Kockasági együttható

Huhh, a mai nap olyan volt, mint egy jó kis kombó a BME-n. Azzal kezdtünk, hogy bementünk a sloughi "irodába", pontosabban amellé. a telephelyre ahol a hálózati központos mérnökök vannak, és körbevezettek minket a teszthálózaton, meg alapos agytágítás volt arról, hogy mi micsoda, és mi, hogyan működik. Nos, ha eddig nem tűnt úgy, hogy itt az a klasszikus "mérnöki munka" is folyik, akkor a mai nap egy hatalmas cáfolás volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint mikor annó a T-MIT laborbemutatóján jártunk. Egyrészt láttunk rendes laborokat, számítógéptermeket komoly mérnökökkel, akik ott terveztekk, teszteltek, rengeteg panel, eszköz, kábel, meg csatlakozóhegyek. Mellette faradaykalickák, kisebbek, nagyobbak, hogy lehessen a hullámterjedést tesztelni,, az igazán durva mégis maga a hálózati berendezések, IP alapú kiszolgáló egységek, szerverdobozok vizsgálata volt. Az elmúlt 20 év válogatott adóval, kontrollereivel ismerkedhhettünk meg, minden szinte tökugyanúgy nézett ki, egy kb nagyfeszlabor méretű terem volt csurigrakva ilyen drabális dobozokkal, szerverekkel, full durva volt. A legfrisebb cuccoknál rengeteg IP csatlakozás, optikai kábelek tömkelege, a legdurvább mégis talán az volt, hogy micsoda őrületes hődiszcipáció zajlik a különböző adótornyoknál. Végtelen mennyiségű ventillátor, meg óriási csillapítók segítették azt, hogy "szobakörnyezetben" lehessen valós hálózati körülményeket létrehozni. Félwelmetes. Amúgy olyan brutális áram, meg energia kell ennek a gigateszthálózatműködtetéséhez, hogy a közeli erőmű speciálisan kezeli ezt az irodát, meg ezt az egész blokkot a hatalmas villamosenergiafelhasználás miatt. És tudod mi az abszolút poén? Hogy ezek után teleplakátozzák az iroda összes budját, hogy micsoda körrnyezettudatosak vagyunk, mert víz nélküli piszoárokat használunk, és ezzel mennyit spórolunk. :D Szerintem ha a PR-os aki ezt kitalálta lenézne a termekbe ahol ma mi jártunk, infarktust is kapna. :D

Nah, szóval van itt nagyon bonyolult, mély, komoly mérnöki munka is. Pl nagyon brutál lehet napi 8 órákat faraday kalickákban lehúzni, halkan jegyzem meg ezeken a részlegeken az amúgy mindig smartan öltöző angol mérnökök is csak egy szál pólókban lófráltak. Amúgy ez egy szép tudomány, és érdekes, meg izgalmas volt ezt az egészet látni, ,ég Ouluban kellett annó dolgoznom egy UMTS adóval, hát ez azért sokkal durvább volt. Ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy örülhetek, hogy nem ebbe a csoportba kerültem, valószínű főbe is lőném magam, ha egész nap ezeket a berendezések kellene tesztelnem, meg üzemeltetnem.

A délután amúgy erről is szólt, rámírt az európai tálentumos egyik főszervező menedzserHRes, hogy találkozzunk, és meséljek, hogy hogy érzem magam. Tök jó volt, nagyon érdekelte, hogy mi is az ábra, én meg igazából elmondtam minden szívfájdalmam, meg úgy in general, hogy két teljesen különálló vonalnak érzem azt amit ők mondanak, hogy mi leszünk a jövő európai biznisz vezetői, meg legyünk többek, meg ilyesmi... ahhoz képest, hogy meló szempontjából folyton gépekkel dolgozunk, és tervezünk, és egyre "gíkebb" feladatokba kell magunkat beleásnunk. Szóval meglátjuk mi lesz, mondott pár ötletet, mondta, hogy szeretne segíteni, meg majd találkozzunk rendszeresen, hogy a karrier terveket/lehetőségeket meg tudjuk beszélni, és követni tudjuk. Rendes dolog. Remélem vezet is majd ez az egész valahova.

Kb ennyi. Holnap jönnek szüleim, úgyhogy vasárnapig most szünetel a blog. Városnézés lesz, meg elmentem estefelé vettem cuccokat, hogy ha már meglátogatnak ne halljanak majd éhen a szomjúságtól. Holnap, holnapután még melózok, de pénteken majd megyünk kirándulni.

Amikor megszülettem, nem volt napsugár

... és még most sincs.

Tegnap óraátállítás volt, így elért minket az elkerülhetetlen: Mire végzünk a melóval, már besötétedett. Ma amúgy is piszok hosszú volt a nap. Egyrészt úgy volt, hogy ma lesz az évtized viharja, de ez ugye elmaradt... ennek ellenére bizonyos vonatokat töröltek, szóval zsongott a readingi állomás, mint a hangyaboj. Kitaláltam amúgy, hogy mégkorábban fogok kelni mostantól, hogy fél 9-re beérjek dolgozni, és negyed 6-ig bent legyek minden nap. Ez azért így korrektebb, mert a pisiszünet, teaszünet, ebédszünet időpontjait jobban betartom, meg reggel talán lesz helyem is. Amúgy zsufi nap volt, délelőtt egyszerre két projekten dolgoztam két monitoron, du meg elmentünk Csavardi Samuval Sloughba, ahol megnéztünk egy másik irodát. Nos, az ottani kockasági mutató messzemenőkig átlendült a tűríséhatáron. Azzal foglalatoskodtak az ott dolgozók, hogy mobilprototípusokat (iphone 6 meg ilyen még meg nem jelent, meg be sem jelentett cuccokat) tesztelgettek, hogy tudnak-e kommunikálni, fasza-e a szoftver, stb. Alapvetően jól hangzik a dolog, de tessék elhinni, azért én biztos gutaütést kapnék ha napi 8 órában azt kellene nézegttem, hogy a 2g 3g 4g protokollok különböző csomagjaiban az egyes bájtok mit jelentenek, és, hogy melyikben mit küld a telefon, az állomás, stb. A faszi amúgy nagyon örült, hogy ott vagyunk, mondta, hogy majd lefekvés előtt szabadidőnkben mindenképp olvasgassuk el a 3G protokoll részleteit, hogy hogyan épül fel, meg a kommunikációban a csomagokban melyik bájt mit jelent. Ajánlom én is a kedves olvasóknak, miután egy ilyenen végignyálazod magad, garantálom, hogy értékelni fogod az épp aktuális melódat, még akkor is, ha az épp wc pucolás.

Utána meg bemutattak minket egy pofátlanul csinos, igen igen szemrevaló lengyel leánynak, akiben egyrészt az is durva volt, hogy villamosmérnök (mert ugye nálunk nincsenek lányok, ha meg vannak is akkor ők nem okvetlenül olyanok, hogy meg lehet különböztetni őket a fiúktól...), de az igazán kemény az volt, hogy volt nála 12 mobil, és imádta mind. Mindegyikre megmondta, hogy hűűűdenagyonfasza, és ezajövő, meg deszuper, mondta, hogy 2 hetente szokta cserélgetni a telóját, és full meg volt őrülve a különböző oprendszerekért, alkalmazásokért...na ott azért kiderült, hogy masszív gík, de kb olyan brutális szinten, amilyet még én is csak ritkán látok. Amúgy mondta, hogy a nemtommilyen részlegen, ahová majd másfél év múlva elvileg én is megyek van egy rahedli magyar mérnök, no nem o2-sök, hanem valami magyar cégnél dolgoznak, és onnan ki-kijönnek pár hétre ide mérni meg tesztelni ilyen ultragík cuccokat. Remélem még egy ideig elkerülöm őket... valahogy itt az angolok olyan elnézőek, hogy kb semmire nem emlékszem már az egyetemi tanulmányaimból, és minden apróságnak örülnek, gyanítom ha összefutnék ilyen bme-ről kikerült hazai arcokkal, az lenne az első kérdés, hogy hogyan kell a 3D Schrödinger egyenletet levezetni, és mi a faszt keresek itt, ha ilyen triviális dolgokat nem tudok. Ráadásul még Orosznál is megbuktam (hogy rohadna meg...). De nah, visszakanyarodva, tök érdekes volt az egész. Egyrészt mert Thealeben mindentől el vagyunk szigetelve, és jó látni, hogy máshol mi van, másrészt olyan volt az egész, mint valami egyetemi konzultáció. Holnap meg megyünk reggel laborba, Faraday kalickázni, meg mérni a süket szobában, tiszta mintha msc laborokban lennénk. :) És ez jó, nekem tökre tetszik. :) Kicsit jó látni ilyen szakmaibb, tudományosabb dolgokat is, és nem csak a hálózattervezést.

