Uram, ön meg lett vezetve!

Az elmúlt három napban alapvetően két említésre méltó dolog történt. Megházasodtam, és gyerekem született. Nem, nem ám, csak viccelek. :) Az egyik, hogy tegnap este összegyűltünk a friss kezdő mérnökkollégákkal Windsorban enni egy burgert, és legurítani egy pintet, tök jól sikerült. Semmi különösen extra, de elvoltunk, elnevetgéltünk, elviccelődtünk. Mondjuk a társaság véletlenül sem mondható partyarcnak, kb 9-kor már lelépett mindenki, a végére nagyon kevesen maradtunk, meg azért elég kényeskék a többiek "jajj mennyi idő hazaérni, jajj, milyen vonat megy ilyenkorolyankor stb." De azért jó volt.

A másik az volt, hogy szerdán elmentünk egy előadásra... Derek (na ezt a nevet nem tudom magyarosítani) turnézott. Ő a csoportunk fő fő fő főnöke, talán még a vezetőségben is benne van, nagy ember. Vele volt kérdezz felelek, illetve hozott 3 embert, akik előadásokat tartottak. Az első kiberbiztonságtechinkáról szólt egy roppant kövér, és kocka fickó előadásában, volt egy bizniszfelépítésről, meg egy nő a végén IT dolgokról mesélt. Utóbbi teljesen elszaladt a fülem mellett, semmit nem bírnék mondani arról, hogy mit mondott. A biztonságtechnikai kicsit sablonos volt, de azért eléggé érdekes, meg figyelemfelkeltő. De amiről igazán szeretnék mesélni, az a harmadik előadás, illetve annak is egy apró részletkéje.

Szóval a csávó még a bemutatkozás körül azt akarta elmagyarázni, hogy ő kicsoda, meg mit csinál, ami itt és most full lényegtelen. Ellenben ami lényeges az a következő: A nagyvállalatot, illetve annak a működtetését/futtatását úgy kell elképzelni, mint egy nagyváros vezetését, illetve annak látképének a megtervezését. Pl van a legfelsőbb management, akik az igazán nagyon nagy dolgokról döntenek, illetve határoznak, na az analógia szerint ő a város főépítésze. Aki a város "látképéért" felel, az arculatér, hogy hová, nagyjából milyen karakterű épület kell, hogy egységes, hangulatos, működőképes legyen az egész. Magukat az épületeket aztán az építészmérnökök tervezik meg, na a cégnél ők  "biznisz építészek (business architecture)", a biznisz stratégia emberei, akik a felső vezetését vágyálmait megtervezik, és kitalálják, hogy mit is kellene csinálni ahhoz, hogy a nagy tervek megvalósuljanak. Alattuk vannak az építőmérnökök, azaz az egyes részlegek vezetői, akik konkrétan az építkezés kivitelezésért felelősek, nálunk például vegyük azokat a fickókat, akik az egyes részlegeket vezetik, és a részlegek zavartalan működését vigyázzák/menedzselik/felügyelik/teszik lehetővé. Legalul meg van a munkás. A fizikai munkás, aki épít. Na a valóságban ez, a mérnök.

Persze, ezt nem gy mondta, mert ez kicsit derogáló. Ilyen nagyon okos kis virágnyelv volt az egész, egy mosolygós málészájú, szemüveges pacák volt, igyekezett mindenkinél benyalni egy kicsit, nagyon a sorok közt kellett olvasni, hogy ezt így leszűrd. Ugyanakkor sajnos ez egy igaz dolog. Mi vagyunk az építők. Nekünk nem a bicepszünk nagy, és hordjuk a kőműveskanalat, hanem az agyunk, és mint a gépek csinálunk a programozást/hálózattervezést stb. Persze, más dolog, mi nagyon sokat tanultunk ezért, és borzasztó bonyolult dolgokról van szó... d a végén mégis csak úgy dolgozol, mint a robot, vagy mint a betanított munkás. Csak nem maltert keversz, vagy ládát cipelsz, hanem programozol. A nagy képben viszont mégis ugyanott vagy.  És őszintén szólva ez azért elég szar. Mármint, tudom, ez tök változó, de nekem pl ez elég szar. Rengeteg olyan mérnök, meg programozó van akik imádnak bevonulni a sarokba és kódolni, vagy valami programban szütyögni egyedül napi 8-9 órát. De engem ez nem hat meg. 2 dolog miatt. Egy, baromira nem értékelnek. Ugyanúgy te vagy a fura, béna, lúzer kockagyerek a vállalatban, mint ahogy az voltál a gimiben, vagy az egyetemen. Közben ott vannak a szép, agyatlan csinifiúk és lányok, akik állandóan buliznak, szeretkeznek, szórakoznak (míg te keményen tanulsz), ellébecolnak a BGF és társai szerű műintézményekben, majd hopp: a hozzájuk hasonló HR-es felveszi őket pénzügybe, stratégiába, menedzsmentbe... és ők lesznek a főnökeid. Nagyobb a tisztelet amit kapnak, nagyobb a fizu amit kapnak... míg te halálra gürizted meg tanultad magad, és lemondtál egy csomó mókáról...csak azért, hogy utána ők dirigáljanak neked, és mondják meg mit is építs/programozz/tervezz. Hol itt az igazság kérem? Mert persze, értem én, a vezetést végezzék olyan emberek, akik azt tanulták az egyetemen, meg akiknek pénzügyi/menedzseri/stratégiai hátterük van. De ezeknek a dolgoknak a megtanulása elsajátítása jelentősen kevesebb erőfeszítést igényel, mint a komplex matematika, illetve fizika megértése. Miért nem azok kapják meg az elismerést, akik éveken át sokkal komplexebb, és keményebb munkát végeztek? Mérnöknek lenni egy tök lúzer dolog ha belegondolsz. 18 évesen elmész az egyetemre, gondolván, hogy keményen dolgozni akarsz, azért, hogy egy jó állásod, és sok pénzed, meg egy biztos családi háttered lehessen majd egy nap. A hülye osztálytársaid, akik meg mindig csak röhögtek rajtad, elmennek a 128. európai tanulmányok kurzusra valami full utolsó főiskolára. Te tanulsz, ő partizik, te szenvedsz, ő meg röhög rajtad. Majd bumm, a kemény erőfeszítésnek köszönhetően végre megvan az álmod, nagy nehezen kapsz egy fasza mérnök melót egy nagy cégnél... megérte tanulni! Gondolod... amíg meg nem látod, hogy a régi ismerősöd az fölötted van a menedzsement csoportban, 2-szer annyit keres mint te, meghúzza meló után az összes kolléganőjét (mert azon a részlegen még olyanok is vannak), és az 5-ös bmw-jével mindig a te helyeden parkol... csak, hogy továbbra is orrod alá dörgölhesse, hogy te vagy a lúzer, ő meg a májjer.

Jó persze, most eléggé kikarikíroztam a helyzetet, de talán érthető azért, hogy miről beszélek. Nyilván a valóság ennyire nem radikális, de azért közel állunk a helyzethez. Pl abszolút nem vagyok már benne biztos, hogy megérte-e annyira keményen tanulni, mint ahogy azt mi tettük 18-19-20 évesen (félreértés ne essék, tanulni kell, a kérdés csak az, hogy hol a határ ameddig azt komolyan érdemes venni). Persze, amúgy ebben benne van, hogy borzasztó fiatal vagyok még, ráadásul piszkosul hajt a kalandvágy, meg ugye úgy van ezzel az ember, hogy ha egy utolsó kis veszprém megyei városka noname iskoláiból eljutottam odáig, hogy a világ egyik legerősebb gazdasági hatalmában dolgozhatok egy olyan szektorban, ami korunk talán leggyorsabban fejlődő, és legnagyobb potenciálját jelentő szektora... ráadásul egy olyan programban vagyok benn, amely azt ígéri, hogy "a jövő üzleti vezetője lehetek", akkor már baromira nem akarok itt megállni, és tényleg ki akarom használni a lehetőségeimet, és egy napom a beígért vezetővé akarok válni. Persze könnyű vérszemet kapni, ha állandóan azt hajtogatják, hogy "bemoredog" ha-ha. Na de a viccet félretéve. Fiatalként érthető, hogy mindent akarok, ráadásul mindent azonnal. De az szokott elgondolkodtatni, mikor hébe-hóba látok 1-1 40-50 közötti mérnököt, aki most jön rá, hogy húúú feljebb kéne mászni, és beül azokra a tréningekre/előadásokra, amikre mi... mert érdekes módon a vezető pozíciókban nem az ő korosztályuk van ám. Fiatal, szép emberek, 30-as 40-es fazonok. 

Áh, fura az egész. Az előadások végén, odajött hozzánk egy random faszi, és elkezdett magyarázni valami nemtommilyen vizsgáról, hogy tökmindegy mi van, azt mindenképp tegyük le, mert ha az megvan, azt mindenki ismeri/elfogadja/mindenkinek kell, a karrierünk szárnyalni fog az égig. De hát a franctudja. Na majd utána nézek. Fura ez az egész, mert mindenki akivel találkozol azt mondja, hogy csináld azt amit ő mondd, mert a karriered íííígy fog felfele szárnyalni. És mindegyik tök mást mond. Na így igazodj ki! :D Mindenesetre ez egy kemény dió, és 2 hónap alatt még láthatóan kevés ismeretanyagot halmoztam fel. De nyitott füllel kell járni, mindenféle emberekkel találkozni kell, mindent tanulni, mindenen résztvenni kell, mindenkivel barátkozni kell, stb stb. Ebben meg én próbálkozom, kicsit talán túl erősen is, se egyrészt kint vagyok egyedül a világ végén, másrészt a társaság azért nem annyira közösségi program rajongó... na majd idővel ez talán változik.