Az NDK turmixgép, a kivehető ajtós...

Nem tudom, hogy ki emlékszik erre... régebben ugye ha telefonáltál, összekapcsolódtak a vonalak, és mindenki mindenkivel beszélt, akkor is ha nem akart. Kb így: Na, tegnap a cégnél is ez volt! Kitalálták, hogy legyen egy telefonmítingünk... konferenciahívás. 50 emberrel. Fele angol, fele cseh, meg mittuoménméghonnan, hogy megbeszélgessük a hét hét múlva tartandó gólyatábor(!!!) részleteit. Meg is beszéltük, nade! Össze volt 50 ember kapcsolva, kb semmit nem hallottál, csak a háttérzajokat. Volt is egy leányka, aki mindenki hallatára elkezdett kérdezgetni, hogy wtf wtf, de aztán leültették. Mindenesetre elmesélték mi lesz, jövő hét utáni héten kb egész héten Londonban leszek tréningen, már nagyon várom. Tuti nagy móka lesz. Amúgy sok minden nem történt tegnap, meló után siettem haza, hogy egy prezit összehozzak, meg amúgy is pihenjek, és lazuljak egy kicsit. Ma különben is hosszú nap volt. Szerencsére nem unatkozom a melóhelyen, mindig van munka, s noha talán a mostani dolgoknál részletesebb, vagy kreatívabb cuccal is foglalkozhatnék, kezdésnek nem rossz amit csinálok. Munka után pedig volt a többi frissdiplomással Londonban egy kis találka. Mivel javarészt a marketingesek jöttek, tele volt csajokkal (és apám, van néhány igen igen csini/vicces/helyes/szép) is köztük. Az eleje a dolognak jól kezdődött amúgy, elég jól tudtam dumálni, viccelődni, de valahogy másfél óra után lefagytam, és egy órán át csak kussban ültem kb. Ehmmmm. Nehéz. Komolyan. Valahogy egy hullámhosszra kerülni az itteni arcokkal, vagy elmenni egy pubba, és a sok mellékzajból kiszűrni az alapvetően halk és motyogós beszédüket... ráadásul gondolkodni, reagálni, válaszolgatni.... egész más, mint a cserediákokkkal volt annó. Ráadásul az elmúlt 6 hónapot kb a szobámban töltöttem a gép előtt ülve, és nem csináltam semmit. Szóval most elég nehéz megint szociálisabbnak, barátkozósabbnak, beszédesebbnek lenni. Néha leblokkolok, vagy olyan nehéz ez. Főleg ha sokan beszélnek körülöttem. Aztán az egyik csaj benyögte, hogy megy a vonata Readingbe, és mivel már mindenki készült elfele hirtelen felpattantam, hogy megyek vele. Ketteseben tök jól el tudtam vele dumálni, még haza is hozott a barátja a vasútról. Sőt, miután megjöttem, a házban is elmarháskodtam a lakótársaimmal. Szóval ez most egy ilyen "vissza az emberek közé" folyamat, meg kell próbálnom megint kicsit szociálisabb, meg beszédesebb lenni. Néha megy, és be nem áll a szám, néha meg full kussban vagyok. Na ennek örömére megpróbálok holnap is valami társasági eseményen részt venni. Ami még ma történt, és örültem neki, hogy a főnökömnek tetszett a prezi amit csináltam, meg a munka amit végeztem. Elég komoly elképzeléseik vannak velem, és, komoly projektekbe akarnak betenni, és ez jó. Komolyan vesznek, és igyekszem ezt ki is használni. Bár szeretnék már nagyon a line manageremmel találkozni, hogy kicsit a karrierútjaimról, és a hozzám kötődő lehetőségekről/elvárásokról beszélgessünk.