Más kérdés, hogy azért örökre tuti nem jönnék ide. Ráadásul ez sem a sloughi főépületben van... komolyan, a csicsás kacsalábon forgó gyönyörű irodában kb csak a marketingesek, hresek, salesesek, pénzügyesek, meg a többi agyatlan faszagyerek, és csinilány van, a mérnökök, meg akik alapvetően dolgoznak, és megcsinálják a dolgokat, amiket utána lehet marketingelni, meg eladni, eldugják is félreeső helyekre. Nah, ne tessék azért mindjárt sértődni, szeretjük a többi részleget is, ők is jófejek. :) De hosszútávon majd mindenképp meg kellene próbálnom magam beverekednem ebbe az irányba. Egyrészt mert napi 8 óra kockulást kiújul a pikkelysömöröm, másrészt, mert a valódi felelősség/pénz/hatalom/elismerés ott van... illetve a legfontosabb, hogy talán kicsit izgalmasabb dolgok, mint egész nap azt bámulni, hogy 10 méterrel idébb-vagy odébb tegyél-e egy antennát, és ha igen, milyen szögben álljon.

Na hirtelen ennyi, kicsit kesze-kusza vagyok, meg késő van... elment minden időm arra, hogy inget vasaltam. Jajj de utálom. A másik amit nagyon utálok a McDonalds, ma is ott ettünk, mert rohanás volt, és mire megérkeztünk a főirodába már bezárt a kajálda. Szóval imádkozok, hogy holnap valami rendes falat is jusson nekünk.

Eladó, kiadó...

... most a szívem.

Nem, nem romantikus dolgokról lesz szó. Tegnap elmentünk Csavardi Samuval egy ilyen business exhibition live nevű dologra Londonba. Emm. Kicsit mondjuk elcsesztük, mert péntek délutánra iratkoztunk fel segítőnek, a dolog pedig pangott, gyakorlatilag senki és semmi nem volt már ott. A dolognak amúgy az volt a lényege, hogy egy rahedli cég összegyűlt egy baromi nagy csarnokban, és ott ilyen profi cuccokat meg termékeket mutattak be. Minden szigorúan bizniszről, meg biznisz megoldásokról szólt, privát cuccoknak itt most helye nem volt. Nah, és itt volt egy kütyü ami 4g-ből wifit csinál úgy, hogy megtartja a sebességét, ezt kellett nekünk promotálnunk, meg meggyőzni ilyen bizniszvezetőket, hogy szerezzenek be ilyet, mert ez nagyon kell a vállalkozásuknak.

Megmondom őszintén, én eddig életemben nem végeztem nem mérnöki munkát. Mármint ugye tiszta sor, mérnöknek tanultam, mérnökként is dolgoztam mindig. Ehhez képest tegnap borzasztó nagy újdonság volt kipróbálni egy alapvetően saleses melót... még akkor is ha mindössze két embernek kellett összvissz bemutatni ezt a terméket a nap során. De ugye ez egy tök fura dolog, alapvetően "kliensekkel" soha nem találkozom, meg soha nem szembesülök a véleményükkel, észrevételeikkel. Itt viszont az egész erről szólt. Amúgy nem csináltam rosszul, bár igazán nagyot szerintem Samu dobott a dologgal, baromi kis lelkes meg meggyőző volt. Mondjuk ha valami jó, akkor azt könnyű eladni, ez a kütyü meg baromira felvillanyozta a kedves érdeklődőket. Amint meglátta a fickó, hogy milyen gyorsan megy a telefonján a youtube hd-ben, teljesen odavolt kb mindkettő, hogy hühühűűűűűű adjunk neki prospektust, mert hühühűűűűűűűű. Amúgy őrület, hogy az emberek mennyire meghülyülnek a technológiáért, mikor odajöttek az asztalhoz full szkeptikusak voltak, aztán meg teljesen odavoltak, hogy jáhááá egy másodpercel gyorsabban jön be a telefonomon a nemtommi. A másik vicces dolog az volt, amikor az ott sertepertélő hostesskislány megkérdezte, hogy mi is Nokia Lumia okostelefont kaptunk-e a cégtől, de mondtuk, hogy nem, mi csak egy iphonet. (A Marketingesek olyan Nokiat kaptak, ami tud 4G-t, a miénk meg nem.) De a csaj full megőrült, hogy mi az, hogy csak iphonet, hát az a legmenőbb, meg a celebeknek is az van, meg az detrendi, meg különben is, meg huhuhúúúú. Kréziwörld. Mivel hamarabb vége lett a dolognak, mint terveztük, Samuval megittunk egy pint sört utána, este meg átruccantam Windsorba, mert néhány kollégám ott tartott ilyen péntek esti iszogatást. 

Tök vicces mondjuk, hogy hét közben a műveletes kollégák (mérnökök, infósok) állandóan wacapon hülyülnek meg rengeteget kommentelnek/kommentelünk, de élőben soha nem szterveződnek találkák, meg el sem jönnek az ilyen teljes frissdiplomáscsoportos találkákra. Tegnap is alapvetően a marketinges/HRes/szélzes társasággal találkoztunk. De jól sikerült, rengeteget nevettünk, meg tök jól elvoltunk. Csak hát ugye utolsó vonatot el kellett érni, úgyhogy negyed 12-kor leléptünk páran. Amúgy Windsor tök jól néz ki, van egy óriási kastély, ott lakik a királynő. Azon felül viszont egy apró falucska, még Readinghez képest is full kihalt. :) Na majd megnézem egyszer napfényben is.

Mi történt még? Nem sok. Óh, csütörtökön bementem Lándönbe, szintén a céges frissdiplomások egy másik csoportja szervezett egy csapatépítő sörözést, mondjuk ott csak öten voltunk, és egy kicsit trükkös is volt az egész (a szervező csaj szabadidejében azon a helyen pincérnő is ahol voltunk, aztán kérdezés nélkül hozatta csak úgy nekünk a piákat, ami kissé kínos ám sajnos abszolút nem váratlan meglepetést eredményezett a számla kézhez kapásakor). Mindegy, ismerkedni kell, meg kapcsolatokat alakítani, szóval próbálok mindenhol ott lenni. Meg amúgy is jó haverkodni meg szocializálódni, szóval kellemes napok voltak. Most itt a hétvége, lövésem nincs mit csináljak. Mivel még nem kaptam fizut, semmit nem terveztem, kicsit felkészítem magam meg a szobát szüleim szerdai fogadására. Aztán majd ha jobban el leszek engedve, eljárok majd kirándulni, meg ilyenek, hogy ne unatkozzak. Ráadásul kicsit rockújságírni is kell, mert brutális elmaradásaim vannak.

Check-in

Csak gyorsan, mert későre jár.

Emm... semmmi extra nem volt a melóban, egy projekten dolgozgatok, rengeteg melót igényel a számítógéptől, ami azt jelenti, hogy mellette elég sok a szabadidőm. Eddig még elütöttem a kötelező kvízek kitöltésével, ügyintézéssel, e-mail válaszolgatásokkal, a jelentkezéssel ideoda, de ma vészesen elfogyott a tennivalóm. Szóval szóltam a főnökömnek, hogy túl sok a szabadidőm, adjon több melót, mondta, hogy remek, holnaptól fog. Hurrá. Ma megint volt egy kicsit ókvard szitu a lakótársaimmal, az egyik csaj randira ment, és elment fürdeni, de közben a szobájában felnyomta csutkára a dzsézondárullót, hogy hallja fürdés közben, ennek függvényében dübörgött a ház, én meg nem bírtam a szüleimmel skypeolni, mert csak a sónpóltól hallottam, hogy szexilédi. Rászóltam, hogy heló, ami nyilván mérgezi a kapcsolatot a többiekkel, de igazából... Hatan lakunk itt, próbálok türelmesnek lenni, de könyörgöm, ne zavarjuk egymást. Én sem teszem be a lenti dalt fullcsutkán fürdés alatt, hogy az utca is ezt hallja (lenne is sírás rívás)... Amúgy rendes, barátságos emberek ezek, apunak adok igazat aki azt mondta, hogy jobb, mintha cigányokkal laknék együtt. Ez igaz. De ennek ellenére túl sok kapcsolódási pontom nincs velük. Pl elmeséltem ma ennek a csajnak hogy este elmegyek egy spanyol kollégámhoz vacsizni, a japán felesége készít nekünk kaját. Utána a csaj úgy adta tovább ezt a többieknek, hogy valami fura japán nővel megyek randizni. Nah. Abszolút nem értem meg magam ezzel az öt emberrel, komolyan, mintha más bolygóról jöttek volna. :D

Nah, mint utaltam rá, áthívott az egyik srác kajálni, tök fasza volt, eldumáltunk, elhülyültünk, meg végre kicsit lazábban meg jól éreztem magam korombeliekkel. Kellett már, mint egy falat kenyér. Szóval az ember ha nagyon keres tud találni hasonló figurákat, és ez jó. Ennyi mára, szuper későn értem haza, reggel meló.

