Fikció, és valóság

Ugye eredetileg valami olyasmiről szólt a fáma, hogy London köré fog ez az egész kintlét összpontosulni. Jó, az iroda épphogy, csak mellette lesz Sloughban, de majd a jövendő munkatársaimmal együtt beköltöztök EU legnagyobb városába, és mcsak elózni járok be Sloughba. Lesz sok közös program, sok móka, meg kacagás, mindenki jól érzi magát, sokat tanulok, sok új barátom lesz, és izgalmas metropoliszi életem.

Ebből végül az lett, hogy Readingben lakok, és Thealebe járok dolgozni, full egyedül, a többi kezdő teljesen máshol van, ráadásul olyan nagyon a lakótársaimmal sem jövök ki (bár tegnap egyikük készített nekem vacsit, amiért kb végtelenül hálás vagyok). A friss kezdők közössége megvan, annyi kitétellel, hogy kb mindenki Windsorban él, és közös programokat, meg bulikat kb csak a bizniszes arcok szerveznek maguknak, meg egymásnak (ha már melózniuk nem kell...). Ma pl kutyajelmezbe öltözve (be more dog) besétáltak Windsorból Sloughba. Erre pl csak azért nem mentem, mert nem Windsorból járok Sloughba dolgozni (hanem Readingből Thealebe), illetve mert előzetesen nekem senki nem szólt a dologról. Este meg buliztak egyet Lándönbe, erről sem szólt senki, van egy wacap csoport amin ezeket a dolgokat utólag megosztják mindenkivel, hogy nézzétek dejólmulatunk. Már akiket meghívtunk. Ez van. Mindegy, nem bántom őket, nem szidom őket, ez igazából csak példa. Egyrészt ezek ugye apróságok, lehetne sokkal rosszabb is a sorom, nyugodt, szép helyen, frankó szobában barátságos emberekkel lakom, komolyan vesz a cég, jól keresek, kiváló, szakmai munkát végzek, nincs semmi baj. Arról viszont senkinek ne legyen téves elképzelése, hogy ha egyedül veszed a sátorfádat, és elmész egy másik országba új életet kezdeni, akkor ahhoz, hogy beilleszkedj, beszokj, rengeteg idő, meg erőfeszítés kell. Vagy 10-szer nehezebb a dolog, mintha erasmuson lennél. Alapvetően azért, mert a melót, a lakást,meg mindent ha úgy tetszik egy brit sráctól vettem el, és nem britként most egy előzmények nélküli brit életét próbálok meg élni, aminek megvannak a szépségei, meg a nehézségei. Meg kell látni mindkettőt, és helyén kezelni a dolgokat. Türelmesnek kell lenni, fejlődni, és a reményt, meg a lelkesedést soha nem feladni. Még jó párszor rá fogok kefélni mire el fogom kezdeni jól érezni magam itt.

Holnap egész napos konferencia lesz Londonban, koránkelés, aztán menés, elvileg valami VIP jegyem lesz az O2 arénában.Borzasztó kíváncsi vagyok, még sosem jártam ott. Utána meg akkor már ott maradok haverozni. Amúgy két dolog jutott az eszembe. Az egyik, hogy beköltözzek Londonba. A rádiótervezős csoportnak ugyanis van Londonban is egy irodája, nekem is kell az ottani arcokkal dolgozni. Hétfőn a menedzseremmel szeretnék beszélni, ha lesz lehetőségem a közeljövőben valami bizniszesebb/menedzseribb elhelyezést Sloughban megcsípni, akkor mondjuk tuti nem megyek be, de ha most az a terv velem, hogy maradjak a rádiósoknál még 1-1.5 évig, akkor lehet megpróbálom elintézni, hogy tegyen át oda. Apró dolog, de kíváncsi vagyok. Miért? Hmm. Van ott egy-két barátom (több, mint Readingben), meg igazából ott van minden. Rengeteg ember kis helyen, csomó újdonságot ki lehet próbálni. Reading olyan, mint Veszprém, vagy Pápa, barátságos, de túl sok minden nincs itt... persze mit is tudok erről, még semmit sem próbáltam ki ha-ha. :D Ez igaz, de azért a neten már nézelődtem, meg majd még fogok is, aztán kiderül mi sül ki az egészből.

De mondok egy egyszerű példát. Ma melóból hazafele menet megláttam két feltűnően metalarcnak (itt abszolút nincsenek metalosok, komolyan mondom, 0 a számuk, a két és fél hét alatt max 4 rockólót ha láttam) kinéző középkorú fazont, mindketten Reckless Love pólóban dzsaltak a vasút fele. A Reckless Love egy finn glam banda, Finnországban minden 14 éves kislány őértük piszkít maguk alá, olyanok amúgy, mint a Mötley Crüe, meg a Guns, Ouluban elcsíptem őket egyszer.

És basszus, belém hasított, hogy de jó lenne menni, de basszus, Londonig elmenni drága, meg különben is hogy, mikor, hogyan, stb... szóval nyilván nem mentem (idővel amúgy majd vissza-visszanézek a koncerttermek fémvilágába). De ott akárhol, akármit egyszerű csinálni, elmehetsz egy stand-up estre egy random napom, valami egyetemi cserediákbuliba, külföldről itt dolgozó diplomások helyismertető estjére, vagy bármire. Readingben meg elmehetsz inni a barátaiddal, azt csá. Na jó, befejezem, elhamarkodott ítélet ez, a következő hetekben-hónapokban alaposan fel kell majd fedeznem még ezt a helyet, és fel is fogom. :)

A másik dolog, hogy be kellene szállnom a cég jótékonykodási programjába. Nem azért, mert jótékonykodni akarok (brrrr), én olyat még életemben nem csináltam. Inkább azért, mert ezek a szociális tevékenységek jó lehetőséget nyújtanának ahhoz, hogy emberekkel kelljen foglalkozom, és kicsit újra felbátorodjak, gyakoroljam a beszédet, a figyelmet, és jobban belerázódjak az emberi kapcsolatokba itt.

Persze minden majd csak a jövő hét befejezése után kezdődhet. Jövő hétfő kitaláljuk a főnökömmel, hogy mi legyen a sorsom, és mi mindent csináljak a következő két évben, meddig, és hová juthatok el. Kedden egész napos kongresszus az Arsenál stadionban, kedd estétől péntekig meg gólyatábor Londonban a többi frissdiplomással... na azt baromira nem kellene elcseszni, és ha meg kell magam érte erőszakolni, akkor is kellene már szerezni már pár barátot. Szombaton meg jön Cseta haverom.

Amúgy nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy itt állandóan csak rinyálok, mint egy kislány, mert a szépet, meg a jót is látom, és örülök neki. Pl a Milton Keynesből Cosgrowba járni melózni dolognál jelentősen jobb a helyzet, és ennek nagyon örülök. Csak egy lankadatlan, megalkudást nem ismerő álmodozó fiatal vagyok, aki szeretne mindig többet kihozni a saját sorsából. :) Ez azért nem akkora nagy bűn, nem? :D

BTW ma megjött a tél, baromira lehűlt az idő.