Matyócsipke, dióda

Tegnap találkoztam egy celebbel. Persze ez így nem teljesen igaz, annyira nagyon nem találkoztunk, ültünk egymás mellett a metrón. Mondjuk én nem tudtam róla, hogy ő celeb, de hát gyanítom ő sem tudta rólam, hogy villamosmérnök vagyok, egyikünkre sem volt ráírva a dolog. Onnan tudtam meg, hogy ő egy celeb, mert a Samu hirtelen nagyon izgatott lett ott ülés közben a metróban, és beírta a telefonjába, hogy: az a csávó ott melletted, az ám nem akárki! Utána el is mesélte mindenkinek, hogy kivel találkoztunk. Amúgy a fickó az Matt Dawson volt, na most már mindenki vágja ki ez, nem? :D Ő volt Dawson, a Dawson és a haverokban! Nem, nem ám, hülyülök. Rögbijátékos volt, azóta meg valami sportkvízben ő a GundelTakácsGábor, mondta a Samu, hogy minden este nézte a műsorát mikor még kicsi volt, meg még mindig megy, szóval tökre celeb. Nah, micsoda izgalmak vannak ide, nem?

De amúgy nem csak ez történt, ugye azért voltunk eleve metrón Samuval, mert bementünk Lándönbe egy iskolába,hogy előadást tartsunk meg valami kvízt vezessünk le egy csoport iskolásnak, az etikus üzletről. Ezt a videót mutattuk meg nekik, tessék megnézni:

Hahahahaha. Na jó, csak hülyülök. Nem, nem a fentit mutattuk meg nekik, hanem ezt:

Jajj, komolyabban kellene venni a blogírást, akkor lehet még valaki olvasná is. :) Na mindegy, erre még visszatérünk. Szóval ilyesmiről beszéltünk, fenntartható fejlődés, cégek környezettudatossága, miért fontos ez, stb stb stb. A gyerekeket persze ez marhára nem érdekelte, szóval szerintem kicsit fölösleges dolog volt. Majd megyünk jövő csütörtökön megint, akkor már kvíz lesz meg játék, meg mentorálni kell őket, de ott már a profitszerzés lesz a fő. Amúgy nagyon durva volt az iskola, nem Londonban volt, hanem Londonisztánban. Komolyan, volt kb 8 fehér gyerek az egész évfolyamban, a faliújságon meg ilyen szövegek voltak, hogy "Allah nevében minden keresztényt el kell pusztítani." Nem, nem ám, csak hülyülök. Olyanok voltak, hogy "A kényszerített házasság nem kultúra, és hagyomány, hanem bűncselekmény." Szóval elég durva volt ezeket olvasni (16 éves korig járnak ide gyerekek), maga a suli amúgy meg egy nagyon gazdag, és szép, "puccos" környéken volt. Fura volt az egész, kicsit bánom, hogy ilyennel csesztük el az időt, bár összességében érdekes élmény volt, fura volt látni egy angliai sulit, meg megtapasztalni, hogy milyen ott az isiélet. Jó katonás az egész, meg nagyon nagy a rend, a tanárok nagyon kiabálnak, meg borzasztó rámenősek, szerintem itt tutyimutyi alak nem végezhet ilyen állást alapból. Kíváncsi vagyok a jövő csütörtökre, az már izgalmasabb lesz.

Mi volt még? Tegnap ugye egész nap öltönyben voltam, ma meg elkészítettem a... Najó. Szóval van egy céges tv, a bímórtévé, ahol minden hónapban ilyen híreket mondanak, hogy mennyire király a cég, meg interjúk vannak a vezetőkkel, meg ilyesmi. Erre keresnek most a cégnél munkatársakat műsorvezetőnek, én meg hajlok rá, hogy jelentkezzek. Nem egy nagy dolog, eddig minden adást mások vezettek, gyanítom ez így is marad, az egészet meg fel lehet venni 40 perc alatt, mert egy adás max 5 perces, abban van 2 perc műsorvezetés, a maradékban meg mások beszélnek, havi 40 perc meg simán rááldozható. Emellett meg új arcokkal lehet megismerkedni, személyesen meg lehet ismerni néhány nagykutyát, meg vezetőt, és egy kicsit a képedet ismertebbé teszed céges berkeken belül, szóval igazából nem egy haszontalan dolog szerintem. Szóval készítettünk ma Samuval egy felvételi videót, majd a blogbejegyzés után elküldöm jelentkezésnek. Nagyon tuti amúgy, jó időben, szabadtéren forgattuk, mögöttem a tó, benne a szökőkút, olyan, mintha az egész mögém lenne fotosoppolva haha. :D Ezen felül meg ment ma a meló ezerrel, végre kicsit sikeresebben tudtam a feladataimat ellátni, meg le tudtam adni pár doksit, eredményt ilyesmit, Karcsinak tetszett is a dolog, úgy tűnt. Mondta, hogy pénteken dugjuk össze a fejünket, hogy kitaláljuk mi legyen a jövő, meg beszélgessünk kicsit karrierről, meg a pályámról, meg mit szeretnék, mit csináljunk, ilyesmi. Amúgy vicces, mert ezeket a dolgokat Matyinak kellene intézni, Karcsit, meg a részleget ahol dolgozunk cserélgetni kellene 3-4 havonta... de hát mivel Thealeben vagyunk, ami kicsit olyan mintha nem is a cégben lennénk, velünk ez nem így van, Karcsi kicsit átvette Matyi szerepét, meg ő mondjuk befolyásosabb, magasabb beosztású fickó is... na érdekes lesz még ez. Szóval péntekig ezt át kell gondolnom (de hát most nem nagyon tudok mit mondani, Thealeben csak a rádió csapat van, úgy, hogy semmi mást nem próbálhatok ki, mit mondjak, mi szeretnék lenni... na jó, majd mondom ezt), meg kedden lesz Matyival találka, meg valószínű a Tóni nevű fickóval aki Karcsi után a következő managerem lehet... nah, szóval zajlik a karrierépítés meg a biznisz ezerrel. Meg a rádiótervezés is, persze. :) Aztán csütörtökön lesz az egyik kollégánknak szülinapi bulija, az eléggé keménynek ígérkezik (a frissdipis mérnökökkel minden ilyen találka eléggé keményre szokott sikerülni), pénteken meg repülünk Párizsba Erazmuszos találkára. Addig meg még a tavalyi év rocklemezeit is próbálom sorrendbe tenni, ja meg aludni is kellene. De a holnap este pihizős lesz. :)

