Munka, és hivatás

Kicsit ezt elcsesztem, péntek este kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, lévén, hogy akkor valósággal égtem a lelkesedéstől, és teljesen magával ragadtak a dolgok amikről szó lesz, sajnos azonban csak most, pár nap késéssel tudok leülni, és mesélni, igyekszem azért visszaadni sok mindent abból ami a fejemben kavarog.

Pénteken konferencián voltunk. Az egész céges technikai részleg Anglia déli részéből, A londoni O2 arénában. Egy: már attól a libabőr futkosott a hátamon, hogy leszálltam a metróról, és a kijáratnál láttam, hogy ki van nyilazva, merre is van az O2. Azt hiszem, hogy ha a tömegközlekedésen már ki van nyilazva, hogy merre is kell menned a mítingre, akkor tudhatod, hogy itt valami igen grandiózusnak vagy részese. Az O2 egy hatalmas aréna, akkora, mint a Papp Laci, csak sokkal nagyobb, és van benne mozi, meg éttermek, meg boltok, meg rengeteg technológiai cucc, kiállítás, stb. Lélegzetelállító, ahogy kiléptem a metróból, és megláttam a környékét rögtön a Tokyo Big Sight jutott az eszembe, az az egyetlen olyan hely a világon amit élőben láttam, és hasonló ehhez. Maga a "míting" az aréna egyik mozijában volt, a legnagyobb, hightechimaxstb moziban, mozgólépcső vitt fel minket, mindenhol neon, welcome drink, blabla. Ámulok, bámulok. Beengedés, leülés, majd megszólalt a zene, fények, még több neon, és kezdődött a show.

Valami ilyesmit tessék elképzelni. Színpad, zenék, fények, videók, a beszélő közben a kivetítőn is látható óriásiban, rengeteg ember... az első fél órából gyakorlatilag kb semmi sem maradt meg, csak tátott szájjal bámultam... igazából, ha egy ilyen rendezvényen vagy VIP résztvevő, akkor azt hiszem, hogy érzed, és tudod, hogy jó helyen vagy, arról nem is beszélve, hogy egy Veszprém megyei kisváros kicsi iskolájából indultam, és soha el sem bírtam képzelni, hogy egyszer majd valami ilyennek a részese legyek. A nap során a cég különböző vezetői tartottak előadásokat, beszéltek 2013 eddigi legfontosabb dolgairól, a cég stratégiai lépéseiről, projektekről, kaptunk csak erre az alkalomra telefonokat amikről kérdéseket lehetett smsezni a vezetőkhöz. Ebéd gyanánt all you can eat volt egy étteremben, a kaja rántott polip, meg rántott gombafejek voltak, rengeteg csipsz, kolbászkáék, csirke, fuff. Alapvetően amúgy az ebéd alatt éreztem úgy, hogy itt idő "megmutatni, mi is a magyarok Istene", és gyakorlatilag annyit ettem amennyi csak belém fért, már alapból annyit szedtem, hogy potyogott le a tányéromról a cucc, de utána még repetáztam is. Kaja után meg kaptunk pattogatott kukoricát (sajnos édeset, nem sóst), meg fagyit.

De a lényeg maga az előadás volt. Roppant tehetséges, inspiráló emberekkel találkozhattunk, akik beszéltek a cégről, annak jelenéről, jövőjéről. Rengeteg szó esett arról a projektről amelyiken éppen én is dolgozom, és ennek borzasztóan örülök. Egyrészt, mert roppant szerencsés vagyok (pl a többi kezdőhöz képest, sokan mesélték, hogy még nem nagyon csinálnak semmit, közben az én kezem alatt már ég a munka), egy olyan folyamatban tanulhatok, és juthatok fontos szerepekhez, amely azon felül, hogy több millió fontot spórol a cégnek, egy egészen újszerű tervezéstechnika, mely a szó legszorosabb értelmében írja át a telekommunikáció mintáját, soha senki ilyent még nem csinált előttünk, pláne ilyen gyorsan. Pár hét múlva pedig már német mérnökök érkeznek hozzánk szintén tanulni, hogy utána a legnagyobb európai mobilpiacon is a mi módszereinkhez hasonlóan dolgozhassanak. Ennek részese lenni egy abszolút agyeldobó, különleges élmény, borzasztó büszke vagyok rá, ez egy óriási dolog. Eleinte szkeptikus voltam, mikor azt mondták a programkoordinátorok, hogy az elhelyezésem egy jó hely, lévén, hogy hozzászoktam, hogy kezdőként mindig a szar munkákat sózzák rád, de itt ez baromira nem így van, valami egészen különlegesnek, és fontosnak lehetek már kezdőként is a részese. (Ehhez képest odahaza a műegyetemi állásbőrzén azzal hirdeti magát a veszprémi Continentál, hogy menjünk hozzájuk dolgozni, mert a VW Golf nemtudom melyik spéci modelljének a fékútját 50 centivel, vagy 1 méterrel le tudták rövidíteni. Cuki.) Amúgy tudom, hogy ez most egy kicsit humbugnak tűnik a konkrét számok, meg adatok ismertetése nélkül, de mivel ez egy személyes blog, ami az én személyes élményeimről szól, túlzottan részletekbe nem szeretnék menni, ráadásul borzasztó szigorú titoktartási kötelezettségeim is vannak.

De a többi elhangzó dolog is rendkívül érdekes, és tanulságos volt, mindenki elmondhatta az  aggályait, a kérdéseit (én is kérdeztem), és nagyon úgy tűnik, hogy még csak a küszöbén állunk a technológiai, digitális forradalomnak, amiről annyit beszélek. Több embernek van már telefonja, mint fogkeféje, a most születő gyerekek pedig előbb tanulnak meg az ipaden játszani (candy crush-al meg a többi marhasággal), mint wc-be kakilni, vagy rendesen beszélni). Egy olyan világban, ahol mindenki a nap 24 órájában online akar lenni, amikor a focistadionok is hamarosan "okosstadionokká" fognak válni, az ehhez szükséges technológiát tervezni, biztosítani kulcsfontosságú. És őszintén mondom, ha végignézek az eddigi életemen, a tanulmányaimon, a különböző országokban szerzett élettapasztalataimon, és mindenen ami történt velem, azt hiszem minden afelé terelt, hogy 2013 őszén itt legyek. Mert itt és most van a jó hely, és a jó idő. Európa legnagyobb városában, a legjobb hálózatszolgáltatónál első sorban állni az ami minden rádiós mérnöknek az álma lehet. A fejlődés, a változás, a jövő itt történik, most történik, én pedig abban a megtisztelő helyzetben lehetek (rengeteg munka, és tanulás után), hogy ennek részese lehetek, ezt alakíthatom, hogy tehetek azért, hogy a holnap emberei úgy éljenek, ahogy szeretnének. Ennél szakmailag inspirálóbb dolgot el sem lehet képzelni.

Illetve még egy dolgot halkan megemlítek. Volt lehetőségünk találkozni/látni/hallani a cég vezetőit, olyan embereket, akik élnek-halnak ezért a cégért, és a munkájukért. És lehet mondani, hogy baromi jól keresnek, de hidd el, nem az ami hajtja őket. Hanem a szeretete annak amiért dolgoznak, hanem az elhivatottság, és a hit amit ebbe a cégbe, és az bő szerepükbe élnek ennél a cégnél. Persze, ha már profitot termelnek, nyilván szeretnének belőle, a mai világban a kereset az egyik legfontosabb értékmérője annak, hogy a társadalom mennyire becsül meg téged, de tessék elhinni nekem, feleennyi pénzért és ugyanilyen lelkesen tennék a dolgukat, és próbálnák a legtöbbet kihozni ebből a cégből. Mert imádják amit csinálnak, és azt szeretném, hogy egy nap én is megtaláljam azt a valamit,ami iránt ilyen elhivatott, és lelkes lehetek.

Egész euforikus állapotban hagytam el a konferenciát, persze, néha úgy éreztem, hogy egy kicsit sok az agymosás (volt, hogy videót néztünk, amiben kb végig ugyanazt a 3 szót ismételgették, eszembe is jutott a klasszikus Mechanikus Narancs agymosós jelenete), de a lényeget kell meglátni a dolgok mögött, nem kell mindent benyelni, de ez egy olyan ország, és világ, ahol úgy tűnik, hogy az elhivatott, kreatív munka nem hiábavaló. Reméljük az enyém sem lesz az.

A konferencia után egy barátommal találkoztam Londonban, Sohoban voltunk, hihetetlen hely,péntek este megőrül az egész város, zseniális. Szombaton meg egy másik barátommal Londonban megnéztük a Rock Of Ages musicalt, szenzációs volt, az angolok full musical őrültek, hatalmas show, meg buli volt az egész, nagyon élveztem. Varázslatos amúgy az egész, rengeteg ember, rengeteg lehetőség, rengeteg dolog történik állandóan, wow.