Kötelező önkénteskedés

Ugye de hülyén hangzik?

Nah, van nálunk a cégnél ilyen önkénteskedés dolog, a cégnek van ilyen jobbátesszük a világot programja. Terveztem, hogy ebbe beszállok, hogy emberek közé keveredjek, meg elüssem a szabadidőm, de ma ránkszóltak, hogy ebben kötelező is résztvenni. Szóval kitöltöttem néhány jelentkezési lapot, lesz ennek is valami tréningje, meg kiképzés, meg mittudoménmi, és akkor ezek után majd szabadidőnkben jókedvünkből megválthatjuk a világot. Amúgy ez azt mondják borzasztó hasznos, mert ha ilyeneket csinálunk, sokan megismerik a nevünket, és tudják, hogy aktívak vagyunk, és mindenben lelkesek vagyunk, és a kapcsolatok a későbbiekben jól jönnek majd. Másrészt nem igen tudom elképzelni, hogy a főnököm örülni fog annak, ha valamikor benyögöm, hogy nekem most antennatervezés helyett el kell mennem árva kisgyerekeknek elmagyarázni, hogy milyen jó is az iskolában mérnöknek tanulni. Na mindegy majd megpróbálom összehozni ezeket a dolgokat, meg valószínű időütközés esetén fogok majd túlórában itthonról dolgozni ellenszolgáltatás nélkül... most ha már "önkéntéskedsz", akkor azt csináld már önkéntesséből, meg szabadidőből, ne azért, hogy ezzel mismásold el a munkát.

Amúgy fura meg érdekes ez az egész. Volt ma egy konferenciahívásunk, és ugye mindig azt halljuk, hogy minél aktívabbak legyünk, minél többrétűek, minél szélesebb látókörrel, minél több helyen próbáljuk ki magunkat, ugyanakkor kiderült, hogy minél inkább letérünk a "nekünk kijelölt" munkapályáról, annál kisebb az esélye, hogy két év után is itt maradhatunk, mert igazából ez a két év egy speciális szerepbe való beleképzést jelent. Ami fura, mert eredetileg ez nem teljesen így hangzott, de hát nembaj. Gyanítom szemfülesnek, meg ébernek kell lenni, és valami okos, meg ügyes kompromisszumot megkötni. Aki azt hiszi, hogy az út vége az, hogy a sok év egyetemi szopása után kijössz Angliába a frankó mérnök pozícióba, ülsz a seggeden,és élvezed, hogy itt a kolbász is kerítésből van, az hatalmasat téved. A "munka" most jön ugye. Rengeteg képzésünk, meg tréningünk van, meg ilyesmi. De semmit nem kapunk készhez, ha tényleg szeretnél a jövő digitális vezetője lenni, magadnak kell a kapott képességeket kihasználni, és beverekedned maga oda ahová akarod. Szóval sokmindent el lehet érni, sokfelé el lehet jutni, de nagyon okosnak, és elővigyázatosnak kell lenni. Nem tudom amúgy mikor jut majd el az élet arra a pontra, hogy a sok stresszes rúgkapálás után ellazulhatsz, és élvezheted kicsit az eddigi sok sok munka gyümölcsét... úgy tűnik, hogy nem 25 éves korunkban történik ez meg. :D Legalábbis biztos el lehet üldögélni a gép előtt a sarokban és szürcsölni a kávét, de a közvetlen főnöködön kívül azt hiszem senki nem ezt akarja tőled. :D Vagy nem erre ösztönöznek.

Fura világ. Érdemes lesz továbbra is bátornak, szemfülesnek, és talpraesettnek lenni.

Amúgy két tökre nem ide tartozó dolog. Az egyik. Angliában ne vegyél sajtot. Komolyan. Full vacak sajtjaik vannak, botrány. Hihetetlenül büszkék a "britt csedári" sajtrja, de rémes. Olyan, mint az edámi, csak mégrosszabb. Közelébe nincs a trappistának. Komolyan, mostantól briet fogok venni, mert már annyira elegem van a csedárból, egész egyszerűen nem elég finom, meg ízes.

A másik amit semmi esetre ne vegyél itt, az a bor. Szinte az összes bor csavaroskupakos, és eddig én mindig csak "szar" borba futottam itt. Köszönőviszonyba sem volt egy finom szürkebaráttal, kékfrankossal.Valószínű vannak amúgy jó borok is, de azok azok palackja 10-11 fonttól kezdődik. Mondjuk az annyira még nem vészes. Na annyira még nem próbálgattam még végig, majd talán idővel.

Nah, ennyi mára. Baromi fáradt voltam egész nap, megpróbálok hamarabb lefeküdni.

This

Avagy vissza a realitások talajára.

Minden eddiginél elveszettebbnek érzem magam. :D Mármint, komolyan, lassan begolyózok. Ehmm. Ugye amit mondtam, hogy egyedüli céges arcként Readingben, meg egyedüli céges arcként Thealeben lenni eléggé elvág a világtól. Ehmmm vannak ilyen céges wacapp csoportok ahol folyamatosan napközben próbálnak a srácok kommunikálni egymással, ezekbe próbálok bele-bele szólni, de full béna kommentjeim vannak, és folyamatosan gáznak érzem magam miután kiküldöm őket poénosnak szánva, és semmi válasz nem jön rájuk.

A lakótársaimmal való "jól kijövésről" gyakorlatilag már teljesen lemondtam, full fura emberek, mármint semmi fura nincs bennük, csak van egyfajta magabiztosságuk ami nekem nincs, és semennyire sem tudok beilleszkedni közéjük. Nem tudok velük beszélgetni, már ők is lassan feladták a dolgot, és nem is igen próbálkoznak, elröhögcsélnek a saját kis dolgaikkal, békén hagyjuk egymást.

Nem is tudok mit mondani. Tudom, az előző bejegyzésem ilyen szuperhepi volt, akkor így 4 nap összezártság után valamennyire ráhangolódtam a dolgokra, de úgy, hogy most megint le vagyok szakadva a csoporttól, így igen elveszett vagyok. Aki ismer az tudja, hogy abszolút nincs türelmem, mindent akarok, és azonnal, a dolgok most pedig elég lassan haladnak, meg alakulnak. Nem is tudom mi furább, Milton Keynesben full egyedül lenni egy kis szobába zárva, vagy itt, ahol körülvesz egy csomó korodbeli, hasonló figura, mégis egyedül érzed magad közöttük. Nem is igazán az egyedüllét a baj, inkább az elveszettség érzés. Nem úgy sülnek el a poénjaid, nem úgy tudsz belefolyni a beszélgetésekbe... Olyan érzés ez, mintha én lennék a This. A This egy egyetemi haverunk volt, full elborult alak, abszolút szociopata. Már a barátunk volt, de idővel az idegrendszere nem bírta kezelni a sulival járó stresszt, és a srác teljesen elborult, és nem lehetett vele kijönni. Folyton kedves meg jópofa akart lenni, de mindig fordítva sült el. Így érzem most magam én is.

Mindegy, ez van. Nem adjuk fel, teszem a dolgom. Nem akarok senkit sem elkeseríteni, meg senki ne ijedjen meg, hogy jajj de rossz nekem. Beilleszkedni egy másik világba nem egyszerű. Mindig is tudtam, mindig is vállaltam. A konferencián az egyik csaj mondta, hogy "Marci, itt nem mindenki a barátod." Igaz. Kétségbeesetten próbálom helyettesíteni azokat az embereket akik odahaza, Finnországban, Japánban, meg egyéb helyeken közel álltak hozzám, de itt minden más... idő kell amíg ezt megemésztem, és megértem. Nem lesz semmi baj.

Play hard, work hard

Elnézést, hogy nem volt az utóbbi napokban bejegyzés, ennek egy nagyon egyszerű oka van. Londonban voltam 4 napig konferenciákon.

Vegyük sorba. Az első az Arsenal stadionban volt, 1 napos, a teljes UK rádiós mérnökcsapatnak. Hamisítatlan kolbászfesztivál, javarészt 30-40-es mérnökökkel, volt pár előadás, meg csapatépítés, ahol lufiból kellett mindenféle cuccokat építeni. Ritkán látsz olyat, hogy 8 csapatból 7 lufihajtogatás címszóval mobiltelefon átjátszó tornyokat épít lufikból. Kemény. Amúgy érdekes volt, meséltek csomó dolgot, aminek mondjuk egy részét nem értettem, de mindenképp hasznos meg érdekes. Az Arsenal stadion meg egy zseniális hely, iszonyat királyság.

A nagyobb dolog aztán a frissdiplomás konferencia volt, ami az O2-ben volt, 3 napos, és szállodában aludtunk. Őszinte leszek, én borzasztóan féltem a dologtól. Alapvetően azért, mert eleddig nem tudtam olyan hűdeigazán összehaverkodni. Valahogy nem igen tudtam beszállni a beszélgetéseikbe, olyan csendeskén üldögéltem mindig, figyeltem. Eleinte most is így volt. Ugye az érkezés az csak laza, kötetlen kajálás, beszélgetés, italozás volt a hotelben. Ott volt az összes brit kezdő, a németek, a spanyolok, meg a csehek. Ismerkedés, elvoltunk, igazából semmi extra nem történt, próbáltunk nyitni egymás felé. Nah aztán a az első rendes nap...

Szóval megint a szokásos agymosós bullshittel kezdtünk, hogy bímór, meg legyünk többek, mint milyen attitűddel dolgozunk, meg blabla. Csoportokba raktak minket, és együtt kellett mindenféle dolgokról beszélgetni, hogy hogyan lehet jobbkedvvel meg jobb teljesítménnyel dolgozni, hogy együtt mindent elérhetünk.... igazából tök jó dolgokról volt szó, de. Egy héten belül már harmadszor kellett végignéznem/hallgatnom kb ugyanazokat a diákat, megnézni ugyanazokat a videókat, hogy legyél kutyább, és mivel én egy olyan pozícióban vagyok ahol emberekkel nem igen, javarészt gépekkel, meg kompjuterprogramokkal kell foglalkoznom, már elsőre is csak nehezen találtam kapcsolódási pontokat. Aztán egy idő után besokalltam, és elszakadt a cérna. Mivel semmi értelmét nem láttam ennek a nagy közös fingfűrészelésnek, annál a feladatnál, hogy "Találjuk ki, és beszélgessük meg, hogy milyenebbek akarunk lenni a munkahelyen a hétköznapokban, csináljunk róla videót, és töltsük fel a céges fészbúkra!" azt válaszoltam, hogy én Kardashianabb szeretnék lenni (ez egy TV show 3 borzasztó buta, gazdag, és elkényeztetett csajról), amin a rengeteg komoly (és értelmetlen) beszélgetés után annyira meglepődött mindenki, hogy elkezdett röhögni, én meg a későbbiekben elővettem a legszatirikusabb, ironikusabb, és kritikusabb humoromat, és a nap hátralevő részében úgy hoztam csapattársaim tudtára a program értelmetlenségére vonatkozó véleményemet, hogy rengeteg poénos megjegyzéssel színesítettem a napot.

És ez bevált. Végre. Fel tudtam kicsit szabadulni, laza lettem, önmagam, és így valahogy csak meg tudtam nyílni a többiek előtt, meg ők is előttem, és el tudtam kezdeni végre valójában összebarátkozni a srácokkal, meg a csajokkal. A két csúcspont amúgy valószínű a metrón levágott közepesen obszcén monológom, illetve a nap végén "Mit tanult a csapatotok a 3D jegyében?" prezentáció volt. Amúgy ez már baromi kellett, nem tudom miért, valahogy a humor nálam az a közös nevező amit megtalálok az emberekkel, ha valaki nem veszi azokat a szatirikus poénokat amiket el szoktam sütni, akkor kellemesen elbeszélgethetünk, de igazán sosem fogunk összebarátkozni (ld a lakótársaim). Volt amúgy egy marha nagy Londoni városfelfedező játék is, abban pl a mi csapatunk brutálisan leszerepelt, de hát nah, nem is tudom mit vártak rendes csapatépítés nélkül. Amúgy villámgyorsan, hogy mi is volt a bajom a nappal kapcsolatban.

Tele volt a hely különböző szaktudású, nemzetiségű, tehetséges fiatalokkal. Rengeteget tanulhatunk együtt egymástól, workshopokban, előadásokon, praktikus, gyakorlatias ismeretátadáson, tréningeken,. Ehelyett mi kutyákról meg macskákról nézünk videókat. Heló...

