak tudnám érezni a változást amin átmegy a fejlett világ, ha kevésbé lennék konzervatív, vagy 5 évvel fiatalabb lennék. De mit tehetek? A szkepticizmusomra rátámaszkodom, és megpróbálok belőle, meg a technikai tudásomból valami olyat összehozni, amivel a lehető legtöbb pénzt ki tudom majd sajtolni az emberekből, akiknek az életét jelenti, hogy mindent online intézhessenek, a nap 24 órájában. Mert az igazi baj mégis az emberekkel van, akiknek igénye van erre a technológiai "antiszoc változásra". Állhatsz egyedül a szélben, és mondhatod, hogy te nem fogsz asszisztálni ahhoz, hogy a konferenciahívássá váljon minden szociális interaktus, de ha ha te nem vagy ott, valaki más majd a helyedre ugrik. Az embereknek ez kell. Amíg meg nem jelenik egy újabb Steve Jobs, vagy Bill Gates, és ki nem találja, hogy könyveket olvasni papíron menő, és a trendek meg nem változnak. (Miközben hősünk keres egy rahedli pénzt.) Mert semmi nem tart örökké, 400 éve kardot készíteni volt menő, most meg internetet árulni. Egy digitális forradalom élharcosai vagyunk. És őszinte leszek, én ezt borzasztó érdekesnek, izgalmasnak, és gondolatébresztőnek találom.

 

Az NDK turmixgép, a kivehető ajtós...

Nem tudom, hogy ki emlékszik erre... régebben ugye ha telefonáltál, összekapcsolódtak a vonalak, és mindenki mindenkivel beszélt, akkor is ha nem akart. Kb így: Na, tegnap a cégnél is ez volt! Kitalálták, hogy legyen egy telefonmítingünk... konferenciahívás. 50 emberrel. Fele angol, fele cseh, meg mittuoménméghonnan, hogy megbeszélgessük a hét hét múlva tartandó gólyatábor(!!!) részleteit. Meg is beszéltük, nade! Össze volt 50 ember kapcsolva, kb semmit nem hallottál, csak a háttérzajokat. Volt is egy leányka, aki mindenki hallatára elkezdett kérdezgetni, hogy wtf wtf, de aztán leültették. Mindenesetre elmesélték mi lesz, jövő hét utáni héten kb egész héten Londonban leszek tréningen, már nagyon várom. Tuti nagy móka lesz. Amúgy sok minden nem történt tegnap, meló után siettem haza, hogy egy prezit összehozzak, meg amúgy is pihenjek, és lazuljak egy kicsit. Ma különben is hosszú nap volt. Szerencsére nem unatkozom a melóhelyen, mindig van munka, s noha talán a mostani dolgoknál részletesebb, vagy kreatívabb cuccal is foglalkozhatnék, kezdésnek nem rossz amit csinálok. Munka után pedig volt a többi frissdiplomással Londonban egy kis találka. Mivel javarészt a marketingesek jöttek, tele volt csajokkal (és apám, van néhány igen igen csini/vicces/helyes/szép) is köztük. Az eleje a dolognak jól kezdődött amúgy, elég jól tudtam dumálni, viccelődni, de valahogy másfél óra után lefagytam, és egy órán át csak kussban ültem kb. Ehmmmm. Nehéz. Komolyan. Valahogy egy hullámhosszra kerülni az itteni arcokkal, vagy elmenni egy pubba, és a sok mellékzajból kiszűrni az alapvetően halk és motyogós beszédüket... ráadásul gondolkodni, reagálni, válaszolgatni.... egész más, mint a cserediákokkkal volt annó. Ráadásul az elmúlt 6 hónapot kb a szobámban töltöttem a gép előtt ülve, és nem csináltam semmit. Szóval most elég nehéz megint szociálisabbnak, barátkozósabbnak, beszédesebbnek lenni. Néha leblokkolok, vagy olyan nehéz ez. Főleg ha sokan beszélnek körülöttem. Aztán az egyik csaj benyögte, hogy megy a vonata Readingbe, és mivel már mindenki készült elfele hirtelen felpattantam, hogy megyek vele. Ketteseben tök jól el tudtam vele dumálni, még haza is hozott a barátja a vasútról. Sőt, miután megjöttem, a házban is elmarháskodtam a lakótársaimmal. Szóval ez most egy ilyen "vissza az emberek közé" folyamat, meg kell próbálnom megint kicsit szociálisabb, meg beszédesebb lenni. Néha megy, és be nem áll a szám, néha meg full kussban vagyok. Na ennek örömére megpróbálok holnap is valami társasági eseményen részt venni. Ami még ma történt, és örültem neki, hogy a főnökömnek tetszett a prezi amit csináltam, meg a munka amit végeztem. Elég komoly elképzeléseik vannak velem, és, komoly projektekbe akarnak betenni, és ez jó. Komolyan vesznek, és igyekszem ezt ki is használni. Bár szeretnék már nagyon a line manageremmel találkozni, hogy kicsit a karrierútjaimról, és a hozzám kötődő lehetőségekről/elvárásokról beszélgessünk.

