A munka nemesít

(Nem, nem szabaddá tesz. Az a rock'n roll ami szabaddá tesz. Amúgy aki tudja, hogy melyik rajzfilm elején hangzott el mindig a címben szereplő mondat, az kap egy piros pontot.)

Kénytelen vagyok szembenézni az elkerülhetetlen ténnyel, az életem a munka köré összpontosul, és épül. Persze ez nem okvetlenül rossz, 25 évesen, a karriered kezdetén ez talán még rendben is van. Ami nagyon érdekes, hogy a főnököm nagyon lelkes a munkámmal kapcsolatban, eddig bármit készítettem, mindig nagyon tetszett neki, meg nagyon örült, meg nagyon megdicsért mindig mindenki, hogy de ügyes meg okos vagyok, és mennyire gyorsan tanulok. Ez egyrészt nyilván jól esik, másrészt meg tök fura, mert ehhez abszolút nem szoktam hozzá, odahaza az egyetemen is, a szakmai gyakorlatokon is, a részmunkaidős mérnök állásokon is általában mindenki cseszegetett, meg szidott, meg elégedetlenkedett azzal amit csináltam, vagy ha más nem legalább megpróbált hibát találni benne, és jól belekötni. Itt viszont a főnököm nagyon oda van, meg ilyen nagyon "visionary" fazon, mindig azon agyal, hogy hogyan hozzunk majd még ki belőle még többet, meg mi mindent lehet még csinálni majd a terveimmel, meg, hogy de jó lesz majd ez. Amúgy full kedves társaság, mindig készítünk egymásnak teát (tejjel, pár hét alatt tökre rászoksz), meg ilyesmit, ha valaki akar egy picit járni a sok ülés közben. Amúgy ma szereztem egy ilyen "munkaterv" táblázatot, ami szerint az első másfél(!) évben Thealeben leszek, és profi rádiómérnököt faragnak belőlem, utána meg pár hónapra majd el kell mennem csomagkapcsolásoshálózatosIPs dolgokat tanulni. A második év végén meg majd választhatok, hogy melyiket akarom még csinálni. Őszintén szólva kissé vegyes érzelmeim vannak erről a dologról. Theale nem rossz, de a sloughi iroda jobb, szebb, minden fiatal ott van, van kajálda, és ott "történnek" igazából a fontos dolgok, lévén, hogy az a fő központ. Theale egy félreeső iroda ahol a 30-as 40-es rádiós mérnökök összezárva csodát teremtenek... ennek is megvan a maga varázsa, és szépsége, de a franc tudja. Hétfőn fogok majd a másik főnökömmel beszélgetni a karrierterveimről, meg az útól amit bejárhatok, majd meglátjuk, hogy ő mit mond, mik a lehetőségek. Óh, a másik dolog meg, hogy protokollokkal, meg IP hálózatokkal csak akkor szeretnék foglalkozni, ha nagyon nagyon muszáj, ez a téma már az egyetemen is konstans hányingert hozott rám. Amúgy a hálós csapat négy témája közül talán a legkevésbé programozósat, és ezáltal talán a legkevésbé szárazat/kockát kaptam, amit nem bánok. De azt továbbra is tartom, hogy a jövőben szeretnék kicsit majd a menedzsment/biznisz/stratégia vonal felé elmenni, amennyire csak lehet.

Van egy barátom, Csavardi Samu. Én meg vagyok Frodó. Vagy rosszabb esetben Gollam. Nem, amúgy nem. Az van, hogy van még egy új kezdő, egy fiatal srác velem, Samunak hívják. Angol srác 19. Van egy új trend itt Angliában. Mivel az egyetemre járás évi 9000 fontos (3 150 000 forint/tanév!!!!) tandíjtól kezdődik idekint, az angol fiatalok egyre kevésbé szeretnék ezt kifizetni, és egyre kevésbé szeretnének egyetemre menni. A cégek pedig ezt kihasználják! A cégnek van egy a frissdiplomáshoz hasonló "Apprentice" programja, ami a gimiből kikerülő tehetséges, okos fiataloknak szól. Az a lényeg, hogy 19 évesen felveszi őket a cég, és elkezdhetnek melózni nagyon nagyon hasonló pozíciókban, mint amilyenben én vagyok. Pl Samuval kb ugyanazokat a dolgokat, meg feladatokat kell csinálnunk, annak ellenére, hogy ő nem járt egyetemre. A cég amúgy is kiképez, meg kitanít minket, a cégnek inkább az a fontos, hogy értelmes legyél. És ez a srác értelmes, meg okos, egy BME infót csúszás nélkül simán megcsinálna... csak nem akar évi 9000 fontot fizetni. Ellenben a cégnél megtanul mindent ami neki kell (ugye az egyetemen tanultak 90%-át később az életben nem használod), és mire befejezné a sulit, addigra már lesz 4 év munkatapasztalata, és egy magasabb fizuja, mint amit kezdő diplomásként kapna. Mindenki jól jár. (Mondjuk szvsz azért jó ha egyetemre jársz, mert a tankönyveken túl is sokat megtanulsz az életről, meg sok mindent megtapasztalsz a világról, ami nélkül azért szegényebb lenne az életed). Nah, szóval Csavardi Samuval dolgozok együtt, egy értelmes, intelligens, ám azért eléggé csöndes srác, de munkatársnak tök jó. Meg ugye ha vele eszek, gyakorlom az angolt, a kommunikációt, ilyesmit. Ráadásul van kocsija, amivel be tudunk menni hébe-hóba Sloughba ha szükség van ránk. Amúgy folyamatosan szerveznek a marketingesek különböző programokat, amikre lehet önkéntesként jelentkezni, és mesélni kell mindenhol mindenféle embereknek a cégről, a programról, meg, hogy mit csinálunk. Ilyenekre pl noha szívesen mennék, de őszintén szólva magamtól nem lenne pofán ezekre elmenni, lévén, hogy mérnök vagyok, és a főnöknek kell dolgozni, meg tervezni, nem ilyen marhaságokkal elcseszni a munkaidőt. De Samu baromi lelkes ezekért a dolgokért, szóval mindig meggyőz, hogy jelentkezzünk, és menjünk, és igaza is van, mert amiben most borzasztó béna vagyok az a közösségi élet, a beszéd, meg a társaslét, ezek a helyzetek meg talán segíteni fognak, hogy jobban belejöjjek a dologba.

Dehosszúlett. Na jó, ennyit mára, majd holnap leírom, hogy mennyire hűdejó, mert talán egy boltot a környéken. Meg volt még valami amit akartam írni, de az marhára nem jut az eszembe.