Noh. Mikor először mentem külföldre "élni" azt mondta egy finn fazon, hogy három része van a kintlétnek. Az első, hogy júúúúj de nagyon tetszik minden, és minden szuper, és mindent imádsz. A második a kultúrsokk, amikor elkezd idegesíteni, hogy minden fura, meg minden máshogy van, mint amihez hozzászoktál, és hirtelen megijedsz, meg semmi nem tetszik, meg honvágyad van, és rosszul érzed magad. A harmadik mikor lenyugszol, és lassan megszoksz, és elkezded befogadni a más dolgokat, és megszeretni őket.
Nos, ma nálam beütött a kultúrsokk keményen (tehát eddig tartott a blog vidám része ha-ha), és ma eléggé felhúztam magam a melóban. Min? Hát nyilván az angolszász mértékegységeken, mi máson! Mert. Szerettem volna egy programba koordináták alapján mérési adatokat importálni (aki már most nem érti, az szerintem itt abba is hagyhatja, majd a következő bejegyzés ígérem egyszerűbb szövegezésű lesz :)). Igen ám, de az UK-ban (ahol áthalad a 0. hosszúság) a térképészetben nem ezt használjuk, hanem van a UK-nak egy saját koordinátarendszere, amiben méter alapon egy kezdőponttól számítják, hogy mi mennyire van (full retardált dolog, mert amúgy semmit nem számítanak méterben, minden yardban, meg mérföldben, meg inchben van... de a rádiótervezésben mi métert használunk), és nem a hosszúsági meg a szélességi fokok szerinti koordinátákat használjuk. Úgyhogy. Ma azzal telt a fél napom, hogy egy programnak próbáljam meg elmagyarázni, hogy ne a UK rendszer szerint számoljon (mert a mérési adatokat valamilyen teljesen agyahagyott elgondolásból meg szélességi/hosszúsági fokos koordinátákban adták meg nekem azok akik megmérték a jelerősségeket)... de a hülye program azt meg csak akkor fogadja el, ha a koordinátáknál nem tizedestörtet használok, hanem fokot, szögpercet, meg ilyeneket, na de azt aztán már végképp nem találtam meg sehol, hogy ott mit, hogyan alakítgassak, szóval a sok sziszifuszi piszmogást nem bírtam ügyesen befejezni, holnap jön a round 2. Főnököm, Karcsi amúgy már egy korábbi programverzióval ezt meg tudta csinálni, hát nah. Ezzel meg most nem megy. Ilyen amúgy a mérnök meló, akár programozol, akár tervezel, mindig ilyen vacak marhaságokon akadsz fent és idegeskedsz, mert ilyen abszurd hülyeségek miatt nem tudsz rendesen haladni. Amúgy ma van Karcsi szülinapja, hozott egy rahedli csokit, komolyan mondom karácsonyra diabéteszben kihal a teljes rádiótervező részleg, annyi édesség van az irodában mostanság. Ráadásul ma a nemtommelyik részlegnek szülinapja is volt, szóval kaptunk még extra ingyentortát. Öröm az ürömben.
Más semmi érdekes nem történt, telnek-múlnak a napok, sikeresen rászerveztek még egy karácsonyi a bulit a rádiósra, úgyhogy most már 3 van egy időben, én nyilván a legkockábban leszek majd jelen (mert az ingyér van, meg mert velük dolgozok végig, most akkor karikor nyilván nem fogok elmenni az alig ismert marketingesekkel bohóckodni, más kérdés, hogy azért a szervezést csinálhatnák jóóóval ügyesebben is a többiek.) Mindegy, ez van, ha Thealeben vagy a világ végén vagy. Jövő csütörtökön majd lesz személyes találkozóm az egyik program főszervezővel, majd jól elküldöm az anyjába, hogy az amúgy is idegenből idepottyant, ismerősök nélküli gyereket elszáműzte a világ végére... nem, nem fogom elküldeni az anyjába, de majd megmondom neki, hogy ez nem igen volt fair play díjas húzás. Bár nah, maga a meló amúgy továbbra sem rossz (kivéve amikor ilyen marhaságokkal kell szenvednem, hogy a koordinátákat kell váltogatnom ilyenolyanból amolyanba), meg amúgy fontos dolgokat csinálok, meg karrier szempontból abszolút nem rossz, hogy abban a projektben vagyok amiben... mert ez eléggé nagy, meg fontos cucc, ahogy Samu utalt rá, 10-15 év múlva is tudna fogja mindenki mi volt ez. (Európában az eddigi leggyorsabb rádióhálózat tervezést ez a csopi hozta most össze, rekorder mindenben, és iszonyat sok pénzt spórolunk vele, szóval ez tényleg jó cucc.) Szóval nagyon nem fogok panaszkodni, csak majd egy kis ejnyebejnyét eresztek meg. Addig meg próbálok eligazodni a térképen, a blogba meg izgalmasabb dolgokról írni. Holnap majd megpróbálok valami krimis, üldözéses maffiás szerelmi bejegyzést csinálni.
Addig is itt egy örök kedvenc brit sláger, ami egyrészt itt még mindig eléggé népszerű, kettő tényleg tök jó. Meg ugye 7 évesen mindenki ezt hallgatta annó a buffaló cipőjében:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése