Noh, péntek este ugye a régi erasmusról ismert litván fogorvosnövendékkel, és pajtásaival elmentünk pizzázni, meg sétálni utána kicsit Londonban, ami már önmagában nagyobb szociális program volt, mint a teljes őt megelőző hétvége mindenestül. Szombaton pedig bementem az itteni Deák térre, találkozni egy szintén erazmuszról ismert régi barátommal (ugyeugye, érdemes erazmuszon barátkozni, meg a külföldiekkel lógni, nem csak a magyar szervezőkkel álldogálni meg fikázni a sok külfit), ettünk egy hamburgert, bemutatott egy kolléganőjének, majd csatlakoztunk egy itteni spanyol közösséghez pár sörre. Persze, ez elsőre nem hangzik nagy dolognak, de tessék elhinni, nekem abszolút az volt. Hetek óta nem volt semmi rendes társaséletem, vagy "normális szombat estém", az, hogy nem a szobámban tvztem, hanem emberekkel voltam, hatalmas dolog volt. Amúgy borzasztó barátságosak voltak a spanyol arcok, ráadásul akarództak is angolul beszélni (pár elkényeztetett csajt leszámítva, de hát az meg kit érdekel), mikor meséltem nekik, hogy még csak 2 hónapja érkeztem, és nem igen ismerek senkit, meg nem nagyon vannak barátaim, az egyik srác rögtön rávágta, hogy a problémám meg is oldódott, mostantól minden hétvégén lógjak velük! :D Na ez mondjuk abszolút nem biztos, hogy így lesz, de egy baromi kedves gesztus volt, mert tényleg tök barátságosan fogadtak, meg jól elvoltunk, főleg ahhoz képest, hogy az angoloknak ha panaszkodtam, hogy nincs elég ismerősöm, max azt válaszolták, hogy használjam ki az időmet, és járjak el kondizni. Hát kösz.
Nem, amúgy az angolok akikkel kapcsolatban vagyok, ők is tök aranyosak, meg barátságosak, meg rendesek, de ugye a "munkahelyi barátság" státuszból nem igen akarnak kilépni, az meg azért mérsékelt közösségi életet takar. Szóval nah, jó volt az egész, lehet aztán többet az életben nem látom ezeket az arcokat, de remélem egyrészt, hogy nem így lesz, másrészt meg ha igen, akkor is legalább volt egy frankó hétvégém. Mondjuk kb mindegyikük au-pair volt (valami diplomával, de hát Spanyolban ugye nincsenek állások), de az kit érdekel.
A mai nap meg elmentem pár kollégával villásreggelizni. Én még soha nem villásreggeliztem korábban, egy nagyon híres helyre mentünk, ami belülről olyan volt kb mint egy romkocsma, és mindenféle palacsinták (amerikai, nem magyar), kolbászok, tojások, szalonnák, babok, gombák voltak odabenn. Marha finom volt, érdemes volt kipróbálni, de...
egy órát kellett sorban állni mire asztalhoz jutottál. Ehhm. Mindegy, azért frankó volt. Meg a kollégák is jóarcok voltak, egy üzleti stratégiás csaj, meg egy szélszes srác. Szóval egy sikeres, kellemes hétvégén vagyunk túl, délután megnéztem a forma 1-et, mostam, mindjárt írok majd koncertbeszámolót, aztán megpróbálok 10 körül lealudni.
A kintlétem kezdete óta igazából most először érzem azt, hogy kezdenek tényleg jó úton haladni a dolgok, és kezdem jól érezni magam. Ez volt messzemenőkig az eddigi legjobb itt töltött hetem, szóval fejet fej, reméljük még sok hasonló vár ránk a következő hónapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése