Úton-útfélen

Noh, megvolt a tavaszi barangolások első felvonása.

Ugye a párizsi kiruccanásról beszámoltam, azt követte egy eléggé intenzív hét, elég gyakran bejártam Londonba barátokkal találkozni, az azt követő szombaton pedig már indultam is haza Pápára, hogy három nap otthonlét után elmenjek a régi jó cimborákkal egy hetes sítáborba Ausztriába. Nagyon nem részletezném a dolgot, ugye egyrészt mert a blog olvasóinak nagy része ezen az eseményen ott volt, borzasztó remekül éreztem magam, kétségtelenül az idei év eddigi legjobb hete volt. A síelés mondjuk baromira nem ment, de hát hiába, ahhoz, hogy sportolj, izmok is kellenek ám ha-ha. Vagy hát kellenének. Na de nembaj, még így is jobban ment, mint előzetesen hittem. Amúgy remek hét volt, nagyon, nagyon hiányoztak már a régi cimborák, meg hát ugye azóta is már újfent hiányoznak, a családdal is igazán szuper kis napokat töltöttünk együtt, szóval nincs okom panaszkodni, tényleg szuper volt. Kár, hogy olyan messze vannak, és a hétköznapokban nem tudok velük több időt együtt tölteni. :S

A sítábor amúgy nyilván nem az alvásról, hanem a buliról meg a sportról szólt, dögfáradtan értem vissza Angliába hétfő reggel, ahol is a reptérről az első utam rögtön a munkahelyre vezetett (mert ugye ilyen kis szorgalmas vagyok), csak, hogy a meló befejeztével hazajöjjek, összepakoljam a cumómat, és menjek is tovább Sloughba aludni az egyik kollégámnál, mert kedd hajnalban már együtt indultunk bérelt kocsival Barcelona felé. Jó, ez így nem teljesen igaz, először ugye a reptérre mentünk kocsival, aztán a repülő vitt minket Barcelonába egy hetes üzleti útra/tréningre. Igazán különleges programmal készültek a szervezők, ugye, a várostól 40km-re, a semmi közepén található "házban". De eléggé luxusszálló jellegű volt a ház. Azt mondták, hogy globálisan csak a cég 6000 legfontosabb embere kap meghívást ide, és, hogy mivel belőlünk akarják a jövő fontos, vezető beosztású főnökeit képezni, mi közéjük tartozunk. Hihetetlen, futurisztikus szállás, meg lakosztály, internetport a wc-ben, űrkapszula alakú berendezési tárgyak, stb stb. Hihetetlen kaják, végtelen mennyiségű tortilla, meg krokett, szuper ételek végtelen mennyisége, igen igen jól tartottak minket. Mondjuk a steakek meg a húsok eléggé nyersek voltak mindig (mindenki engem nézett hülyének, hogy a steaket well done módra kérem), mondjuk a sok gumigyomrú nyugati spenóthuszár rá is faragott, mert valamelyik este ilyen csoportos ételmérgezés szerű hányás tört a csapat felére.

A program amúgy érdekes volt. Rengeteg előadás meg workshop volt arról, hogy mennyire fontos a mobil, meg a konnektivitás, mennyi adatot használunk, meg fogunk használni, és ez miként módosítja a cég stratégiáját, stb. Kicsit amúgy nekem az a benyomásom, hogy mindenki azt várja, hogy mivel mi okosak, fiatalok meg szépek vagyunk, a sok előadás után valamelyikünk agyából kipattan majd az új facebook, és megcsinálja a cég szerencséjét. Mármint rengeteget beszéltünk a digitális világról, adathasználatról, trendekről, stb de arról elég kevés hangzott el, hogy konkrétan mik azok a nagy ötletek amikkel ezt az egészet ki fogjuk tudni használni, és megcsináljuk a szerencsénket. Olyan ez, mintha fájna a hátad, és pofáznál mindenkinek róla, hogy mennyire rossz, meg milyen fontos az egészséges hát, meg, hogy mennyire nélkülözhetetlen egy fájdalommentes hát megléte, de közben nem tudod, hogy mi a francot csinálj, hogy ne fájjon a hátad. Na mindegy. De azért érdekes volt, meg inspiráló, én is szeretnék pár dolgon változtatni ennek hatására a saját szokásaimon, meg stílusomon. Ami különösképpen fontos és jó volt, hogy rengeteg olyan emberrel laktunk, dolgoztunk, buliztunk együtt, akiket amúgy alig látunk. Lehetett csomót tanulni a közös munkából, különböző munkastílusokból, ki, hogyan irányít, vagy ad elő, stb stb. Pl én rájöttem, hogy ha vezető akarok lenni, sokkal többet kell írnom, és jegyzetelnem, illetve rengeteg energiát kell belevinni a dologba, és figyelni állandóan, hogy ki mit mond, mikor mi történik. Igazán koncentráció igénylő feladat haha. De jó volt sokat ismerkedtünk, barátkoztunk, tanultunk. Szeretném még egyszer átnézni majd a diákat meg a jegyzeteket amiket csináltunk, hogy egy kicsit jobban képbe kerüljek azzal, hogy miről is szólt ez az egész, és jobban el tudjam rendezni a gondolataimat a sok új infó körül.

A hétvége meg városnézés, bulizás volt, eléggé kibuktam péntek este, mert egy discoban nem akarták odaadni a kabátom, mondván, hogy nem az enyém, mert nem ismerem a márkáját (soha nem tudtam, hogy van olyan márka, hogy Montgomery...), de ezt leszámítva frankó volt, tényleg csodaszép hely, majd megyünk vissza júniusban haha. :) Azóta meg eltelt egy hét, tegnap este végre ki is tudtam magam aludni. Kicsit lehangoló volt visszjönni Thealebe, a sok utazgatás, meg buli, meg társasági élet után megint itt vagyok a hülye lakótársaim között Readingben, és járok dolgozni egy faluba a világ végére. Az jutott eszembe, hogy megpróbálom meggyőzni a szkeptikusokat, hogy ne szeptembertől, hanem már Áprilistól átkerüljek a transzformációs részlegre Sloughba. Egész egyszerűen nem látom sok értelmét a halogatásnak,még akkor sem, ha most azért eléggé kell az agyamat használni a napi meló alatt, de ennek ellenére továbbra is csak ülök a székemben kussba egész nap és excelt programozok egy számítógépen. Na mindegy. Szóval jövő hét végén még lesznek erről diskurzusok, meg próbálom majd erőltetni a dolgot. Klisé, de igaz, a gesztenyét magadnak kell kikaparnod, hiába lelkes, meg támogató minden főnököm, mindenki full elfoglalt állandóan, és végül soha semmi nem lesz azokból a dolgokból amikről beszélünk. 5 hónap eltelt már, és hiába mondtam pl mindig ugyanazokat a dolgokat eddig Matyinak, meg Karcsinak, mindössze annyi változás történt, hogy mostanában nem egy számítógépes programban importálok táblázatokat, hanem excelben programozok eztmegazt. Na aztán majd meglátjuk. Most három hónapig nem lesz semmi nagyobb program, vagy tréning, de március közepén majd megyünk a skót határra egy hétre, utána meg a kalandok tovább folytatódnak.