Amúgy ha már különösebben a tetszésemet a szakmai program nem tudta elnyerni, az estét egy masszív berúgással sikerült megkoronáznom, amire mondhatnád, hogy nem volt egy bölcs dolog, de ez nem igaz, sikerült még jobban leküzdeni bátortalanságom, és nyíltabban, barátságosabban elhülyéskednem a többiekkel. Az egyik csajt el is jegyeztem, de erre másnap nem emlékeztem, csak a barátnői hívták fel rá a figyelmem. Remélem a valóságban majd ennél ügyesebb leszek.

Brutális másnaposság, és hihetetlen fáradság indította a második napot, az első kávészünetben kávé helyett bezártam magam az egyik wc-be és aludtam 15 percet. Ennek ellenére ez már egy sokkal frankóbb nap volt. Más csapatok, és rengeteg tréning, illetve előadás zajlott, frankó vezetőképzés, ami érdekes, szórakoztató, és hasznos volt, ebből már végre tudtunk tanulni. Előadások + játékok, este meg elmentünk a British Music Experience nevű kiállításra, és ott volt egy formális vacsora. Tök frankó amúgy a kiállítás, rengeteg brit zenei relikviát sorakoztat fel az elmúlt 50 évből, nekem nyilván a Judas Priest/Black Sabbath/Motörhead/Def Leppard cuccok jöttek be leginkább. További networking, további beszélgetés, majd elmentünk egy kocsma/diszkóba, és ittunk, meg táncoltunk. Baromi jó volt az egész, az egyetlen szépséghiba az volt, hogy az egyik ír csaj elkezdett verekedni egy random ott lévő brit csajjal, "catfight", ami később többrésztvevős kocsmai verekedéssé fajult. Valamikor hajnalban mentünk vissza a szállodába, egy indiai csaj a folyosón aludt, egy spanyol srác meg annyira berúgott, hogy elaludt a lépcsőházban két emelet között.

A harmadik nap is hasonló tréningekkel meg érdekes előadásokkal zajlott, ez a része már frankó volt, tanultunk egy csomót. Ami viszont számomra a legfontosabb az elmúlt napokból:

Mióta itt vagyok először érzem úgy, hogy sikerült barátokat szereznem, sikerült beilleszkednem valahova, és ténylegesen jól érezni magam. Borzasztó nehéz volt eleinte, nagyon elszoktam attól, hogy társaságban legyek, de a harmadik nap végére már mindig volt kikkel röhögni, beszélgetni, elszórakozni. Többen mondták, hogy én vagyok a kedvenc munkatársuk, én dobom fel az egész csoportot, meghívtak az egyik srác házavatójára, nah. Tudom, ez elég egoistának hangzik, de komolyan, úgy, hogy hetek óta full elveszettnek érzem magam ebben az egész országban, végre kijönni emberekkel, és beilleszkedni valahová kiemelkedő érzés.
A másik fontos dolog, hogy válogatott elit csapatról beszélünk. Komolyan, mindenki zseniális, mindenki jófej, mindenki szuper arc. Mindenkinek van valami full érdekes sztorija az életéről, a világról, az elhivatottságáról, kb az összes beszélgetés után az járt a fejemben " Wow, ez a csaj/srác zseniális!"
A harmadik, hogy a társaság tele van jobbnál jobb csajokkal, tudom ez kicsit hímsoviniszta hozzáállás, de nah, egy élmény volt velük összeismerkedni,táncolni, stb. Bár nemi élet jelentősen kevesebb volt, mint amiben a srácok jó része előzetesen reménykedett.

Rengeteg érdekes dolgot tanultam, láttam, hallottam. Remek napok voltak ezek, igazi agytágító, a maga hibái ellenére is. amúgy később odamentem a szervezőkhöz és megmondtam, hogy a jövőben mit lehetne / kellene másképp csinálni. Mégis zseniális volt, remekül szórakoztunk, jó volt kicsit jobban összebarátkozni ezekkel az arcokkal. Remélem hamarosan lesz folytatás, ami pedig fix, az egy egy hetes tréning/kongresszus Februárban Barcelonában! Csak győzzem kivárni. :))))))

Amúgy ez az a szám amit kb végtelenszer elénekelt a társaság a zenekiállítás karaoki részlegén:



Imádom ezt a társaságot, imádom ezt a céget, imádom egyelőre ezt az életet. Rengeteg röhögés, drunktalk, networking, áhhh. Szenzációs volt nah! :)