Na, Elzi, aki szerint nagyon irritáló az új kinézete a blognak, ezért majd megváltoztatom, küldött egy ilyent, akit érdekel, olvassa el:

http://hataratkelo.blog.hu/2013/04/15/miert_koltozom_vissza_magyarorszagra

Érdekes. Pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik ugye, hogy az én helyzetem olyan szempontból más, hogy nincs se feleségem, se gyerekeim otthon. Persze, vannak barátok, meg szülők, de Karácsonykor is voltam otthon, jövő hétvégén is megyek haza. Jó, persze Nagyit látni nagyon csak ritkán tudom, de ha otthon maradtam volna, se hiszem, hogy hazajárnék minden hétvégén. Barátok persze hiányoznak, de próbálunk valamennyire kapcsolatban maradni, meg igazából ők is inkább a barátnőkkel vannak már inkább esténként mint a cimborákkal, nem lennénk már úgy együtt, mint annó suli alatt. Meg különben is, fiatal vagyok, nekem most még élni kell, tanulni, tapasztalni, és rájönni dolgokra az életben. A szüleim hála égnek egészségesek, nincsenek rám szorulva, most kell még a lehetőségeket megragadni, és nem sírdogálni 50 övesen, hogy hahh, fiatalabb koromban miért nem próbáltam ki ezt meg azt. 

Hazaszeretet, otthon. Ez meg egy érdekes dolog. Senki nem kérdezi honnan gyüttem. Én sem kérdezek senkit honnan gyütt, igazából ez baromira nem is érdekel senkit. Persze, ha valaki úgy van kint külföldön, hogy együtt dolgozik az ottaniakkal, de kevesebbet fizetnek neki, vagy ilyen frankón emigránsként, hogy csak külföldiek közt, csak a pénzért kell valami olyan melót tolni, amit a helyiek meg nem csinálnának, az is teljesen más. Az egyetlen hátrányom ami van, az nyilván az itteni múlt hiánya, nincsenek itt ismerőseim, meg barátaim se nagyon, de a kultúrám, a nemzetiségem, vagy ilyesmi miatt engem senki nem bántott, meg semmi hátrányom nem volt a dologból, igazából senkit nem is érdekelt. Ez meg lehet, hogy durva lesz, de az, meg annyira nem hiányzik, hogy a magyar kultúra körbevegyen. Egykét dolog... ami gyerekként mókás volt, vagy sokat jelentett... pl mikor Karácsonykor a haverokkal azon viccelődtünk, hogy minden találós kérdésre az a válasz, hogy "platós ifa", szóval egy egy ilyen dolog, de a magyar nyelv, vagy úgy a hazai dolgok abszolút nem. Az emberek igazából ám mindenhol ugyanolyanok. Szeretnének élni, boldogulni, szórakozni, szeretni, mindent megtenni egy boldog családért, és a lehető legtöbbet megadni a szeretteiknek. Ezek sokkal fontosabb dolgok a vallásnál, vagy annál, hogy csador van-e rajtad, matyó csipke, vagy skót szoknya. Mindenki szereti a jó társaságot, a hasonló gondolkodásmódot, a jó vicceket, a jó zenét, egy finom sör mellett ellazulni... ezek a fontos dolgok, nem az, hogy mi a vallásod, vagy a politikai nézeted, vagy, hogy mi az anyanyelved. Mindenhol vannak jók, meg rosszak, vannak szépek, meg csúnyák, okosak, meg buták. Nem mindig vesznek körül olyan emberek akiket szimpatikusnak tartok, de ennek köze nincs a nemzetiségükhöz. Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, hogy olyan közegben dolgozok, és töltöm napjaimat, ahol hasonló emberek vannak, és ahol nem azt nézik, hogy milyen kultúrába nőttem bele, hanem azt, hogy ki vagyok... de ez nem teljesen igaz. Persze, kellett a szerencse is, de sokkal fontosabb volt a munka, az elkötelezettség, a szorgalom, a kitartás, az elhivatottság, és a helyes gondolkodás. Ezeket a dolgokat külföldön is nagyra becsülik, meg értékelik. Ha ezek megvannak, nem "a magyar", vagy "az emigráns", vagy "a külföldi" leszel a munkahelyen, hanem a munkatárs akivel szeretnének együtt dolgozni, vagy a szakember/manager, akit megbecsülnek, és nagyra értékelnek. Én továbbra is úgy látom, hogy egy fiatal mérnöknek egyszerűen több itt a lehetőség, mert itt vannak a HQ-k, ha nem akarsz halálodig szísárpban programozni, diódátforrasztani, vagy gyártósoron droidokat tologatni, akkor ez az a hely, ahol lehet mást is csinálni. Szóval vagy ez, vagy a matyócsipke, diódával.