Úton-útfélen

Noh, megvolt a tavaszi barangolások első felvonása.

Ugye a párizsi kiruccanásról beszámoltam, azt követte egy eléggé intenzív hét, elég gyakran bejártam Londonba barátokkal találkozni, az azt követő szombaton pedig már indultam is haza Pápára, hogy három nap otthonlét után elmenjek a régi jó cimborákkal egy hetes sítáborba Ausztriába. Nagyon nem részletezném a dolgot, ugye egyrészt mert a blog olvasóinak nagy része ezen az eseményen ott volt, borzasztó remekül éreztem magam, kétségtelenül az idei év eddigi legjobb hete volt. A síelés mondjuk baromira nem ment, de hát hiába, ahhoz, hogy sportolj, izmok is kellenek ám ha-ha. Vagy hát kellenének. Na de nembaj, még így is jobban ment, mint előzetesen hittem. Amúgy remek hét volt, nagyon, nagyon hiányoztak már a régi cimborák, meg hát ugye azóta is már újfent hiányoznak, a családdal is igazán szuper kis napokat töltöttünk együtt, szóval nincs okom panaszkodni, tényleg szuper volt. Kár, hogy olyan messze vannak, és a hétköznapokban nem tudok velük több időt együtt tölteni. :S

A sítábor amúgy nyilván nem az alvásról, hanem a buliról meg a sportról szólt, dögfáradtan értem vissza Angliába hétfő reggel, ahol is a reptérről az első utam rögtön a munkahelyre vezetett (mert ugye ilyen kis szorgalmas vagyok), csak, hogy a meló befejeztével hazajöjjek, összepakoljam a cumómat, és menjek is tovább Sloughba aludni az egyik kollégámnál, mert kedd hajnalban már együtt indultunk bérelt kocsival Barcelona felé. Jó, ez így nem teljesen igaz, először ugye a reptérre mentünk kocsival, aztán a repülő vitt minket Barcelonába egy hetes üzleti útra/tréningre. Igazán különleges programmal készültek a szervezők, ugye, a várostól 40km-re, a semmi közepén található "házban". De eléggé luxusszálló jellegű volt a ház. Azt mondták, hogy globálisan csak a cég 6000 legfontosabb embere kap meghívást ide, és, hogy mivel belőlünk akarják a jövő fontos, vezető beosztású főnökeit képezni, mi közéjük tartozunk. Hihetetlen, futurisztikus szállás, meg lakosztály, internetport a wc-ben, űrkapszula alakú berendezési tárgyak, stb stb. Hihetetlen kaják, végtelen mennyiségű tortilla, meg krokett, szuper ételek végtelen mennyisége, igen igen jól tartottak minket. Mondjuk a steakek meg a húsok eléggé nyersek voltak mindig (mindenki engem nézett hülyének, hogy a steaket well done módra kérem), mondjuk a sok gumigyomrú nyugati spenóthuszár rá is faragott, mert valamelyik este ilyen csoportos ételmérgezés szerű hányás tört a csapat felére.

A program amúgy érdekes volt. Rengeteg előadás meg workshop volt arról, hogy mennyire fontos a mobil, meg a konnektivitás, mennyi adatot használunk, meg fogunk használni, és ez miként módosítja a cég stratégiáját, stb. Kicsit amúgy nekem az a benyomásom, hogy mindenki azt várja, hogy mivel mi okosak, fiatalok meg szépek vagyunk, a sok előadás után valamelyikünk agyából kipattan majd az új facebook, és megcsinálja a cég szerencséjét. Mármint rengeteget beszéltünk a digitális világról, adathasználatról, trendekről, stb de arról elég kevés hangzott el, hogy konkrétan mik azok a nagy ötletek amikkel ezt az egészet ki fogjuk tudni használni, és megcsináljuk a szerencsénket. Olyan ez, mintha fájna a hátad, és pofáznál mindenkinek róla, hogy mennyire rossz, meg milyen fontos az egészséges hát, meg, hogy mennyire nélkülözhetetlen egy fájdalommentes hát megléte, de közben nem tudod, hogy mi a francot csinálj, hogy ne fájjon a hátad. Na mindegy. De azért érdekes volt, meg inspiráló, én is szeretnék pár dolgon változtatni ennek hatására a saját szokásaimon, meg stílusomon. Ami különösképpen fontos és jó volt, hogy rengeteg olyan emberrel laktunk, dolgoztunk, buliztunk együtt, akiket amúgy alig látunk. Lehetett csomót tanulni a közös munkából, különböző munkastílusokból, ki, hogyan irányít, vagy ad elő, stb stb. Pl én rájöttem, hogy ha vezető akarok lenni, sokkal többet kell írnom, és jegyzetelnem, illetve rengeteg energiát kell belevinni a dologba, és figyelni állandóan, hogy ki mit mond, mikor mi történik. Igazán koncentráció igénylő feladat haha. De jó volt sokat ismerkedtünk, barátkoztunk, tanultunk. Szeretném még egyszer átnézni majd a diákat meg a jegyzeteket amiket csináltunk, hogy egy kicsit jobban képbe kerüljek azzal, hogy miről is szólt ez az egész, és jobban el tudjam rendezni a gondolataimat a sok új infó körül.

A hétvége meg városnézés, bulizás volt, eléggé kibuktam péntek este, mert egy discoban nem akarták odaadni a kabátom, mondván, hogy nem az enyém, mert nem ismerem a márkáját (soha nem tudtam, hogy van olyan márka, hogy Montgomery...), de ezt leszámítva frankó volt, tényleg csodaszép hely, majd megyünk vissza júniusban haha. :) Azóta meg eltelt egy hét, tegnap este végre ki is tudtam magam aludni. Kicsit lehangoló volt visszjönni Thealebe, a sok utazgatás, meg buli, meg társasági élet után megint itt vagyok a hülye lakótársaim között Readingben, és járok dolgozni egy faluba a világ végére. Az jutott eszembe, hogy megpróbálom meggyőzni a szkeptikusokat, hogy ne szeptembertől, hanem már Áprilistól átkerüljek a transzformációs részlegre Sloughba. Egész egyszerűen nem látom sok értelmét a halogatásnak,még akkor sem, ha most azért eléggé kell az agyamat használni a napi meló alatt, de ennek ellenére továbbra is csak ülök a székemben kussba egész nap és excelt programozok egy számítógépen. Na mindegy. Szóval jövő hét végén még lesznek erről diskurzusok, meg próbálom majd erőltetni a dolgot. Klisé, de igaz, a gesztenyét magadnak kell kikaparnod, hiába lelkes, meg támogató minden főnököm, mindenki full elfoglalt állandóan, és végül soha semmi nem lesz azokból a dolgokból amikről beszélünk. 5 hónap eltelt már, és hiába mondtam pl mindig ugyanazokat a dolgokat eddig Matyinak, meg Karcsinak, mindössze annyi változás történt, hogy mostanában nem egy számítógépes programban importálok táblázatokat, hanem excelben programozok eztmegazt. Na aztán majd meglátjuk. Most három hónapig nem lesz semmi nagyobb program, vagy tréning, de március közepén majd megyünk a skót határra egy hétre, utána meg a kalandok tovább folytatódnak.

Képzelt barátok

Noh, mindenki nagy örömére, elindult a tavaszi őrület.

Csütörtökön elmentünk a kezdő mérnökkollégákkal a szokásos havi csapatépítő italozásra. A szokásokhoz híven eléggé veszedelmesre sikeredett, kiváltképp a vége, aztán az egyik srácot ki is dobták a még utolsónak nyitva lévő pubból, szóval hazamentünk. Nem, nem engem. :D Én abszolút jól voltam. :) De azért frankó volt, sokat hülyültünk, meg nevettünk, kellett már az ilyen. Van itt egy játék, az a neve,hogy "Emberiség ellenes kártyák". Naggyon mókás játék, mondjuk meglehetősen... illetlen is haha. Péntek reggel míting a Karcsival, délután meg repültem Párizsba erazmuszos reunionra.

Szóval a hétvége frankó volt. Tényleg, Párizs ugye gyönyörű, meg remekül meg is találtuk a helyes arányt a városnézés/buli határmezsgyén. Notredámm, Eifel torony, Montmárt, Lúvr (kívülről), stb stb, hihetetlen város, nagyon nagyon bejött, meg tetszett. Azért örülök, hogy Finnbe kerültem erazmuszra, Párizs azért eléggé olyan, mint Budapest, de frankó volt. :) A cimborák meg ugye cimborák, már hiányoztak, és regeteget sztoriztunk, meg röhögtünk együtt. Mivel én csak azt a két szót tudom franciául, hogy vojázs vojázs, bármikor bárki beszélt hozzám Franciául, mindenre ezt válaszoltam haha. És, hogy honnan ismerem?

Na,ilyen volt az egész hétvége. Amúgy a kaják meg pluszpláne remekek voltak, szóval Franciaország jól belopta magát. :) A csigát mondjuk nem kóstoltam meg. :S

Nah. Hétfőn hulla voltam, valami röhejesen bolond időpontban értem haza, alvás, meló. Kedd. Találkozom volt egy fickóval koránreggel, akinek a csapatába megpróbálok bekerülni. Karcsié után. :S Nem mintha a Karcsi nem lenne jó arc, de szeretnék emberibb dolgokkal foglalkozni, és úgy tnik, hogy ez azt is jelenti, hogy lelépni a mérnök kárrierről, és azt menedzserire cserélni. Persze kell a mérnök, meg minden, de egész nap a kubiklben ülni és kockulni a monitor előtt nem az én világom. Ugyanazt kódolni, vagy excelben bogarászni kicsit monoton, pláne egy kis faluban a céges élettől elvágva. :S Szóval páróbálok a HQba bekerülni, egy olyan csapatba amelyik inkább a céges folyamatok optimalizálásával, és a céges lehetőségek, projektek menedzselésébe, jobbá tételébe folyik bele. Rengeteget kell majd ott tanulnom, meg dolgoznom, de több emberrel leszek kapcsolatban, több emberrel kell foglalkoznom és dolgoznom, és változatosabb munkákat kell majd csinálni. Még semmi nem fix, a buli szeptembertől indulna. Ha tetszik, meg ők is tetszenek, még majd kell futni pár kört. A mai nap nyugisabb volt, meg lazább, szokásosan adatbázisokkal szenvedgettem, meg pár kollégám marháskodását figyeltem akik valami tréningen voltak és tájékoztattak minket folyamatosan a helyzetről. Holnap reggel meg öltöny, szépcipő, szépsérő és indulás megint Lándönbe befejezni ezt a biznisz tréninget iskolásoknak. Még mindig baromi álmos vagyok amúgy, pénteken bemegyek majd Londonba találkozni Miguellel meg Judittal akik korábbi erazmuszos cimborák, aztán szombat reggel irány haza, mert kedden megyünk síelni Ausztriába. Most, hogy így belegondolok, ez a mai bejegyzés inkább egy naptárrészlet napi bontásos tennivalókkal, mint sem egy valódi bejegyzés hahaha. De a valóság azért az, hogy hmmhmm. Szóval szeretek utazgatni, meg világot látni, meg a régi emberekkel kapcsolatot tartani, de nem igen tartom ezt maximálisan jónak. :S Az embernek nem így kellene élni, oda kellene beilleszkednie, meg abban a közösségben kellene megtalálnia a helyét ahol éppen van. Én meg csak próbálom élni a múltat, olyan emberekkel akiket szeretek, és nagyra tartok, de már nem vagyunk részei egymás életének. Csak amolyan képzelt barátok. :S Na jó, nem nyavalygok, tök jó lesz minden, meg azért mindig móka a cimborákkal együtt lógni, meg szerencsés vagyok, hogy ilyen sok kedves meg szerető ember vesz körül mindenfele a nagyvilágban :)

Matyócsipke, dióda

Tegnap találkoztam egy celebbel. Persze ez így nem teljesen igaz, annyira nagyon nem találkoztunk, ültünk egymás mellett a metrón. Mondjuk én nem tudtam róla, hogy ő celeb, de hát gyanítom ő sem tudta rólam, hogy villamosmérnök vagyok, egyikünkre sem volt ráírva a dolog. Onnan tudtam meg, hogy ő egy celeb, mert a Samu hirtelen nagyon izgatott lett ott ülés közben a metróban, és beírta a telefonjába, hogy: az a csávó ott melletted, az ám nem akárki! Utána el is mesélte mindenkinek, hogy kivel találkoztunk. Amúgy a fickó az Matt Dawson volt, na most már mindenki vágja ki ez, nem? :D Ő volt Dawson, a Dawson és a haverokban! Nem, nem ám, hülyülök. Rögbijátékos volt, azóta meg valami sportkvízben ő a GundelTakácsGábor, mondta a Samu, hogy minden este nézte a műsorát mikor még kicsi volt, meg még mindig megy, szóval tökre celeb. Nah, micsoda izgalmak vannak ide, nem?

De amúgy nem csak ez történt, ugye azért voltunk eleve metrón Samuval, mert bementünk Lándönbe egy iskolába,hogy előadást tartsunk meg valami kvízt vezessünk le egy csoport iskolásnak, az etikus üzletről. Ezt a videót mutattuk meg nekik, tessék megnézni:

Hahahahaha. Na jó, csak hülyülök. Nem, nem a fentit mutattuk meg nekik, hanem ezt:

Jajj, komolyabban kellene venni a blogírást, akkor lehet még valaki olvasná is. :) Na mindegy, erre még visszatérünk. Szóval ilyesmiről beszéltünk, fenntartható fejlődés, cégek környezettudatossága, miért fontos ez, stb stb stb. A gyerekeket persze ez marhára nem érdekelte, szóval szerintem kicsit fölösleges dolog volt. Majd megyünk jövő csütörtökön megint, akkor már kvíz lesz meg játék, meg mentorálni kell őket, de ott már a profitszerzés lesz a fő. Amúgy nagyon durva volt az iskola, nem Londonban volt, hanem Londonisztánban. Komolyan, volt kb 8 fehér gyerek az egész évfolyamban, a faliújságon meg ilyen szövegek voltak, hogy "Allah nevében minden keresztényt el kell pusztítani." Nem, nem ám, csak hülyülök. Olyanok voltak, hogy "A kényszerített házasság nem kultúra, és hagyomány, hanem bűncselekmény." Szóval elég durva volt ezeket olvasni (16 éves korig járnak ide gyerekek), maga a suli amúgy meg egy nagyon gazdag, és szép, "puccos" környéken volt. Fura volt az egész, kicsit bánom, hogy ilyennel csesztük el az időt, bár összességében érdekes élmény volt, fura volt látni egy angliai sulit, meg megtapasztalni, hogy milyen ott az isiélet. Jó katonás az egész, meg nagyon nagy a rend, a tanárok nagyon kiabálnak, meg borzasztó rámenősek, szerintem itt tutyimutyi alak nem végezhet ilyen állást alapból. Kíváncsi vagyok a jövő csütörtökre, az már izgalmasabb lesz.

Mi volt még? Tegnap ugye egész nap öltönyben voltam, ma meg elkészítettem a... Najó. Szóval van egy céges tv, a bímórtévé, ahol minden hónapban ilyen híreket mondanak, hogy mennyire király a cég, meg interjúk vannak a vezetőkkel, meg ilyesmi. Erre keresnek most a cégnél munkatársakat műsorvezetőnek, én meg hajlok rá, hogy jelentkezzek. Nem egy nagy dolog, eddig minden adást mások vezettek, gyanítom ez így is marad, az egészet meg fel lehet venni 40 perc alatt, mert egy adás max 5 perces, abban van 2 perc műsorvezetés, a maradékban meg mások beszélnek, havi 40 perc meg simán rááldozható. Emellett meg új arcokkal lehet megismerkedni, személyesen meg lehet ismerni néhány nagykutyát, meg vezetőt, és egy kicsit a képedet ismertebbé teszed céges berkeken belül, szóval igazából nem egy haszontalan dolog szerintem. Szóval készítettünk ma Samuval egy felvételi videót, majd a blogbejegyzés után elküldöm jelentkezésnek. Nagyon tuti amúgy, jó időben, szabadtéren forgattuk, mögöttem a tó, benne a szökőkút, olyan, mintha az egész mögém lenne fotosoppolva haha. :D Ezen felül meg ment ma a meló ezerrel, végre kicsit sikeresebben tudtam a feladataimat ellátni, meg le tudtam adni pár doksit, eredményt ilyesmit, Karcsinak tetszett is a dolog, úgy tűnt. Mondta, hogy pénteken dugjuk össze a fejünket, hogy kitaláljuk mi legyen a jövő, meg beszélgessünk kicsit karrierről, meg a pályámról, meg mit szeretnék, mit csináljunk, ilyesmi. Amúgy vicces, mert ezeket a dolgokat Matyinak kellene intézni, Karcsit, meg a részleget ahol dolgozunk cserélgetni kellene 3-4 havonta... de hát mivel Thealeben vagyunk, ami kicsit olyan mintha nem is a cégben lennénk, velünk ez nem így van, Karcsi kicsit átvette Matyi szerepét, meg ő mondjuk befolyásosabb, magasabb beosztású fickó is... na érdekes lesz még ez. Szóval péntekig ezt át kell gondolnom (de hát most nem nagyon tudok mit mondani, Thealeben csak a rádió csapat van, úgy, hogy semmi mást nem próbálhatok ki, mit mondjak, mi szeretnék lenni... na jó, majd mondom ezt), meg kedden lesz Matyival találka, meg valószínű a Tóni nevű fickóval aki Karcsi után a következő managerem lehet... nah, szóval zajlik a karrierépítés meg a biznisz ezerrel. Meg a rádiótervezés is, persze. :) Aztán csütörtökön lesz az egyik kollégánknak szülinapi bulija, az eléggé keménynek ígérkezik (a frissdipis mérnökökkel minden ilyen találka eléggé keményre szokott sikerülni), pénteken meg repülünk Párizsba Erazmuszos találkára. Addig meg még a tavalyi év rocklemezeit is próbálom sorrendbe tenni, ja meg aludni is kellene. De a holnap este pihizős lesz. :)

Na, Elzi, aki szerint nagyon irritáló az új kinézete a blognak, ezért majd megváltoztatom, küldött egy ilyent, akit érdekel, olvassa el:

http://hataratkelo.blog.hu/2013/04/15/miert_koltozom_vissza_magyarorszagra

Érdekes. Pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik ugye, hogy az én helyzetem olyan szempontból más, hogy nincs se feleségem, se gyerekeim otthon. Persze, vannak barátok, meg szülők, de Karácsonykor is voltam otthon, jövő hétvégén is megyek haza. Jó, persze Nagyit látni nagyon csak ritkán tudom, de ha otthon maradtam volna, se hiszem, hogy hazajárnék minden hétvégén. Barátok persze hiányoznak, de próbálunk valamennyire kapcsolatban maradni, meg igazából ők is inkább a barátnőkkel vannak már inkább esténként mint a cimborákkal, nem lennénk már úgy együtt, mint annó suli alatt. Meg különben is, fiatal vagyok, nekem most még élni kell, tanulni, tapasztalni, és rájönni dolgokra az életben. A szüleim hála égnek egészségesek, nincsenek rám szorulva, most kell még a lehetőségeket megragadni, és nem sírdogálni 50 övesen, hogy hahh, fiatalabb koromban miért nem próbáltam ki ezt meg azt. 

Hazaszeretet, otthon. Ez meg egy érdekes dolog. Senki nem kérdezi honnan gyüttem. Én sem kérdezek senkit honnan gyütt, igazából ez baromira nem is érdekel senkit. Persze, ha valaki úgy van kint külföldön, hogy együtt dolgozik az ottaniakkal, de kevesebbet fizetnek neki, vagy ilyen frankón emigránsként, hogy csak külföldiek közt, csak a pénzért kell valami olyan melót tolni, amit a helyiek meg nem csinálnának, az is teljesen más. Az egyetlen hátrányom ami van, az nyilván az itteni múlt hiánya, nincsenek itt ismerőseim, meg barátaim se nagyon, de a kultúrám, a nemzetiségem, vagy ilyesmi miatt engem senki nem bántott, meg semmi hátrányom nem volt a dologból, igazából senkit nem is érdekelt. Ez meg lehet, hogy durva lesz, de az, meg annyira nem hiányzik, hogy a magyar kultúra körbevegyen. Egykét dolog... ami gyerekként mókás volt, vagy sokat jelentett... pl mikor Karácsonykor a haverokkal azon viccelődtünk, hogy minden találós kérdésre az a válasz, hogy "platós ifa", szóval egy egy ilyen dolog, de a magyar nyelv, vagy úgy a hazai dolgok abszolút nem. Az emberek igazából ám mindenhol ugyanolyanok. Szeretnének élni, boldogulni, szórakozni, szeretni, mindent megtenni egy boldog családért, és a lehető legtöbbet megadni a szeretteiknek. Ezek sokkal fontosabb dolgok a vallásnál, vagy annál, hogy csador van-e rajtad, matyó csipke, vagy skót szoknya. Mindenki szereti a jó társaságot, a hasonló gondolkodásmódot, a jó vicceket, a jó zenét, egy finom sör mellett ellazulni... ezek a fontos dolgok, nem az, hogy mi a vallásod, vagy a politikai nézeted, vagy, hogy mi az anyanyelved. Mindenhol vannak jók, meg rosszak, vannak szépek, meg csúnyák, okosak, meg buták. Nem mindig vesznek körül olyan emberek akiket szimpatikusnak tartok, de ennek köze nincs a nemzetiségükhöz. Mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, hogy olyan közegben dolgozok, és töltöm napjaimat, ahol hasonló emberek vannak, és ahol nem azt nézik, hogy milyen kultúrába nőttem bele, hanem azt, hogy ki vagyok... de ez nem teljesen igaz. Persze, kellett a szerencse is, de sokkal fontosabb volt a munka, az elkötelezettség, a szorgalom, a kitartás, az elhivatottság, és a helyes gondolkodás. Ezeket a dolgokat külföldön is nagyra becsülik, meg értékelik. Ha ezek megvannak, nem "a magyar", vagy "az emigráns", vagy "a külföldi" leszel a munkahelyen, hanem a munkatárs akivel szeretnének együtt dolgozni, vagy a szakember/manager, akit megbecsülnek, és nagyra értékelnek. Én továbbra is úgy látom, hogy egy fiatal mérnöknek egyszerűen több itt a lehetőség, mert itt vannak a HQ-k, ha nem akarsz halálodig szísárpban programozni, diódátforrasztani, vagy gyártósoron droidokat tologatni, akkor ez az a hely, ahol lehet mást is csinálni. Szóval vagy ez, vagy a matyócsipke, diódával.

Ki ad nekem pénzt?

Hellóóóóó!!!! :D

Nah, visszatér a blog! Legalább is ez a terv, ha-ha. Nah, azért nem volt eleddig bejegyzés, meg ilyesmi egy darabig, mert december eléggé zsúfolt meg zűrös volt, hála égnek nem unatkoztam, és elég sok tennivaló akadt. :) Ellenben Januárban punnyadás van, meg otthonülés, szóval úgy néz ki, hogy most több időm lesz blogolni. Ami miatt eddig nem írtam, az az, hogy vettem magamnak egy xbox one-t, úgyhogy a munkán kívül eddig kb folyamatosan csak ültem a szobámban, és autóversenyeztem. :) És jól esett! De, minden csoda három napig tart, szóval ideje meghódítani a világot 2014-ben is, illetve ideje beszámolni itt róla. :) Ezen felül meg volt egy kellemes téli szünet, barátokkal, családdal az jó volt.

Amúgy ez ilyen fura dolog, túl gyakran azért nem szerencsés hazamenni, mert utána nagyon honvágya van ám az embernek. Remek kaják (itt olyan sosem lesz, hogy sertéshúst, meg sertéstermékeket reklámozzanak nagy hirdetőplakátokon haha), a legjobb barátok, szerető család, meg ugye az illúzió, hogy de jó is minden, hisz van egy csomó pénzed kintről, dolgozni nem kell mert Karácsony van, csak a jót látod. Azt meg kicsit mindig nehéz otthagyni. :) De azért nah, amikor elkezdtem újra itt rendesen dolgozni, meg megint elkezdődtek a karriertervezgetési meg építgetés tervek, újfent szembecsapott, hogy mennyi lehetőség van itt, mennyivel jobban megbecsülik a tudást, mint odahaza, és, hogy mennyivel többet ki tud az ember hozni a képességeiből. Szóval azért mégiscsak jó helyen van itt az ember. :) (De azért nem kell félni, a blog a továbbiakban is kb abból fog állni, hogy panaszkodok mindenfélére haha. A társasági életem továbbra is kritikán aluli.)  

Nah, szóval újra itt, ki ad nekem pénzt? Hát az adóhivatal! Ma végre be tudtam váltani a tavalyi adóvisszatértésemet, meg a postahivatalon megpróbáltam elküldeni a cégnek az utazásokat visszaigénylő vonatjegyeket. Utóbbi nem sikerült, mert bezárt a posta mire odaértem (itt van posta szombaton). Előbbi meg olyan, hogy Angliában bizonyos mértékű éves fizu alatt nem kell adód fizetned, és nekem tavaly pont nem kellett, mert csak pár hónapot voltam itt, és az alatt annyit kerestem, hogy éves szinten az még mentes volt, úgyhogy most visszaküldték az adómat. Micsoda rendes emberek. :) Hétfőn meg majd kísértjük a postát, hogy visszakapjam a repjegyem árát. Mert majd megyünk Barcelonába egy hónap múlva (meg előtte mindenfele Európában, majd lehet csinálok facebookra albumot, hogy mikor épp mi van mögöttem...). Más különösebben érdekes nem történik. Letöltöttem egy app-ot (alkalmazást trendin mondva), ami majd minden nap tanít spanyolul 10 percet (spanyol cégnél dolgozom, és mondták, hogy ha szeretnék vezérigazgató lenni, kell tudni spanyolul...) meg jövő héttől egy leedsi spanyoltanár skypeon fog tanítani majd spanyolul heti 1szer2szer. Gyáááh. Nem szeretek nyelveket tanulni, de nah. Hasznos. Meg a cég fizeti. Meg különben is, ha valamikor szeretnék Latin Amerikába (vagy Spanyolországba) menni fél évre dolgozni és megkeresni az óriáskígyót a dzsungelben, akkor nem árt ha az ember beszél valami nyelvet. Ma elkezdem, állítólag nagyon mókás meg jó app, hát meglátjuk. Ez a házi az első órára. Mi van még? Mindjárt majd akarok írni koncertbeszámolót, meg szeretnék ilyen listákat készíteni, hogy mi az amit el szeretnék érni 30, 40, 50, 60, 70, 80-an éves koromra. Nem okvetlenül kötelező jelleggel, sok-sok álommal megtűzdelve. Mert rájöttem, hogy ilyen bakancslista dolgokban jó vagyok, szinte mindig teljesen megcsinálom a dolgokat amiket eltervezek, és ha elkezdesz dolgozni, a meló/alvás/hétvégén berúgás a haverokkal körforgásban hajlamos vagy elfelejteni a nagy terveidet, meg, hogy mit is szeretnél igazán, és egy idő után csak észreveszed, hogy elrohant melletted az élet. Na majd meglátjuk milyen lesz. Óh, meg volt még valami amit a hétvégén ki akartam próbálni, készíteni magamról egy videót... na majd ha elkészül leírom, hogy minek. (Nem, nem fogok videóblogot vezetni, és nem is társkereső oldalra akarok regisztrálni haha. Céges dolog (nyilván).)

Csend, és hullaszag

...uralkodik mostanában a blog körül.

Nincs ennek semmi különös oka, talán csak egy kicsit mostanában több volt a munka, vagy fáradtabban estem mindig haza, és nem volt már erőm, meg kedvem papírra vetnem a napi tapasztalataimat. Olyan különleges dolgok amúgy se nagyon történtek mostanában velem.

Hétvégén voltunk Lándönbe, elmentünk egyet bulizni két régi Erasmusos baráttal, jól sikerült. Amúgy meg zajlik ezerrel az élet. Van egy rahedli projekt amiben benne vagyk meló szempontjából, ezeken dolgozok, ma kaptam egy újat, kevésbé g33k dolog, mint az eddigiek, nem is tudom, hogy hogyan fogjak neki, de holnap majd jobban megpróbálom kitalálni. Amúgy meg évvégi örület van, különböző dokumentációkat/esszéket kell írni, repjegyet kell foglalni Februárra Barcelonába, pénzt kell visszatéríteni a cégtől, meg az adóhatóságtól, előadást kell tartani arról, hogy mi volt az elmúlt 3 hónapban, meg mivel tudnánk a jövőt jobbá tenni.

Tegnap voltam megint internationsön, nagy csalódás volt, voltunk max 15-en és 35től kezdődött az életkor. gyááá. Mindegy, kicsit elbeszélgettem, de a jövőben azért valószínű majd nem fogom látogatni az eseményeiket, másrészt meg emiatt nem mentem be Death Angel koncertre Londonba, na az amiatt azért eléggé mérges lettem. :S:S:S Fene egye meg. A metal zenének kicsit nagyobb szerepet kell engedni az életembe, ez az erőltetett barátkeresés annyira amúgy sem. Akkor legalább már érezze magát jól az ember. Ma voltunk megint Lándönbe, egy ilyen networking esemény, fiataloknak kellett a cégről meg a melóról beszélni, nem volt rossz, bár mivel több szervező volt, mint érdeklődő, kicsit fura volt az egész. Mindegy, találkoztam pár rég látott arccal, az nem volt rossz. Utána meg ettünk egy burgert Samuval. Holnap lesz a nagy évvégi előadásunk, preziben csináltam, ilyet még soha korábban nem tettem, szóval kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni végül. Utána csapatmíting, majd csapatkarácsonyozás, amit majd a felénél otthagyok és átjövök Lándönbe a frissdiplomás kezdőkkel karácsonyozni... mert egy napon van a két buli. Tudom, a rádiós csapattal kellene lenni, de ugye őket látom nap mint nap egész nap, kicsit nem árt ha másokkal is barátkozik az ember, meg amúgy is, fiatalabb csapat a másik több csajjal, meg bulisabb jellegű szórakozással, majd valami okosat megpróbálok kitalálni. Óh funky fact: szombat hajnalban mivel nem tudtam, hogy járnak a londoni éjszakai buszok legyalogoltam Paddingtonig a Nelson oszloptól. 2-3-ig terjedő egy órás séta, egy dögfárasztó nap után. Soha többet.

Nah, szóval ilyesmi dolgok vannak, majd ha lesz egy szusznyi levegőm, írok még többet, meg részletesebbet is.

Ezt nem láttam azért, mert a középkorú külföldiek barátkozós estjére mentem inkább:

Egyszer fent, egyszer lent

Villámgyorsan, mert borzasztó álmos vagyok.

Meló: Karcsi átalakítja a karrierutamat amit kitaláltak nekünk. Mivel elmondtam, hogy szeretnék manageribb irányba meg pozicíókba kacsintgatni, a következő napokban összeegyeztetik, meg kitalálják a többi főnökömmel, hogy mi legyen, és elkészítenek egy tervezetet, hogy a cég mely területein legyenek elhelyezéseim, és ne kelljen másfél évig Thealeben maradnom. Ez egyelőre semmit nem tudok mit fog jelenteni, emellett szeretnék shadowingeléseket csinálni Startégiás arcokkal, managerekk, salesekkel, és több projektmanagement lesz a jövőben. Plusz lehet átkerülök Sloughba, meg fenesetudja még hova a következő félévekre, negyedévekre. Nagyon izgatott, meg kíváncsi is vagyok, ugye ez egy nagy lehetőség. Meg kicsit továbbra is kusza mindenkinek minden... van egy csomó meló meg egy csomó lehetőség a cégnél, a fene se tudja,m hol fogsz a végén kikötni. Ma egész nap Slughban voltunk Samuval a HQ-ban, tök érdekes dolgokat láttunkhallottunk, meg érdekes arcokkal találkoztunk. Szóval csinálom az eddigi melókat, és jövő héten elválik mi minden változik Januártól.

Szórakozás: Me elvoltunk autóversenyszimulátorozni. Van egy 16 gépes nagy játékterem Sloughban, ahol jótékonysági autóversenyt szerveztek a a cég dolgozóinak. 3 fős csapatban voltunk, Le Mansban kellett menni LeMans autókkal, 3 órán át. Baromi nehéz volt az elején, de a csapat marha jó volt, Emilióval, meg Samuval voltunk, és nagyon lelkesek voltunk, meg próbáltunk segíteni egymásnak. Emilió volt a legügyesebb, én a második, aztán Samu, de nagyon szurkoltunk, meg segítettünk mindig egymásnak, meg mitfárerkedtünk, nah jó móka volt. :) És a 16-ból 4-ek lettünk, ami baromi jó, lévén, hogy most először profi szimulátoroztunk, az első 3 meg olyan arcokból állt, mint a Ferrari cég mérnökcsapata, vagy a Volkswagen brit tesztpilótái. Szóval ez nagy dolog, és nagyon jól is éreztük magunkat. amúgy a szimulátorok full profik voltak, baromi élethű vezetésélménnyel, szóval igen nehéz volt a kocsikat kezelni :D.

Zene: Húúhhhh. Szóval kezdik bejelentgetni a 2014-es fesztiválfellépőket. És haveeeeer, huhhh. Sonisphere UK, Milton Keynes mellett, Iron Maiden és Metallica a headlinerek. Baromira menni kéne, főleg a Maiden retroturnúja a 7th Son tematikájával ott ér véget, és ezen a turnén még nem láttam őket, baromira csábít. Ma kiderült, hogy Wackenben a Hammerfall az első lemezt egy az egyben eljátssza, ami nálam hatalmas alapkedvenc, és imádom, azzal az albummal szerettem meg a heavy metalt, és azóta is ezt tartom életem legnagyobb szenvedélyének (meg kb egyetlen igaz szerelmének), baromi jó lenne menni oda is. Csak hát kijutni nem egyszerű, meg jegyet kell szerezni, stb stb. Megoldható, de kellenének társak. Azért ez a spéci Hammerfall buli iszonyat jó lenne, ha összejönne. Magic Circle Helsinki: Manowar fesztivál Helsinkiben, Manowart is imádjuk, Finnországot is imádjuk, a kettő meg pláne zseniális. Teljes Kings Of Metal lemez, gyáááh de menni kéne. + Masters Of Rock Csehország, ahol a fellépők annyira nem jók, de mindig buli a cimborákkal. Na ezt még meglátjuk, hogy végül hova vet a sors.

Szomorúság: No, igen. :(((( Ma elaltatták a kutyusomat, Pepit. 13 és fél éves volt. És nagyon szomorú vagyok. Mert nagyon szerettük, és nagyon sokat jelentett. :( Vele nőttem fel, mindig ott volt velem, nekem, és nagyon szerettük egymást, és borzasztó rossz elveszteni. Persze, már nagyon öreg volt, és senki nem élhet örökké... jobb neki így, mert már szenvedés volt neki már az élet. De akkor is szomorú őt elveszteni, és nagyon-nagyon hiányozni fog. Ha otthon lennék, biztos sírnék, de még így is nagyon fáj, és borzasztó szomorú vagyok. Egy hű, igaz barát, és társ volt, akivel jó volt felnőni, aki megszépítette a gyermekkort, és a mindennapokat. Bárcsak velünk maradhatott volna örökké. :'(

Karriertervek

Mivel a hétvége különösebben nem volt érdekes, majd egy talán a péntekről írnék egy kicsit többet. Péntek este, meg szombat este bementem Londonba, spanyol arcokkal iszogatni/barátkozni, tök jó volt, semmi különösen extra, és sajnos az utolsó vonat miatt jóval hamarabb lépnem is kellett, mint szerettem volna, de azért elvoltunk. Nagyon hálás vagyok, hogy a régi Erazmuszos cimborám, Miguel próbál segíteni, meg bevonni az itteni spanyol kisebbség életébe, jó arcok, meg helyes csajok ezek, bár a spanyolomon még javítani kell. De pár ital után meg-megszólalnak angolul ha-ha. Kezdetnek jó, majd azért próbálni kell más társaságokba is beilleszkedni, meg több barátot találni. A vasárnap meg lézi szándély volt, nagy alvás, pihenés, néztem egy filmet, volt kis rokkújságírás, ettem egy orbitálisan nagy ebéd/vacsorát... szóval semmi különös, de azért jól el voltam. :)

Pénteken a közvetlen kisfőnökömmel tartottunk ilyen "lélektől lélekig" szeánszot, ahol elmeséltük egymásnak az érzéseinket, és odafigyeltünk, hogy szinkronban legyenek a csakráink. Nem, nem ám, csak hülyülök. Vele is toltunk egy meetinget, amin egyrészt afelől érdeklődött, hogy mennyire érzem jól magam, hogy tetszik a munka amit csinálok ebben a két hónapban, illetve értékelést kellett adnia. Érdekes módon azzal kezdte az értékelést, hogy micsoda egy humoros gyerek vagyok, és mennyit lehet velem nevetni, ez alapvetően jól esett, ugye régebben mondták nekem, hogy "Ne hülyéskedj, mert úgy maradsz"... de én azt hiszem frankón "úgy is maradtam". De nem ez volt a lényeg, hanem, hogy mondta, hogy úgy érzi, hogy többet ki lehetne belőlem hozni, mert noha jól dolgozom, és elégedett, meg nagyon szeretnek, nem látja rajtam, hogy annyirahűdeimádnám a munkámat. (meg még azt mondta, hogy milyen őszinte gyerek vagyok, ez dejó, meg nagyon ügyesen tudok angolul, meg mindenki szeret, meg ilyesmiket) Úgyhogy megmondtam neki (is), hogy szeretnék egy kicsit kevésbé specializálódni, és nem ilyen szupergík matematikusfizikusrádiósszakértővé válni, hanem a szoc szkilljeimet, az emberekkel való készségem, a stratégiai gondolkodásmódomat, esetleges menedzseri kvalitásaimat is szeretném kipróbálni, s noha nem akarok teljesen elszakadni a technológiától, szeretnék a jövőben kissé emberközelibb dolgokkal foglalkozni. 

Miért? A kérdés jogos. Volt egy tanárom, azt mondta, hogy akkor menj villamosmérnöknek, ha amikor véletlenül találsz a szobában egy ellenállást kallódni, nem tudsz megnyugodni meg elaludni addig, amíg meg nem mérted, hogy mekkora. Én meg alapvetően nem ilyen vagyok... mármint, szívesen megmérem nagyon precízen akárhány ellenállás nagyságát, de csak ha kapok érte kreditet... Szóval nem tudom. Voltak azok a srácok ugye az egyetemen, akik már 10 évesen rádiót építettek, meg akiknek ez volt az ultimate nagy dolog, szabadidejükben áramköröket terveztek, mert ez volt a nagy hobbijuk, nézegették a nasa meg a CERN honlapját, hogy mik a legújabb kísérletek, stb. Nah, ők az igazi mérnökök, a jó mérnökök, azok akiknek az való, hogy egy céghez bekerülve kockuljanak mint az állat, és 20-30 év kemény munka után valami senior tervező specialisták legyenek valamilyen területen.

Én meg nem ilyen vagyok, méghozzá azért, mert engem ezek a dolgok bocsánat, de baromira nem érdekelnek. Nem, ez így nyilván nem igaz, de szerintem aki ismer, az érti, hogy mire gondolok. Szóval szeretek kockaságokkal foglalkozni, meg ezzel dolgozni, de nem ez a hű de nagy szenvedélyem, vagy a nagy szerelmem, meló után eszembe nem jutna szabadidőmben technológiai, meg fizikai dolgokról olvasni, ismereteket szerezni, vagy csak úgy tervezni magamnak valami áramkört. Ha kell, szívesen megcsinálom, de ha nem, akkor inkább vagyok a barátaimmal, járom a világot, olvasok, zenét hallgatok, stb. Szóval a karrieremmel kapcs is azt beszéltük meg, hogy megpróbáljuk majd egy kicsit elmozdítani. Félreértés ne essen, a jövőben is technikára, meg mobilkommunikációs ismeretekre fog szorítkozni a munkám, csak egy kicsit más emberekkel fogok együtt dolgozni, és ahelyett, hogy egy-egy program vagy funkció részletes megtanulását meg gyakorlását csinálnám állandóan, ehelyett több olyan mítingre kell majd járnom, vagy feladatban kell majd részt vennem ami stratégiával, folyamatokkal, projekt menedzsmenttel kapcsolatos, vagy amelyekből jobban átláthatom, hogy a rádiós csapat a nagyobb céges stratégiában hol helyezkedik el, miként felelünk meg a nagyobb terveknek. És ez jó, ez érdekes, ezt jó lenne kipróbálni. Lehet aztán nem megy majd jól (Karcsi mondta is, hogy készüljek fel, az elején szenvedni fogok, meg bukdácsolni, mert nem mindig egyszerű megtalálni a helyes hangnemet mindenkivel, de örül, hogy el akarok mozdulni ebbe az irányba, mert ez nagyon fontos, erre szükség van, és valószínű bele fogok majd jönni), meglátjuk. Lehet rá fogok jönni, hogy ez az egész valami tök rossz, és pár hónap múlva visszasírom majd a nyugodt kis zugomat a gép mögött a sarokban, amikor nem kellett mások hülyesége miatt aggódnom, elég volt csak a számítógép hibáin stresszelni magam. Szóval majd elválik.

Ami viszont a lényeg itt, az a mentalitás. Zseniális dolog, hogy mennyire érdekli a főnökeimet, hogy mi az amit szeretnék, mi az amit meg akarok tanulni, mi az amit ki akarok próbálni, mi az amihez úgy tűnik lenne tehetségem, és mennyire támogatják, hogy fejlődjek, hogy mélyítsem a tapasztalataimat, meg az ismereteimet. Erre újra meg újra rácsodálkozom. És ez tök jó, szóval kíváncsi leszek mit hozunk végül össze. A másik érdekes dolog, hogy azt maga Karcsi, aki a theali főnököm sem tudta, hogy meddig fogok Thealeben maradni. Ő azt hitte, hogy csak egy évet... elvileg másfelet... majd elválik. A tanulság, hogy nyitottnak kell lenni, meg figyelni. Van 4-5 főnököm, kicsit mindenki mást mond, kicsit nem is tudnak egymásról, meg egymás terveiről, ügyesen kell tervezni, meg szervezni, illetve ha szeretnél valamit magadnak, azután neked kell menned, és neked kell kikaparnod a gesztenyét a sikerhez. Mert a végén oda lyukadsz ki, ahová te magad tartasz. A többiek minden segítséget megpróbálnak megadni ahhoz, hogy olyan dolgokat csinálhass amiket szeretsz, de a munkát neked kell elvégezned, és neked kell szorgalmasnak, figyelmesnek, jófejnek, meg nyitottnak lenned az új lehetőségek irányába. Úgyhogy megyek is aludni, hogy holnap vihessem magammal a gesztenyekaparócájgomat.

(Ez a szám már lehet volt...)