Egy sima, egy fordított

Az elmúlt napokban már megint nem frissült a blog, ilyenkor tessék örülni, mert ez azt jelenti, hogy zajlik az élet.

Hétfő. Elmentem a lakótársaimmal úgynevezett "pub kvíz"-re. Ez ilyen angol szokás, egy kocsmában vetélkedő van, minden asztalnál csapatok vannak, és 40-50 kérdésre kell válaszolniuk. Mindenki egy fontot fizet, mint nevezési díjat, és a végén a győztes csapat mindent visz. Nah, a lakásból a lányok mentek, meg én, ugye nem mondom, hogy a legjobb barátok lennénk, de egy kicsit azért hébe-hóba csak próbál nyitni feléjük az ember, szóvel ezt bevállaltam. Jött még két 16 éves csaj is velünk, Stef unokahugai, vagy mi a fenéi, plusz még egy srác, az egyik csaj friendzoneban sínylődő "barátja". Meglepően jó volt amúgy az este, a kvíz eléggé g33k volt, csomó sci-fi, Sout Park, meg ilyesmi kérdéssel. Mondjuk nyilván a lányok tökre nem tudtak mit kezdeni magukkal, mondták is, hogy tök butának érzik magukat (megsúgom azért, emrt alapvetően azok is), mert semmiről nincs fogalmuk sem, de azért elvoltunk. Meg ugye volt kaja, a hamburger finom volt, mindenki ivott pár korsó sört, úgyhogy kicsit könnyebb, oldottabb volt a hangulat, végül 4-ek lettünk a 14 csapatból. Ami viszont a pláne. Egyszer mikor álltam sorba a pultnál megkérdeztem az egyik kiscsajt, hogy készül-e már az érettségire, mi akar lenni, ha felnő még nézegettem is, hogy egész csinos lesz majd 4-5 év múlva, ha kicsit ár idősebb lesz. Erre mit válaszol: Lol, 29 vagyok! És tényleg annyi volt! De abszolút nem tűnt annyinak. Gyerek arc, apró méret, tinis ruhák, full nem néztem volna ki belőle. És a másik csaj is pont ennyinek nézett ki, és pont ennyi idős is volt... és most jön a durva rész. Tök jó fejek, meg jópofák voltak, földhözragadottabbak, könnyebben megközelíthetőbb emberek, mint a lakótársaim. De. Mikor elmentünk kiderült, hogy egy a két tizenéves kislány tűnő nő valójában egy 29 éves leszbikus pár volt. Akik a lakótársam szobájában intím együttlétet is folytattak mikor mi már aludtunk. És ez azért totál brutál. Mármint érted... van valami elcseszett, ultraritka betegséged, ami miatt fele annyi idősnek látszol, mint amennyi vagy. És mit csinálsz? Találsz még egy olyan lányt, akinek ilyenje van, és aki kb pont ugyanolyan mint te... és összejössz vele, meg szexeltek. Mármint én nem tudom ki, hogy van vele, én magammal tuti nem kufircolnék, vagy úgy senkivel aki úgy kb mindenben énrám emlékeztet... valahol az olyan beteg dolog, ha önmagát dugja az ember, nem? Mindenesetre nekik nem... ami azért eléggé bizarr. Na mindegy, azért egy jó este volt.

Kedd. Semmi extra, tök hamar lealudtam, mert másnap koránkelés volt. Samu túlélőtáborban van, a főnököm adott csomó új feladatot, eléggé el voltam havazva. Meg amúgy is.

Szerda. Na, az egy furi nap volt. Nem melóba mentem, hanem egy londoni iskolába, és gyerekekkel csináltam állásinterjút, próbáltam felkészíteni őket a való világra, mint anno velünk is tette ezt Gangsta Zoli amikor annyi idős volt, mint ezek a kölykök:

Najó, nem, nem ilyen. Ki voltam öltözve öltönybe, ingebe, felvettem a legcsinosabb bájmosolyom, és próbáltam mindenkivel szuperkedves lenni, segíteni, jótanácsokat, ötleteket adni. Furi volt ugye, amikor én 15-16 voltam tuti nem tudtam volna mit mondani. Itt viszont voltak nagyon különböző gyerekek. Az elején néhány csak hümmögött, motyogott, igen-nemmel válaszolt... volt egy olyan is, aki mondta, hogy ő buszszerelő akar lenni, mert a faterja is az, és hétvégeken így is már sokat segít neki, szóval ha befejezi a sulit nem tanul tovább, hanem a faterjával fog melózni együtt tovább. Amúgy se megy neki a tanulás. Na most neki aztán magyarázhatsz a vállalatokról, meg a helyes interjú szabályairól... :D De volt pár ügyes résztvevő. Ketten drámacsoportosok voltak, ők nagyon szépen, meg nyíltan beszéltek, meg bátrabbak voltak, ez nagy előny. Egyik srác valami mérnöki/IT pályára akar majd menni, ő tök sokat mondott, bár néha benyögött egy-egy ilyet "hogy nincs hibám, meg mindent mindig jól tudok", mondtam, hogy ezeket mellőzze majd élesben. :D Volt egy csaj, ő is tök beszédes volt, ő óvónő akar lenni, de amúgy tök intelligens meg bátor, meg határozott volt. Mondta, hogy apukája 7 éves korában meghalt, azóta mindig a templomba járnak a családjával, és ott segít sokat meg foglalkozik gyerekekkel és mennyire szereti csinálni. a kedvencem mégis egy lengyel származású csajszi volt, 15 éves, de már hozott nekem önéletrajzot, építészmérnök akar lenni. :D Jó, az önéletrajz eléggé kis ügyefogyi volt,dewazz, én 15 évesen azt se tudtam, mi a franc az. Adtam pár tanácsot, meg segítséget, de amúgy határozottnak, ügyesnek tűnt. Bár mondta, hogy a jegyei nem elég jók, mindenesetre neki ítéltem oda a Nandos étteremutalványt amit kioszthattam a nap során a legügyesebb gyereknek. Szóval érdekes volt, hazafele jövet bealudtam mondjuk a vonaton, de hát nah.

Délután vettem hálókábelt a tévéhez, és rákötöttem az internetre. Tök fasza, tudok rajta youtubeot nézni,és az okostelóval lehet irányítani. Meg van rajta egy csomó más app, bár azoknak olyan sok értelme szerintem nincs. De a HD youtube videók meg klipek baromi jól futnak a tvn. :D

Nah, tegnap este meg elmentem egy ilyen "találkozóra"... van egy internations nevű szervezet (ezúttal köszönöm Annának, hogy a figyelmembe ajánlotta, és a barátjának, Gábornak meg azt üzenem, hogy a szívem mélyéből gyűlölöm) , ez egy olyan csoport ahol mindenféle Readingben élő külföldiek a tagok, és kéthetente van találkozó. Eddig még nem voltam, mert mindig közbejött valami, most is az utolsó pillanatban mondtam azt, hogy na jó, nézzünk el... Érdekes volt. Baromira féltem tőle, mert ez ugye nem olyan, mint az Erasmus, hogy mindenki diák, meg nyitott, meg hasonló dolgokat tanul, meg amúgy is félénk, zárkózott fiú vagyok. Szóval hmmhmm. Egy ilyen lounge szerű helyen voltunk, bementem, már voltak páran, vettem egy ale-t, aztán hallgattam a többieket...de meglehetősen gyorsan feloldódtam, és beszédbe elegyedtem másokkal. Nagyon heterogén volt a csapat, voltak amerikaiak, volt egy ausztrál, olaszok, spanyol, ecuadori, volt egy venezuelai csaj, németek, néhány brit, egy dél-afrikai lány, szóval érdekes volt. Hála égnek nagyjából hasonló cipőben jártak az emberek, mint én, sok mérnök, vagy IT arc, diplomás figurák, úgyhogy voltak közös pontok, meg témák, jól el lehetett velük beszélgetni. A javarésze a brigádnak mondjuk egy 10-essel legalább több volt, mint én, de akadt 1-2 fiatal, velük próbáltam barátkozni, párjukkal telefonszámot is cseréltünk, bár gyanítom soha az életben nem látjuk többet egymást. De azért ez egy jó este volt, lehetett ismerkedni, beszélni, sörözni, jobb volt, mint itthon ülni, ha tudok majd elmegyek a következő alkalomra is. :)

Ma pedig újfent semmi extra nem volt, meló, és hazajövetel. Szó volt róla, hogy összefutunk kollégákkal, ebből nem lett semmi. Ez a szál amúgy is eléggé halódik el sajnos, ilyen nagy közös programok már nem igen vannak. Mindenki kialakította a kis baráti körét az alapján, hogy Londonban, vagy Windsorban laknak-e, illetve az alapján, hogy melyik részlegen dolgoznak. Mivel én egyedül vagyok rádiós,Thealeben, én teljesen kimaradok mindenből, és tudom, hogy nem direkt hagynak ki, csak egész egyszerűen nem vagyok ott velük minden nap, és nem gondolnak rá, hogy nekem is szóljanak, hogy elmennek moziba, vagy kajálni, vagy ilyenek. Szóval majd próbálom megtalálni itt a helyem, hát ez van. Amúgy minden szép és jó, holnap kapunk fizut, juhú!