BREAKING NEWS!!!

MEGKAPTAM A SZEPTEMBERI FIZUMAT!!!!!! JUHUHUHUHUHÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!
(Ez azt jelenti, hogy nem májkrémeskenyeret kell ennem 3 hétig, hogy aztán október vége felé szépen éhanhaljak meló közben!!!! Jessssszzzz!!!!!!!! :))))))))

Namizumizumizu????

Avagy What's up? Av agy whatsup. Ami egy alkalmazás. Mobilos. Lehet rajta csetelni a barátaiddal miközben unatkozol, pisilsz, dolgozol, vagy épp élőben beszélgetsz a barátaiddal. A lakótársaim ezt nyomatják kb folyamatosan, igazából ha lemegyek kajálni, és nincs nálam a mobilom, már elveszett vagyok közöttük. Ez a jövő hölgyeimuraim, aki azt hiszi, hogy a mi generációnk volt a legrosszabb, mert nem olvastunk könyveket, azt a következő 10-15 évben még sok meglepetés fogja érni...

Amúgy úgy kerül a csizma az asztalra, hogy van a céges frissdiplámosoknak wacap csoportja, amin lehet beszélgetni arról, hogy mikor hova menjünk munka után inni, amiből általában sosincs semmi, mert inkább mindenki otthon ül, és lájkolja a haverja instagramját, vagy a pinteresten, meg a redditen csekkolja a legfrissebb cuccokat. Noh, de mivel ma meló közben nagyon zizegett a wacap, estére szerveztek a gyakornokok ilyen sörözést Maidenheaben, amire átmentem. Jó, nem Reading (btw ma este volt valami egyetemistabuli, mert ahogy jöttem haza, láttam, hogy a discok bejáratánál tömött sorokban állnak az alulöltözött, önbecsüléshiányos lányok.... jajj, de hiányzik az egyetemi élet...), tehát vonatkozni kellett, meg mittudomén, de most igazából erre vártam már mióta...általában itthon untakozok a szobában, vagy a lakótársaimmal próbálkozok kínos beszélgetésekbe bocsátkozni arról, hogy mi történik épp az angol x-faktorban. Ehelyett jó volt végre másokkal is találkozni, fiatalokkal (akik az irodában nincsenek), és kicsit lazulni, dumálni, marhulni, jól sikerült. Ezen felül extrémelfoglalt voltam ma melóban, mert ilyen tréning volt, OFDM-es, meg 4G-s... eleinte ment is a dolog, de a végére nagyon elment a hálózati protokollok, meg az ilyen tmites szakirányos programozás felé az egész, na abból egy mukkot nem értettem, és az agyam is nehezen vette be. Mindenesetre kemény ez az egész, rengeteg technikát, technológiát, programhasználatot tanulunk, komolyan mondom, olyan, mintha az egyetemen lennénk, csak sokkal jobb, és praktikusabb az egész. Szóval megy a tréning ezerrel, hazatértem után volt egy gyors vacsi, közben meghallgattam a lányok problémáját, hogy őket minden pasi kihasználja, és, hogy most a neten fogják majd megismerni a herceget, meg ilyenek. Utána meg volt ez a céges "networking" (a professzionális dolgozók így hívják az ivást, meg a berúgást), azt hiszem, hogy elégedett lehetek. "Today was a good day..." De erről mindjárt egy kicsit bővebben, ugyanis...