Digitális átállás

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az valószínű nem veszi újdonságnak szkepticizmusomat a mobilhasználattal, illetve a 24/7-es non-stop internetezés, wacappolás, facebookozás, skypeolással kapcsolatban. Mármint, komolyan mondom, nem bírom ezt a dolgot megszeretni. Tegnap ülök egy pubban, épphogy elkezdek beszélgetni egy csajjal, aki kérdezett tőlem valamit, és még a válaszom felénél sem vagyok, de már előkapja a telóját, és csekkolja a méljeit, a wacapját, vagy a francsetudja épp mijét. Komolyan mondom, legszívesebben ott helyben lekevertem volna neki egy pofont, elképzelelni sem nagyon tudok bunkóbb dolgot annál, hogy dumálás közben ahelyett, hogy figyelnél a másikra, a haverjaiddal csetelj. Pedig a világ egyre inkább felé megy el, mindenki ezt csinálja. És őszinte leszek, szerintem ez szomorú. Már akkor is csak a telódat nyomkodod, amikor elmész a barátaiddal beszélgetni? Erre ma volt egy mítingünk. Találkoztunk a cég technikai vezetőjével... igazából ilyen ösztönző agymosás volt az egész, mindenki mesélt kicsit magáról, majd a fickó elmesélte, hogy ő hogyan jutott el a csúcsra, lehetett kérdezgetni tőle, és kihangsúlyozta, hogy mennyire tehetségesek és szerencsések vagyunk, és mennyire kizárólag az akaraterőnktől függ, hogy mennyire mászunk magasra a cégnél, és mennyire tesszük sikeressé magunkat, és a céget. Blablabla. Viszont mondott valami érdekeset. "Egy digitális forradalom kellős közepén állunk." Tudom, ez klisé. De egy kicsit erről elbeszélgettünk, illetve arról, hogy miként is látja a jövőt. Tovább fog gyorsulni az adathasználat. 3G-4G-5G, új technológiák, nagyobb sebességek... persze erre mondhatod, hogy mi a francnak még gyorsabb, de hidd el, az emberek meg fogják találni a módot, hogy miként lehessen azt használni. Eg.: Spotify, Netflix, iPlayerek... cloudról HD minőségben streamelheted gyakorlatilag a netről projektorra a kedvenc filmedet. (Mielőtt azt mondod, hogy az nagyon sok adat, és sokba kerül, megsúgom, hogy a díjszabások idővel úgy fognak majd alakulni, hogy ez ne kerüljön sokba, és használd a videót, meg az adatforgalmat.) Minden digitális lesz, az életünket pedig online fogjuk élni. Online kapcsolat az emberek között, folyamatos netezés, személyre szabott ajánlatok, reklámok... stb. Ott van pl egy netszolgáltató, aki látja az adatforgalmadat. Pontosan tudja, hogy mikor milyen oldalt nézel meg, és jobban ismer, mint a saját rokonaid, vagy a szüleid. Tudja mi érdekel, mik a perverzióid, mik a titkaid,... és eszerint tudja a tartalmát, amit kínál alakítani, formálni. Ennek az egésznek még csak az elején járunk a "személyre szabott reklámokkal", de képzeld el mik lehetnek ennek a határai. Mondok egy egyszerűt, meg egy durvát. Az alapján, hogy milyen zenéket hallgatsz, automatikusan ha bekapcsolod a géped, vagy elindítod az internetet, és rögtön egy olyan banda oldalára navigál a gép, akiket tuifix imádni fogsz (mert jobban tudja a gép, hogy mi az amit szeretsz, és tetszik neked, mint te). Vagy. Az alapján, hogy milyen modellekről nézel meg képeket a neten (vagy facebookon a haverjaid mutogatnak neked csajokat, vagy tudomisén) automatikusan összepárosít emberekkel, és megismertet velük (olyanokkal akiket tényleg kedvelni is fogsz, és akik ténylegesen tetszeni is fognak. Akkor is ha nem akarod. (Pl google ads-ot is kapsz akkor is ha nem akarsz, nem lehet mindenről leiratkozni, mindent kikapcsolni.) Persze, ez még rengeteg finomítást igényel, és személyre szabást, de a jövőben ez be fog következni, akár tetszik, akár nem. Szóval nem tudom. Engem ezek a dolgot baromira zavarnak, és idegesítenek. Az internetszolgáltatóm jobban tudja, hogy mi érdekel, mit akarok, mint én. Közben pedig mindenki állandóan online, és az emberek nem is igen figyelnek egymásra, vagy vannak egymással, mert inkább instagramoznak, vagy redditelnek fél szemmel. És haver, ez még csak a kezdet, még több internet, még több adat, még több videó, még több figyelem a telefonra, még kevesebb egymásra. Szerintem ez végtelenül szomorú. És rossz. Persze, villamosmérnökként egy vezető mobilszolgáltatónál technológiai szempontból borzasztó izgalmasnak tartom a dolgot, és nagyon is tetszenek a lehetőségek, amik megnyílhatnak az ember előtt, a leleményes mérnöki megoldásokról nem is beszélve, amelyeket a jövőben napvilágot fognak látni. De emberileg borzasztó szomorúnak tartom a változást, ami előtt állunk. 10 éves gyerekek okostelefonon vacapolnak egymással a suliban a pad alatt, és ez teljesen normális dolog. Képzeld el, mit fognak majd az ő gyerekeik csinálni. 25 évesen azt hiszem ritkán érzem magam öregnek, de most határozottan ezt érzem. Talán jobban magaménak tudnám érezni a változást amin átmegy a fejlett világ, ha kevésbé lennék konzervatív, vagy 5 évvel fiatalabb lennék. De mit tehetek? A szkepticizmusomra rátámaszkodom, és megpróbálok belőle, meg a technikai tudásomból valami olyat összehozni, amivel a lehető legtöbb pénzt ki tudom majd sajtolni az emberekből, akiknek az életét jelenti, hogy mindent online intézhessenek, a nap 24 órájában. Mert az igazi baj mégis az emberekkel van, akiknek igénye van erre a technológiai "antiszoc változásra". Állhatsz egyedül a szélben, és mondhatod, hogy te nem fogsz asszisztálni ahhoz, hogy a konferenciahívássá váljon minden szociális interaktus, de ha ha te nem vagy ott, valaki más majd a helyedre ugrik. Az embereknek ez kell. Amíg meg nem jelenik egy újabb Steve Jobs, vagy Bill Gates, és ki nem találja, hogy könyveket olvasni papíron menő, és a trendek meg nem változnak. (Miközben hősünk keres egy rahedli pénzt.) Mert semmi nem tart örökké, 400 éve kardot készíteni volt menő, most meg internetet árulni. Egy digitális forradalom élharcosai vagyunk. És őszinte leszek, én ezt borzasztó érdekesnek, izgalmasnak, és gondolatébresztőnek találom.