Na, akkor kezdésnek, hogy mi is az a bímór:
Nah, ennek szellemében ma be is mentem a céghez, egy ilyen bemutatkozós mítingre. Ugye arról, hogy konkrétan mit kell majd csinálnom eddig nem sok szó esett, de egy fazon a cégnél megkapta az önéletrajzom, és behívott, hogy ha van kedvem majd csatlakozzak na tímjéhez. Be is mutatott egy egytőltizesskálán 11es kockaságú indai srácnak, és elmesélték, hogy mivel foglalkoznak. 2.5 órán át beszélgettünk, elég érdekes a dolog, főleg, hogy eléggé színes spektrumot felölel, nem csak technológiát. Ugye első évben különböző elhelyezéseim lesznek, lehet ők lesznek az egyik. Viszont ami fura, és szimptaikus volt, hogy borzasztóan támogatják, meg szeretnék ha náluk is, meg mindenfelé is minél többmindenbe belekóstolnék. Azt akarják, hogy találjam meg önmagam, azt, hogy mi érdekel, mi tesz boldoggá, és azzal foglalkozzak. Ha projekt menedzsment, akkor azzal, ha kódolás akkor azzal, ha nemzetközi céges kapcsolatok meg ilyesmi, akkor azzal... szóval wow. Sok lehetőség, és végtelenül barátságosak, meg türelmesek, amit kérnek az a lelkesedés, és a nyitottság. Ezt pedig megpróbálom majd nekik megadni. Azt próbálják éreztetni, és azt hiszem igazuk is van, hogy a karrierem az elején tart, és most kell elindulni és a legtöbbet kihozni belőle, hogy olyan dolgokat csináljak amik boldoggá tesznek. És ebben ők segíteni szeretnének, még akkor is, ha ez esetleg azt jelenti, hogy végül nem velük fogok dolgozni. De szimpi volt amit meséltek (részletekbe talán nem lenne szerencsés itt belemenni), meglátjuk. Mindenestre úgy érzem, hogy nem akarok a kódolásnál meg a gíkdolgoknál leragadni, és változatosabb, átfogóbb képet szeretnék kapni, illetve abban dolgozni. Mítink után meg meghívtak ebédelni. Nem vagyok az a pironkodós típus, de wow. Komolyan. Ott a szuperfenszi irodában az ingesgalléros fickók közt sétálgatni meg kajálni nem kicsit volt megtisztelő érzés. Szuperprofessional minden és mindenki, a kaja meg full változatos... lányos zavaromban mondjuk én fish end csipszet ettem, de olasztól a keleti kajákig van minden. Csak rántott hús nincs...
Utána vettem párnát meg takarót, mert tegnap anékül aludtam, és kurrrrva szar volt. De ma már talán jobb lesz. Utána meg bementem Lándönbe, találkozni egy régi Erasmusos barátommal. Bementünk a British múzeumba dumálni. :D Hmm. Lándön. Tök jó hely, csak nehéz odajutni. Nem, nem teljesen van ez így, 1 óra alatt beérek a belvárosba a házam ajtajától a gond az árral van. Metrójegyekkel együtt az odavissza út 21 font, és az marha sok. Szóval csak ritkán fogok bejárni... pedig tök jó lenne gyakran. Mert egy élettel teli város. A barátom bevitt egy ilyen egyetemi pub kvízre, ahol phds cserediákok versenyeztek egymással, én is megismertem pár arcot. És baromi jó volt. Jajjj annyira jó lenne megint cserediáknak lenni, vagy esnezni, vagy ilyesmit csinálni. :S Nagyon hiányzik, és jó lenne a szabadidőmben a melóba belefásuló profik helyett külfi diákokkkal ökörködni meg bulizni. Csak hát úgy hogy max heti 1-szer tuti Londonba bemenni és akkor sem igen tudok hová, így nem fogok tudni semmilyen társaságba igazán beletartozni. :S Ez van. Pedig dejó lenne. Most is vége lett a kvíznek és mindenki rohant haza pedig még de szívesen maradtam volna dumálni meg ismerkedni. De én is nyuszi voltam, és mentem az ismerőseimmel ahelyett, hogy nyitottam volna az új arcok felé. Itthon meg kajáltam, és beköszöntem a lányoknak akik dzsörzisór nézéssel töltik az estét. Party hard!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése