A nyugati civilázáció hanyatlása, és bukása

Visszatértem, mint a szalmonella!!! :D

Anyuék meglátogattak a hétvégén, nagyon frankó volt, egészen Magyarországról eljöttek, nem tévedtek el a reptéren, turistáskodtunk, meg városnéztünk. Windsor, Tower, Tower Bridge, Big Ben, Small Ben, Medium Ben, volt itt minden. Vagyis hát nyilván nem, mert London hatalmas nagy, szóval ha majd jönnek megint, még lesz egy csomó hely amit megnézünk majd, itt hónapokig el lehet úgy lenni, hogy napi 8 órában turistáskodsz. Halkan jegyzem meg, Amerikaiak százai állítják, hogy Európát meg lehet nézni mindenestül egy hét alatt, hirdetnek is így utakat, és el is hiszik a résztvevők, hogy ez így működik... ne emigráljatok Amerikába. Ott aztán nagyon hülye mindenki. (Tudom, tudom ez nem igaz, zseniális tudósok, mérnökök termelődnek ki onnan, de az átlagember azért eléggé bumbi.)

Nah, folytatódnak a dolgos hétköznapok. Eléggé el vagyok havazva melóval. Két projekten dolgozom párhuzamosan, a határidők kezdenek szorítani, úgyhogy eléggé lefoglalnak. Emellett van egy harmadik "szabadidős projekt is", az inkább csak egy logikai/stratégiai dolog, amivel eddig nem igen volt időm foglalkozni, de majd igyekszem agyalni rajta. Mintha ez nem lenne elég, ma bementünk Csavardi Samuval a fő irodába. Jelentkeztünk egy ilyen "pultos melóra", a fő folyosón járókelőket kellett leszólítanunk, és a figyelmükbe ajánlani a programot amiben vagyunk. Na most egy én borzasztó félénk, meg szemérmetes vagyok, szóval abszolút nem tudtam odamenni ilyen random járókelőkhöz, hogy "heló, hallottál a tálentumról?"... másrészt pont olyankor voltunk beosztva amikor kb senki nem járt arra. Mindegy. Megismertem pár új arcot, bent voltam Sloughban, ebédidőben tudtam kicsit dumálni/haverkodni a többi frissdiplomással, szóval még így is azt mondom, hogy hasznos volt, lévén, hogy "megmutattam magam", és egy kicsit tudtam dumálni/ismerkedni szocializálódni. A munkahelyen a legfontosabb a "networking", azaz legyen egy közösségi hálód, ismerj egy rahedli embert, mindenki állandóan erről beszél, hogy legyél ott mindenhol, és tudjon mindenki arról, hogy ki vagy. Mintha az nem is számítana, hogy a valódi munkát mennyire jól csinálod. Na és itt el is jutunk a nap második eseményéhez.

Résztvettünk egy workshopon, ami arról szólt, hogy miként csináld a networkinget, hogy használd a linkedint, a közösségi oldalakat, hogy tedd önmagad márkává, és építs karriert. A világ brutális gyorsasággal változik. A változást az internet, és az okostelefonok, meg a közösségi oldalak hajtják. Sokszorannyi információ jut el az emberhez manapság egy perc alatt, mint 30-20 vagy akár 10 éve. Ráadásul a kütyüid segítségével folyamatosan azt csinálhatsz amit csak akarsz (dumálhatsz, csetelhetsz, zenét hallgathatsz, játszhatsz, stb), igazából nincsenek korlátok. Amikor gyerek voltam, és arról beszéltek az osztályfőnökeim, hogy milyen rémes a fogyasztói társadalom, arra gondoltak, hogy milyen rossz, hogy az ember boltba jár, pénzért vesz valamit, majd egy-két hónap múlva eldobja, és vesz egy újat ahelyett, hogy megszerelné.

Ma már ilyen sincs. A neten kapsz mindent ingyen, ráadásul mindenből rengeteget. Nem kell vicckönyvet venni, mert ott a 9gag, nem kell CD-t venni, mert ott a spotify, nem kell ruhakatalógust/életmódmagazint vagy akármit venni, mert ott a pinterest, stb stb. Egy ára van a dolgoknak, mindig elérhetőnek kell lenni, mindenhez a neved kell adni, és reklámoznod kell mindent... ne tessék nagy dologra gondolni, elég egy lájk a facebokon, vagy az, ha az alkalmazások hozzáférhetnek a faladhoz, és spamelhetnek a barátaidnak.

Mondom a legújabb őrületet. Este kiderült a frissdiplomás wacapcsoportban, hogy néhány csaj ( full extrás, dögös, gyönyörű bigék, azt hinnéd, hogy ilyen marhaságok nélkül is tucatjával zsongják őket körül a fickók) fent van egy "társkereső oldalon"... illetve ez nem is oldal, egyszerűen csak egy alkalmazás, a tinder, most kezd elterjedni az egyesült királyságban, egy szuperúj őrület itt. Szexivagynem alapon működik, minden adatodhoz hozzáfér a facebookról (amire tolja fel az adatokat automatikusan a netflix, a spotify, a pinterest, meg a többi cucc), szóval az érdeklődési köröd, a korod, a végzettséged, meg a lakhelyed alapján képeket ad be a progi az ellenkező nem képviselőiről, te meg balra vagy jobbra swipe-al értékeled, hogy "dugnád-e, vagy sem". Ha mindketten közösüléspozitívnak találjátok egymást, elkezdhettek csetelni, ismerkedni. Borzasztó additív, ráadásul baromi gyorsan és egyszerűen rengeteg lehetséges új lehetőséget kapsz, ergó nagyiparban fogyaszthatod a csajokatpasikat a buszmegállóban, a trolin, a budin ülve, ruhapróba közben, meg úgy bármikor, hisz állandóan a telódon lógsz úgyis. Minden nyilvános persze, minden össze van kötve a többi fiókoddal, szóval mindenki mindent láthat ha akar. És ez félelmetes. Két dolog miatt. Az egyik, az az utópisztikus jelleg. Ugye kétféle utópiaregény lett népszerű, az egyik a diktatórikus rabszolgaszerű, nélkülözésben történő (1984), a másik meg ahol az emberek önként és dalolva adnak át minden személyes infót mindenkinek (Szép Új Világ). Utóbbi valósult meg. Senkinek semmi titka, mindent megkaphatsz ingyen, vagy olcsón, csak reklámozd, csak lájkold, cset tweeteld, csak hashtageld, csak oszd meg.

A másik borzasztó dolog, hogy mivel rengeteg embert ajánl a figyelmedbe a program (mondjuk egy nap értékelsz 200 csajt/pasit), igazából nem fogod az idődet arra pazarolni, hogy bárkit is jobban megismerj, hisz amint úgy érzed, hogy valami kicsit is nem jó épp, továbblépsz... van 200 jobb lehetőség. Olyan ez, mint mikor a HIMYMben a Barney a Super Bowl döntőbe kitette a telefonszámát, hogy hívják a csajok, és onnantól folyamatosan csörgött a telója... de senkivel nem feküdt le végül, mert mindig épp jött egy jobbnak tűnő lehetősége. És ha már ugye itt vagyunk a jéghegy csúcsán, amikor mindennek egy esélyt adsz, és legyen az ember, termék, művészet, vagy bármi, ha nem tetszik, 10 másodperc után kéred a következőt, mit is jelent ez? Azt, hogy a világ elfelszínesedik. Ugye mivel rengeteg infó érkezik hozzád mindenhonnan, semmit nem akarsz jobban megismerni, semmire nem vagy igazából kíváncsi. Legyen az első benyomás, legyen a sekély, felszínes kép szimpatikus, és kész. És pont erről volt szó ma ezen a workshopon is! Állandóan csatlakozol a facebookra, és a netre, bármi is történik veled. A főnököd, a munkatársaid, meg mindenki mindig látja mit csinálsz. Nem tölthetsz fel a facebookra sörözős képeket, ha csak nem akarod azt a benyomást kelteni, hogy "ejj de laza vagyok, heti egyszer legurítok egy barátommal egy pintet". Nem hallgathatsz olyan zenét amilyent akarsz, mert bármennyire is jó fej vagy, ha a főnököd véletlenül meglátja, hogy szabadidőben a Prosectura együttes Fazonra Nyírt Pina című dalát hallgatod, nem fog kinevezni... bármennyire is vagy jó dolgozó. Persze erre lehet mondani, hogy " nem csatlakozok a netre, privát módon hallgatok zenét, elrejtem a dolgaimat..." de az sem jó ám. Mert ahogy mondta ma az előadó... ha rendszeresen nem tweetelsz, nem osztod meg a facebookon a státuszodat, vagy a képeidet, a zenéidet, akkor is gyanús vagy... "mindenki más azt csinálja, te miért nem?"

Szóval a világ átalakul. A felszín mindennél fontosabb, légy szép, légy normális, ne legyenek titkaid, ne legyenek rossz pillanataid. Légy egy márka, légy kiszámítható, adj sokat az embereknek...ne igazából, csak amolyan sekélyesen. És félreértés ne essék, nem ítélkezem. Ez az irány ami felé tart a világ (és 5-10 év múlva Magyarország is ilyen lesz, a nyugat meg még inkább, amíg tényleg be nem köszönt a Szép Új Világ szintű utópiakor), mindössze ami zavar, vagy ami fura, hogy mivel ez a fajta sekélyes viselkedés abszolút nem egyezik az elveimmel, kicsit nehezen találom, hogy miként is kell ebbe belecsöppenni. Hogyan lehet előléptetéseket kapni facebook-os státusz frissítésekből, vagy előléptetéseket elbukni azok hiányában? 

Őrületnek hangzik, de itt a digitális forradalom. Lemaradni, kimaradni nem szabad, úgyhogy csatára fel. Noha nem fogok továbbra sem havi 4-5 giga adatforgalmat generálni, meg regelni instagramra, meg a hasonló marhaságokra, de továbbra is figyelemmel kísérem a trendeket, az appokat, és, hogy mi is történik, mi népszerű, mi kell az embereknek. Mert aki nem birka módon használja a sok népbutító marhaságot, hanem megérti, hogy miért népszerűek, és ezzel a tudással ki tudja használni a buta birka népet, az fog a végén nevetni... meg pénzt keresni.